Még egy forgatókönyvíró sem találhatta volna ki jobban a második generációs Golfhoz fűződő kulcsfontosságú dátumokat, amelyek mind-mind fontos történelmi eseményekhez köthetőek Németországban. A gyártás kezdete 1983-ban indult a Volkswagennél (1985-ig hivatalos nevén: Volkswagenwerk AG): ez volt Helmut Kohl első teljes éve kancellárként. A Golf II az egyesített Németország létrejöttének dátuma után egy évvel köszönt le, amikor utóda, a harmadik generációs kompakt VW vette át a helyét.
Nem nehéz kiszámolni, hogy mostanra a gyártósor első – és azóta is megfelelő állapotú – példányai elérték az old timerré minősítés alsó korhatárát, és joggal folyamodhatnak az OT-s rendszámért. Nem is gondolnánk, hiszen a Golf II a mai napig viszonylag gyakori jelenség a forgalomban, több mit húsz évvel gyártásának leállítása után is. A második generáció emellett még azzal is büszkélkedhet, hogy 6,3 millió legyártott példánnyal az összes Golf-generáció közül az eddig legsikeresebb közel 40 év alatt. Nem véletlen, hogy 400 ezernél is több fut belőle még ma is érvényes papírokkal Németország útjain.
Meglepő, de a rozsda sem jelent problémát ennél a generációnál, hiszen – mint az egyik első nagyszériás modellt – jelentős alvázvédelemmel látták el. Ez olyannyira jól sikerült, hogy a jellegzetes trapéz alakú hátsó lámpával szerelt Golfból kevesebb rohadt el, mint az azt követőből.
90 lóerő – 1,8 literből
Idősödő tesztalanyunk ezidáig 184 000 kilométert futott, amitől a piros színű Golf még igencsak messze jár. A hetedik generáció szülötte még teljesen új, érezni az illatán is. Ezzel érkeztünk a randevúra, pont olyan érzelmi állapotban, amilyenné egy új Golf vezetése közben válik az ember. Nyugodtan, ellazultan. Még akkor is, ha az aktuális Golfban mintha háttérbe szorult volna kissé az eddigi pofonegyszerű kezelhetőség. A minőség szerencsére változatlan, mint ahogy az 1,2 literes TSI motor is kiváló. Szépen, egyenletesen jár, szinte alig hallani. Talán csak a hosszú autópályás emelkedőknél éreztük kevésnek 105 lóerős teljesítményét, ahol a hosszú áttételek és a jelentős súly már érezhetően visszaveti dinamikáját.
Egyszerűbb kezelhetőség a kettes Golfban
Nagyobb lökettérfogatú, az akkori időknek megfelelően feltöltés nélküli az 1,8 literes benzinmotor, amiből 90 lóerőt sikerül kinyerni. Érzésre viszont olyan kellemesen húz, hogy biztosan többet saccolnánk, mint a gyári 142 Nm 3000/perc fordulaton. Nem véletlen, hogy ez a motor más konszerntestvérbe is bekerült, többek között a nagyobb VW Passat, Audi 80 és 100-as motorterébe.
Nem kell sokáig ismerkedünk a régi Golffal, miután átszállunk az újból. Állítási lehetőség alig van. Az ülés magassága manuálisan változtatható. Pontosabban előre vagy hátra billenthető. A kormány viszont fixen a helyén van, de legalább szervó segíti, és a duda is itt kapott helyet. Ennél fényévekkel bonyolultabb a magasságában és mélységében is állítható VII-es kormánykereke, amelyről a rajta található gombokkal 17 funkciót vezérelhetünk, a kormányzást és a kürtölést nem számítva. Sokkal kevesebb billentyű és gomb bonyolítja az elindulást a régiben, mégis minden fontos dolog adott az autózáshoz. Az ergonómia viszont itt is, sőt már az első generáció óta fontos szempont volt.
Jelentős szerepet vállalt ebben Herbert Schäfer, aki több mint 20 éven át volt vezető dizájner a Volkswagennél, és akinek felügyelete alatt az eredeti Giugiaro-formatervet továbbcsiszolták. A Golf nem függött az aktuális divatirányzatoktól egyszer sem, mégis mindig korhű volt, és kedvező légellenállására is folyamatosan ügyeltek.
Nagyobb teljesítmény, alacsonyabb fogyasztás
Ez minden új Golf-generációra érvényes, beleértve az aktuálisat is. Olyan alapvető tény ez, mint a vastag C-oszlop, amit nem mindig értett a közönség. 1983-ban például sok rosszindulatú megjegyzést kapott a VW, mert sokak szerint unalmas lett a forma. Majd az Opel is modernebb, átütőbb karosszériájú utóddal váltotta a D Kadettet. Első tesztünkben, 1983-ban a szerző a következő hasonlatot használta az új Golfnál: „amennyiben a McDonald’s úgy érzi, változtatnia kell a Bic Macen, akkor az csak a belső tartalom lehet, a külsőt illetően nincs sok lehetősége”. Valahogy így állt hozzá a Volkswagen akkoriban a formatervhez. És így utólag nem tévedhettek igazán nagyot, mivel a kettes Golf a mai napig sokat nyújt. A helykínálat jó, kimondottan kényelmesen lehet utazni a kissé túl magas ülésekben.
Talán az 1,8 literes motor technikáján érződik leginkább a kor. Kifinomultsága messze van a mostani TSI motorokétól, és az étvágya is jóval nagyobb azokénál. Akkoriban 7,8 literben állapították meg a vegyes fogyasztást, ami 9 liternek felelt meg a mindennapi használat során. Az új Golfban a nagyobb súly és a jobb menetteljesítmény ellenére 4,8 liter ugyanez a gyári érték szerint, a valóságban pedig hat literrel érdemes számolni 100 kilométeren. A visszafelé vezető úton mégis inkább a Golf II volánja mögé pattanunk be, amit a mai napig élmény vezetni. Szinte kedvet kaptunk egy saját példányhoz.
Műszaki adatok
Ilyen és ehhez hasonló cikkeket olvashat az Autó Magazinban. A legfrissebb számot keresse az újságárusnál.