Az utóbbi két hétben a szokásosnál többet autópályáztam, az év végi ünnepi családi jövés-menéshez matricás tesztautókat biztosított nekem az autós újságírók Jézuskája. Amúgy elvből nem veszek matricát, amióta megszűnt a négynapos; egy hétvégi Budapest-Debrecen távon oda-vissza veszítek három órát, de megnyerem a matrica háromezer forintos árát és még 2-3 ezret üzemanyagban a kisebb fogyasztással. Vezetni érdekesebb országúton és nem 300 forint egy kávé, ha megkívánom, hanem akár 100 alatt is kapok, érdekes emberektől, jópofa Szolnok megyei kiskocsmákban.
Mekkora egy fillérbaszó már, hördülnek fel most bizonyára sokan a kedves olvasók közül; ráadásul még kockáztat is ezzel a faszariskodással, hiszen az autópálya nem csak gyorsabb, biztonságosabb is, mint a 4-es vagy az 1-es főút. Akik így gondolják, azoknak szeretném elmesélni ezt a kis történetet.
Van autó, aminek már a megjelenése is rémisztő a tükörben
Nem vagyok különösebben kakaskodós típus vezetés közben, de az ilyen bunkóság valamiért nagyon irritál. Mégis, hova a francba tűnjek el a kamion mellől, az engedélyezett maximummal haladva, egy gyorshajtani vágyó autóstárs elől? Mintha a teszkópénztárban a visszajáróra várva a sorból hátulról rám üvöltenének, hogy igyekezzek már, mert sietnének a mögöttem levők.
Villogni tilos?
A szerkesztőségben, ahol először adtam elő az élményt, Zsolti kolléga úgy vélte, csak villogni (nem agresszíven nyomulni) nem bunkóság, szerinte felfoghatjuk jelzésnek, aki gyorsan jön, jelzi hogy gyorsan jön. Rá is vetettem magam a KRESZ-re, hogy megkeressem, milyen szabály tiltja a levillogást, és teccenek tudni, mit találtam erről?
Semmit.
A magyar KRESZ talán leginkább idevágó passzusa mindössze ennyit mond: „Fényjelzést adni a távolsági fényszóró felvillantásával szabad, feltéve, hogy ez a közlekedés többi résztvevőjét nem vakítja el.” Legfeljebb a zavarás általános tilalmát lehetne ráhúzni a dologra. Szóval a levillogás lehet, hogy bunkóság, de, bármilyen fura, önmagában szabályos. Itthon legalábbis.
A német autópályákon a lassabbak letolását, zavarását, megfélemlítését nagyon komolyan büntetik a rendőrök. A szabálysértés számszerűsítését persze nem a levillogás figyelésével, hanem a követési távolsággal oldották meg: ha 130-nál 50 méteren belülre érünk be egy autót, 35 euróval vágnak meg, ha 6,5 méteren belülre kerül a sztrádán valaki az előtte haladóhoz, 375 euró büntetést és három hónapos jogsibevonást kap. Sebességfüggő büntetés-kalkulátor itt.
Egyszer régen valakitől tanultam ilyen esetekre egy – eddig így véltem – stílusos megoldást. Gáz elvesz, kis fék, csak hogy égjen a lámpa, és szépen visszasorolok az épp előzött autó mögé. Utána lehet előzékenyen inteni is az immár vörös fejjel előző iparkodónak: parancsolj, elengedlek, ezt akartad, ezért villogtál, nem?
Most is így történt, a Golf meg is előzött, utána én is a kamiont, és mi történt? A Golf bevárt – már nem volt neki olyan sürgős -, megvárta, amíg visszahúzódtam a külső sávba és ráfékezett. Nem kicsit. Én viszont gázt adtam, tempóból behúztam újra a belsőbe és visszaelőztem. Ő elkezdte nyomni a külsőben, én nyomtam a belsőben, de csak annyira, hogy a következő kamionig már ne tudjon ismét visszaelőzni jobbról. Nem is tudott, láttam, hogy enyém a parti és óriási májernek képzeltem magam. Höhöhö, így villogjon nekem az a majom.
Akkor a majom olyat tett, hogy meghűlt bennem a vér. Nem vette el a gázt a kamion mögött, hanem kivágott a leállósávba és ott előzte meg jobbról a nyergest, hogy ne kelljen veszítenie. 17 évesen szereztem jogsit, ennek már húsz éve, évi nem keveset vezetek sok esztendeje, és én tudom, mi lehetett volna ennek a vége. A kamion mögül jobbra kivágva 130 körül semmit nem láthatott a leállósávból, a sebességkülönbség miatt visszarántani se tudta volna a kocsit. Ha áll ott egy nagy narancssárga közutas sószóró vagy egy lerohadt bolgár tréler, akkor a Golfnak és a benne ülőknek annyi.
És bármennyire is nekem volt igazam, bármennyire is elegánsan sikerült ügyesebbnek lennem, bármennyire is tahó volt a golfos, ha ott és akkor neki véget ér a játék, sosem bocsátom meg magamnak. Pláne, ha nem a narancssárga közutas kocsiba csapódik bele, hanem mondjuk néhány fűkaszás munkahelystatisztika-nyertesbe. Ha meg esetleg a hátsó ülésen a fiókáját is magával viszi a kihaénnem-mennyországba, végképp el van rontva az a hátralévő 50-60 évem.
Szóval én elvettem a gázt, és hagytam, hadd tűnjünk el egymás életéből örökre. És megfogadtam, hogy soha többet nem tekintem vérre menő presztízskérdésnek, hogy okosabb és ügyesebb legyek, mint más. Ez van, ha értelmesebb vagyok egy baromarcú közlekedőtársamnál, a felelősségem is nekem kell, hogy nagyobb legyen. És rádöbbentem még valamire.
Nő az agresszió az autópályákon?
A hivatalos statisztikák szerint Magyarországon 2012-ben (a tavalyi év összesített adattáblája még nincs készen) 605 ember halt meg közúti baleset következtében, összesen 541 halálos közúti balesetben. Az összes, lakott területen kívüli halálos közúti balesetből 35 történt autópályán vagy autóúton, 167 főútvonalon, 137 mellékúton. Tehát több mint 10%-a történik a halálos baleseteknek gyorsforgalmi úton, miközben a teljes, kb. 23 ezer kilométeres lakott területen kívüli úthálózatból csak 7%, 1628 kilométer az autópálya vagy autóút, csomópontokkal, fel-lehajtókkal együtt. Fenntartással fogadnám tehát azt a közkeletű okosságot, hogy az autópálya biztonságosabb az országutaknál. (Aki tovább szeretne bűvészkedni számokkal, itt talál hozzá baleseti adatokat.)
Már másnap ismét levillogott valaki, szintén 130-as előzésnél az M1-en, de vele már nem kezdtem csatába. Hanem elhatároztam, hogy megírom ezt a kis történetet, és megkérdezem olvasóinkat: szerintetek is durvul a helyzet az autópályáinkon?
OSZD MEG a cikket, ha egyetértesz!
