Bírósági eseteket bemutató sorozatunkban ezúttal kivételesen nem egy baleset utóéletével ismertetjük meg önöket – annál érdekesebb viszont a történet.
Sándor 2010-ben vásárolt kocsit hitelre, fizette is sokáig a részleteket, ahogy a nagykönyvben – a hitelintézettel kötött szigorú szerződésben – meg van írva. Egy évvel később azonban a sokak által ismert csapdában találta magát: elveszítette az állását, ezért anyagi gondokkal küszködött, nem volt képes továbbra is fizetni.
Akkor úgy gondolta, hogy szerencséjére, egyik barátja felajánlotta a segítségét. A hitelfizetést magára vállalva szívesen átveszi az autót.
Ez meg is történt, egyúttal megbeszélték, hogy néhány hónap múlva elrendezik a hitel átvállalásával kapcsolatos ügyintézést, valamint az okmányok átírását is rendezik. Ez a barát lett később az ügy vádlottja, nevezzük Péternek, akit a Székely Ügyvédi Iroda védett.
A tulaj sem fizetett, a haver sem fizetett
Péter elkezdte használni az autót, ám pár hónap elteltével ő is abbahagyta a részletek fizetését. Ennek egyenes következményeként a bank elküldte írásban a felszólítást, nem másnak, mint Sándornak, akinek a nevén futott a történet.
Az autótól korábban elbúcsúzott Sándor felszólítása a fizetésre természetesen nem járt eredménnyel, ezért a következő banki levélben már a jármű leadására szólította fel a hitelintézet.
Mivel nem volt nála a kocsi, megkereste és számon kérte Pétert, hogy hát miért nem fizet a megbeszéltek szerint. Elmondta barátjának, hogy papíron a bank lefoglalta a kocsit, amit sürgősen be kell adni a hitelintézet telepére.
A kocsi Frankónál van. Vagy mégsem
Ekkor derült ki, hogy már Péter sem használja az autót, a barátja tudta és beleegyezése nélkül továbbpasszolta azt egy Frankó nevű gyerekkori haverjának. Ahogy az várható volt, pár hónap múlva a hitelintézet büntető feljelentést tett.
Nyomozása során a rendőrség meghallgatta Sándort, aki előadta, hogy jóhiszeműen adta tovább cimborájának a nevén lévő járművet. Pétert először még tanúként, majd később már gyanúsítottként hallgatta ki a rendőrség.
Az ügy bírósági szakaszában nem tudott magyarázatot adni sem Sándornak, sem pedig a bíróságnak a fizetések elmaradásáról.
Tovább cifrázta a történteket, hogy közben Frankótól ellopták a kocsit. Péter pedig annak ellenére nem tudott információkkal szolgálni a férfiról, hogy állítása szerint gyerekkoruk óta ismerik egymást.
Előkerült az autó
Körözni kezdte a rendőrség a kocsit, amit viszonylag gyorsan – egy közúti igazoltatás során – megcsípett, majd lefoglalt. A járművet egy autószerelő cég alkalmazottja vezette, aki közölte, hogy szervizelni vitte be valaki hozzájuk a kocsit. Ő éppen egyik telephelyükről fuvarozta a másikra. Részletes személyleírást adott ügyfelükről, de a rendőrök nem találták meg az illetőt.
Végül az ügyészség sikkasztás miatt emelt vádat Péter ellen. Ítéletében a bíróság bűnösnek mondta a vádlottat, akit 90 nap közérdekű munkára ítélt.
A rövid indoklás szerint „a vádlott más tulajdonában lévő járművel sajátjaként rendelkezett, amikor az autót továbbadta a Frankó nevű ismerősének, így elkövette a sikkasztás bűntettét. A bíróság súlyosító körülményt nem talált, enyhítő körülményként vette ugyanakkor figyelembe, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetését elismerte, két kiskorú gyermeke van, és az elkövetés óta sok idő eltelt”.
Az ügyész, és a vádlott is elfogadta az ítéletet.
