Úgy tűnik, a budapestieknek egyre kevésbé van szükségük saját autóra. És már nem csak azért, mert biciklivel, békávéval, taxival, bérautóval minden mobilitási igényüket kielégíthetik, hanem azért is, mert kiépülőben van a hazai car sharing szolgáltatás. A kifejezés magyarra fordítva autómegosztást jelent, ami a gyakorlatban úgy működik, hogy egy chipkártya birtokában bármikor saját autónk lehet pont annyi időre és kilométerre, amennyire szükségünk van rá. Amikor viszont nincs: nem nekünk öregszik a kocsi, nem mi járunk szervizbe, nem mi ugrunk fel rémülten éjjelente az ágyban minden riasztó-beindulásra, és nem CSAK nekünk ketyeg a biztosítás, amortizáció, hanem megosztva, a szolgáltató és az ügyfelek gazdasági közösségének,
Amikor megjelent cikkünk a bécsi, de Budapest felé tapogatózó Car 2 Go szolgáltatásról, az utolsó mondatot olvasva már kapták is a telefont az Avalon bérautó-szolgáltatónál, hogy segítsenek kicsit jobban tisztába jönni ezzel a bérautó-kölcsönautó-car sharing fogalomkörrel.
Tipikus magáncélú felhasználási módja a car sharingnek: bevásárlás, majd a cuccok hazaszállítása
A közösségi autóhasználat formái
Nos, először is van a klasszikus bérautó. Ezt meghatározott időre foglalja le az ember, jellemzően nyaraláskor, külföldi üzleti vagy magáncélú kiránduláson. Maga tankolja közben, bázisállomáson veszi fel, oda viszi vissza – ismerjük ezt mi is évtizedek óta.
Van a car pooling, magyarul telekocsi-rendszer, ami környezettudatos (és spórolni akaró) autósok közösségi rendszere arra, hogy ne egy személlyel guruljanak a kocsik reggelente be a városba, délután meg kifelé onnan. Webes felületeken lehet meghirdetni üres autónkat vagy bejelentkezni valaki más üres autójába – a legismertebb hazai ilyen weboldal talán az Oszkár oldala.
Frissebb szolgáltatás viszont a car sharing, amelynek két, a közösségi közlekedésben egymást kiegészítő formája létezik. Az egyik a bécsi Car2Go, a párizsi Autolib, a San Francisco-i Zipcar, satöbbi által nyújtott szolgáltatás, melyben a városban szétszórt picike, többnyire kétszemélyes kocsikat (jellemzően Smart For2) gyakorlatilag bárhol felkaphatjuk, mehetünk vele, amerre látunk, aztán otthagyhatjuk valahol. Az autóhasználatot percdíjjal fizetik a felhasználók, a kocsikat chipkártyával vehetik használatba.
Az egyelőre egyedüliként Budapesten is elérhető car sharing szolgáltató, az Avalon más rendszert működtet. Nagyobb, komolyabb autói inkább az esetenkénti hosszabb, de belátható időtávú, oda-vissza utakra valók. A kocsikat oda kell visszavinni, ahonnan elhoztuk, viszont a városban több ilyen felvételi-leadási pont van. És, ami talán a legizgalmasabb, egy kicsit olyan az egész, mintha több autónk is lenne: ha kell, dobozos furgonnal, ha kell, kis városi kocsival intézhetjük ügyeinket.
Pistikét kell kivinni a reptérre a bőrönddel, amikor megy Angliába szerencsét próbálni? Ehhez sem kell saját autó vagy taxi
Kinek jó az Avalon car sharing megoldása?
Tipikus üzleti felhasználóik azok a cégek, amelyek az úgynevezett „kulcsos autók” fenntartásának nyűgjétől akarnak szabadulni: ahol fontos, hogy az értékesítő, az ügyfélkapcsolati menedzser bármikor elugorhasson valahová egy tárgyalásra, de cseppet sem fontos, hogy a kocsi mosatásával, szervizelésével, adminisztratív ügyintézéssel le legyen terhelve valaki a vállalatnál. Az Avalon egyelőre ezen felhasználói körben terjeszkedik – állításuk szerint sikerrel -, majd, ha megfelelő számú kocsi áll majd az ügyfelek rendelkezésére, jöhetnek a magánfelhasználók. De kik is ők?
Szintén tipikus car sharing-használati szituáció, ha például ki kell szaladni valakiért vagy valakivel a reptérre, majd hazafelé elintézni egy bevásárlást. Vagy ki kell ugrani az IKEÁ-ba Jörgensmörgen komódért az előszobába. Vagy ha Apa reggel elvitte a családi autót, de a kisgyermekkel otthon lévő Anyának el kellene ugrania valahova, és nem akar a babakocsival bumlizni a nem igazán családbarát békávés eszközökön.
Vagyis az Avalon-féle car sharing főként azokat a magánautókat válthatja ki, amelyeket csak nagyon ritkán és főként napon belüli utakra használnak gazdáik, és leginkább – a második autókat. Hiszen egy car sharing tagsággal a családi második autó költségei nélkül adható meg a családtagoknak a mindenkori egyéni mobilitás biztonsága és komfortja.
Hogy a taxinál olcsóbb-e a rendszer, az a mai fővárosi tarifák ismeretében nem kérdés: 280 forintos kilométerdíjjal, 70 forintos várakozási percdíjjal, 450 forintos kiállási díjjal nem nehéz egy sofőr nélküli autó szolgáltatásával versenyezni.
Mindig tiszták a car sharinges autók
Hogy működik a rendszer?
Az Avalon fehér Opel személyautóit és kishaszon-járműveit bármikor lefoglalhatják az ügyfelek az interneten, használat után pedig óra- és kilométerdíj alapján számlázza ki a szolgáltató a használatot. A díjak természetesen eltérők az egyes kategóriáknál, a Corsa (vagy Corsa Van) a legolcsóbb, az Astra kombi (vagy Combo) a középkategória, az Insignia, Vivaro kisbusz vagy Vivaro furgon a legdrágább. Papíron, ceruzával embertelenül bonyolult lenne összerakni, mennyibe is kerülne egy gyors nagyilátogatás, de az Avalon online díjkalkulátorával kicsit egyszerűbb a dolog. Itt már pillanatok alatt be lehet lőni, mennyibe is kerül a forduló a Tescóba. Különösen kedves a szolgáltatótól, hogy ha nem érné meg a car sharinges autót kikölcsönözni, feldob egy üzenetet, hogy sok kilométerre, több napra tervezve inkább a klasszikus autóbérlős módszerrel járunk jobban.
Az ügyfél regisztrációkor kap egy chipkártyát és egy ügyfélszámot, a vonatkozó jelszavakkal. Ha kell neki a kocsi, az interneten ügyfélszámával és jelszavával választhat az elérhető autók közül. Bepötyögi, meddig kell az autó, és kész, mehet is érte.
Kártyaolvasó a szélvédő mögött
Ha visszavittük a kocsit a parkolóba, ahol lakik, a kulcsot visszacsattintjuk a kesztyűtartóban lévő csatlakozóra, majd a kártyát a szélvédő előtt lehúzva bezárjuk az ajtót – ezzel ér véget a bérleti ciklus. Akkor sem kell bepánikolni, ha a mobilt, retikült, kutyát, gyereket véletlenül bent felejtettük. Pont az ilyen esetek miatt a kártyával a kocsi még félóráig nyitható, de el már nem indítható, csak egy újabb foglalás után.
A vezérlőpanel: használatba vételkor megkérdezi, tiszta, ép-e a kocsi
Nem egyszerű ez a biznisz Magyarországon
Miközben az Avalon munkatársa bemutatta a tesztautót, amivel egy kicsit én is beleszagolhattam a car sharingbe, sorra bukkantak fel azok a hülye kérdések a fejemben, amik az Európa pechesebbik felén szocializálódottak gondolkodásának szükségszerű melléktermékei. Például: hogy nem lopják el ezeket az autókat, amikor ott van bennük a kulcs? Az utólag beszerelt kártyás elektronikát ki is lehet szerelni, egy ilyen autó felhívás a tolvajnak, keringőre.
Az lenne, de ezek az autók GPS-szel, SIM-kártyával felszerelt autók, a diszpécser mindig látja, mi történik velük. Azért a biztosítót nem volt könnyű meggyőzni, hogy a kesztyűtartóban őrzött forgalmi engedély mellé adjanak lopásbiztosítási ajánlatot az Opelekre. Biztosítás tehát van a kocsikon, de önrész is van persze, törni nem érdemes.
Kulcs, forgalmi a kesztyűtartóban – ilyet se csinálna a saját autójával az ember
És nem hajtják szét a kocsit az ügyfelek? Nem, nem hajtják szét. A car sharinges kocsik relatíve kis teljesítményű, megbízható, nehezen meggyilkolható változatai az egyes modelleknek (a fehér Corsa 1,2 literes, városban elég nyomatékos, de száguldásra nem csábít, mint a Trabant), de a töréskár nem csak ezért nem gyakori. A car sharing rendszer felhasználói jellemzően közösségi szemlélettel bíró, normális, jófej emberek, akik nem hajszolják agyon a közös lovat, mert felérik ésszel, hogy az nem volna helyes.
A Corsa nem mai modell, de meglepően komfortosnak és kezesnek bizonyult a városi forgalomban
Car sharing és költsége a gyakorlatban
A fehér Corsát pár napra letelepítette nekünk az Avalon kiadónk parkolójába, hadd szokjunk egy kicsit egy olyan életstílust, amelyben nem szerepel a saját autó. Jöttünk-mentünk vele, foglalgattuk magunknak a neten, és gyorsan kikristályosodtak a végső konklúziók.
Aki rendszeresen és sokat megy autójával, vagy messzebbről ingázik, annak nem alternatíva a car sharing a saját, vagy még inkább egy céges, lízingelt autóval szemben. A fővárosban, a munkahelyükhöz viszonylag közel lakók számára viszont áldás a szolgáltatás egy saját kocsi nyűgje helyett – főleg, ha ragaszkodnak egy új autó biztonságához, megbízhatóságához és komfortjához.
A tízezer forintos egyszeri regisztráció mellé a várható használati gyakoriság alapján 1300, 3500 vagy 8500 forintos havidíjjal kell számolnunk. A legdrágább havi díjjal, ha egy hónapban 20 alkalommal visszük el a kocsit 40-40 kilométerre, 2-2 órára, összesen 83700 forintot fizetünk ki érte, vagyis egy évre, évi ötezer kilométerre nagyjából egymillió forint volt a városi autózásunk költsége. Csapjunk ehhez hozzá még egy kompakt autó bérletét 2×2 hétre éves nagyobb kirándulásokhoz, ez még nagyjából 400 ezer forint; összesen 1,4 millió az egyéni mobilitás ára, mindig tiszta kocsival.
A foglalás pofonegyszerű művelet
Nyilván azért egyezik meg pont a két szám, mert sunyi módon direkt úgy kalibráltam mindent, hogy annyi legyen: ezzel együtt azért ebből a kis számolgatásból összerakható, milyen autóhasználati szokások mellett versenyképes a car sharing a saját autóval.
De van még egy szempont: a környezettudatosság, a közösségi szemlélet.
Az autómegosztással egy új kocsi sokkal hatékonyabban hasznosul, mintha csak egyvalaki járna vele. A városban egy parkolóhely elég 3-5-10 helyett, hiszen kábé ennyi kocsit vált ki egy megosztott autó. Csak hát ehhez a szemlélethez az is kell, hogy el tudjunk szakadni a magántulajdon szentségétől, már ami az autózás illeti. El tudunk vajon?
