Mindenki megérdemel egy jó bringát

Már gyerekkoromban is komoly választék volt kerékpárokból a hagyományos, kontrás tanyabicikli mellett – öszecsukható Camping, menő BMX, vagy a szovjet Szputnyik versenybringa – mára azonban szinte megszámlálhatatlan típusból kellene kiválasztani azt, amelyiket jó esetben évekig boldogan használjuk majd. De tudjuk-e, mire van igazából szükségünk? Felvázoljuk, melyik típus mire lehet jó.

Míg pár évtizeddel ezelőtt a kontrás, egyfokozatú parasztbicikli volt a nagybetűs kerékpár, addig mára ezt a címet a mountainbike, vagy nemzetiesebben a hegyikerékpár vette át. Bár a nevében hordozza, hogy főként dimbes-dombos terepre, hegyek közé tervezték ezeket a jószágokat, de az aránylag nagy átmérőjű, széles, alacsony nyomású abroncsok ideális városálló járművé tették. Kérdés, kell-e nekünk ilyen a mindennapokra? Ha nem járunk gyakran biciklizni, csak a munkahely és az otthon között ingázunk két keréken, azt is sík terepen, akkor van ennél jobb ötletünk is.

Előnyök:

Komoly választék van belőle, kényelmes, strapabíró darab, az ilyen-olyan útfelbontásoktól hitvánnyá vált városi utakkal kiválóan megbirkózik. Aránylag kényelmesen ülve lehet rajta tekerni, és a váltóknak hála a meredélyeken sem kell tolni. Gyors-záras kerekeinek köszönhetően pillanatok alatt szétszedhető és akár csomagtartóban is szállítható.

Hátrányok:

A sokszor 21-27 fokozatú váltó teljesen felesleges a gyárba guruláshoz, az átlagember ritkán használ 3-5 fokozatnál többet. És azt sem feltétlenül helyesen. A robusztus felépítés sötét oldala a tekintélyes saját tömeg – főleg az olcsóbb, acélvázas kategória darabjai nehezek, mint az ólom – illetve a széles, gumik gördülési ellenállása is nagyobb.

Pár száz kilométert biciklizni egyetlen nap alatt nem teljesen reménytelen küldetés. Némi elszántság és önsanyargatási hajlam azért kell hozzá, meg persze egy tisztességes bringa is. Egy húzós napot szinte bármilyen jó minőségű kerékpár nyergében át lehet vészelni, de ha makacs bolondok vagyunk, és napokon át szeretnénk rettenetes távot tekerni, akkor válasszunk fekvőbringát a küldetéshez. Nem fogjuk megbánni. Nem kell elsőre megvenni, de ha kipróbáljuk – néhány napra lehet bérelni is ilyen szerkezetet – akkor könnyű rákattanni és spórolni egy sajátra.

Előnyök:

Valószínűtlenül nagy távokat lehet rajta kényelmesen megtenni. Ha autók között hajt vele az ember, akkor nagyobb biztonságban érezheti magát a bringás, mert a sofőrök reflexszerűen nagyobb ívben kerülik ki a furcsa, szokatlan járgányt. Ha mégis taknyol vele az ember, akkor jóval alacsonyabbról csapódik az aszfaltba, mint a többi, hagyományos kerékpár esetén.

Hátrányok:

Drága. Mivel jóval kisebb szériában gyártják, mint a normális bicikliket, így a hanyattbringák baromi sok pénzbe kerülnek. Kanyargós bicikli úton nehezen használható, szokni kell. Hagyományos bringástartóval nem biztos, hogy szállítható és általában nehezebbek is egy mezei bringánál. Persze vannak pillekönnyű karbonvázas kivételek is. Még drágábban.

Talán városi használatra ez a legpraktikusabb darab. Kapható férfi és női vázas kivitelben is, általában láncvédővel, sárvédőkkel is felszerelik, így olaj és sárfolt nélkül közelíthetjük meg vele az irodát, vagy egyéb olyan munkahelyet, ahol kínos a koszos külső. Váza finomabb, elegánsabb, mint egy hegyikerékpáré, ülése kényelmesebb, és a testhelyzet is jóval természetesebb ezen ülve. Ebből következik, hogy nem száguldásra termett.

Előnyök:

Elegáns, könnyed forma, praktikus kiegészítőkkel, kitámasztóval, csajos kosárkával, csomagtartóval. Nagyjából gondozásmentes, egyszerűen kezelhető agyváltóját nagymamák is képesek kezelni. Nagyméretű, keskeny kerekeken gurul, így tekerni sem túl nehéz.

Hátrányok:

A sok díszes cucc miatt nehéz, és igényli a tisztességes minőségű utakat, ezzel a hétvégén nem lehet csak úgy behajtani az erdőbe, szalámis szendviccsel kitömött kosárkával, limonádéval. 

Valahol félúton van a monti és a városi bringa között. Kereke a hegyibringa 26 colos mérete  helyett 28-as ? bár újabban a montik között a 29 colos méret is kezd elterjedni ? abroncsa keskenyebb, de mégis valamelyest terepálló. Akik hét közben ingázni, hét végén erdőn, mezőn használnák a kerékpárt, talán ez a legbölcsebb választás.

Előnyök:

Városban kellően gyors és kényelmes, és erdőben, földúton sem jön zavarba. Strapabíró kivitelű, tisztességes fékekkel, teleszkóppal sárvédőkkel kiegészítve igazi mindenes biciklivé varázsolható. 

Hátrányok:

A nagyobb vázméret miatt helyigényesebb, illetve az első-hátsó váltó használata, beállítása bonyolultabb, mint az agyváltóé.

Bár elsőre marhaságnak tűnik, de egy klassz, összecsukható bringa is jó lehet ingázáshoz. Feltéve, ha elég apróra lehet összecsukni. Azoknak lehet jó választás, akik gyakran vonattal járnak munkába, és az otthon, illetve a fővárosi úti cél is az állomástól belátható távon belül van, de tömegközlekedéssel bajosan, vagy csak több átszállással megközelíthető.

Előnyök:

Összecsukott állapotban kézipoggyászként felvihető a vonatra, nem kell külön jegyre költeni és a pályaudvaron összeállítva, pillanatok alatt hadra fogható bringa hajtogatható belőle. 

Hátrányok:

Az összecsukhatóságból fakadóan apró kerekei miatt bizonytalanabb vele a kerékpározás, inkább pár rövid távra való.

Elektromos bicikliről már tucatnyi cikket írtunk, amelyek között van olcsóbb, bizonytalan darab és brutális teljesítményű, pusztító szerkezet, vagy éppen dizájndíjas kis csoda is. Mindegyiknek más az erőssége, és másféle kerékpárosnak ajánlható jó szívvel, hasonlóan a villanymotor nélküli példányokhoz. 

Jellemzően nagy, keskeny kerekű biciklik ezek, olyan üléspozícióval, amely nem igazán kényelmes, viszont a kis légellenállás miatt komoly csúcssebességet enged meg. Nagy távokat lehet vele megtenni, nagy sebességgel, inkább sportra valók, de némi kompromisszummal városban, helyváltoztatásra is használható.

Előnyök:

Könnyű, kecses darabok, gyorsak, sportoláshoz tökéletesek.

Hátrányok:

Kényelmetlen, a kőkemény abroncsok miatt szétrázza az embert, igényli a tökéletes aszfaltot. 

A listából kimaradtak olyan spéci darabok, mint a downhill biciklik, amikkel eszeveszett sebességgel lehet hegyről lefelé szaggatni, a trükkös BMX, vagy a bitang áttételű triálbringák, és az örökhajtós bringa. De nem esett szó a stílusos megjelenésű cruiserekről sem. Ezek helyváltoztatásra csekély mértékben alkalmasak, inkább extrém igénybevételre tervezett és épített célgépek, nem a mindennapokban használható közlekedési eszközök.

És persze, akár az autóknál itt is van még ezernyi olyan típus, modell, amelyet az amúgy is képlékeny határok közé lőttek be.

További gyönyörű, egyedi gyártású bringákért katt a képre!

Ha már megvan a bringa, nézzük át a kerékpáros KRESZ-t is, szinte biztos, hogy hiányos a tudásunk.