Ha egy autóról érdemes bort elnevezni, akkor az a típus több mint autó. A saját 21061 nyomán az Ezerötöst házasító ifj Márkvárt János aligha fog mellé a névválasztással. Mert az Ezeröcsinek komoly tábora van, akik üvegesre koccintott tekintettel méltatják a meseszép Ladát és a daliás időket, amikor 70-nel vették a Panoráma-kanyart és az új M7 lejtőjén kiakadt a sebességmutató a felfoghatatlan 180-as tempónál.
Nemrég a használt autók törésnyomainak felderítéséről írva kaptam a tippet, hogy egy Fejér-megyei faluban érdemes megnéznem egy 2103-ast. Az autó 1979-es, eredeti, minden évszakban fut, mégis kiváló állapotú – ígérték.
Belső téri kivitele és felszereltsége jobb volt sok korabeli nyugati autónál, főleg azonos árkategóriában
MZ mellett egy 2103
Virágdíszes porta előtt parkolok le, a garázsban egy 125-ös MZ társaként okkersárga Lada fogad. Az avatatlan szemnek egyforma Ezeröcsik többféle hűtőnyílással, szélvédővel, lökhárítóval, keréktárcsával, tükörrel, sőt szerszámkészlettel készültek az évek során, ahogy azt a Veterán Zsiguli Egyesület tagjai összegyűjtötték.
Ez a modell az 1972-1985-ös gyártási periódus közepén állt fel a vonatra Togliattiban, nagy első hűtőnyílással és a zacskóstejes műanyagtasak helyett rendes ablakmosótartállyal. Az ablakmosó spriccnit elektromos szivattyú működteti, nem lábpumpa és a Zsiguli felirat helyett Lada típusjelzéssel indult az autó a baráti Magyarországra. Ahol a jólét jelképévé vált, akárcsak ma a középkategóriás prémiummezőny tagjai.
Önmagában az ikerlámpás orr és a bőven mért króm nem tette volna vágyott státuszszimbólummá az autót. Ezt az eredeti FIAT 124 Special is megadta, de az közel sem pucolta volna olyan tisztára a belső sávot, mint a szovjet leszármazott.
A tekintély nem is csak a teljesítményen múlt, mert a Moszkvics szintén ezerötös motorral készült, de laprugós hátsó futóműve és őstermelős arculata miatt sosem ábrándoztak róla annyian, mint a 2103-ról.
Lada 1500
King of the road, de tényleg
Ellenfél lehetett volna a Polski FIAT 125p, legalábbis az ezerötös, amely hátul csak laprugós volt, de négy tárcsafékkel lassult. Ez az extra még Nyugaton is ritka volt, pedig a rothadó kapitalizmus autóipara a béketábor előtt járt egy kicsivel, elég az Audi 80-ból készült első Passatra vagy az 504-es Peugeot-ra gondolni.
Mégis az Ezerötös volt az utak királya, talán mert előredőlő orra a cápa-BMW-khez hasonló agresszivitást sugárzott. 15 másodperces százra gyorsulásával a szerencsétlen, hátul nyithatatlan ablakú 105-ös Škodákból nézve az Ezerötösben feszítőknek tényleg bejött az élet. A maga idejében kiugróan gazdag felszereltségű Ladának szerencséje is volt. Arculatát sokkal kevésbé terhelték kiskirályként pöffeszkedő tanácselnökök, helyi párttitkárok, mint a tárgyként hasonlóan esztétikus M-24-es Volgáét.
Érdekes, hogy az elvileg menőbb ezerhatos Lada sem anno, sem ma nem vált ki olyan rajongást, mint gyengébb fivére. Műanyag fényszórókeretével és lökhárítóbabáival talán modernebb, de kevésbé elegáns.
Szeip József 34 éve óvja, de használja is az okkersárga Ezeröcsit
Valahogy érezni rajta, hogy krómjaitól azért fosztották meg, mert így olcsóbb volt gyártani az 1985-ben kifutó Ezerötösnél. Ráadásul teljesítményben az a három lóerő, amivel többet tudott a 2103-nál, egy eleve 75 lóerős autónál nem sokat számított.
Nem telt ki a hároméves várakozás
1977-ben, a képeken látható Lada megrendelésekor, hároméves szállítási határidőt ígért a Merkur, amely autókereskedelmi vállalatként szétosztotta az elérhető járműmennyiséget. Ladából hiány volt, a várakozási idő miatt a három év alatti Ladákat új árukon el lehetett használtan, mert nem kellett várni rájuk. Ám ez csak a lazuló diktatúrában működött, mert az állam pont 1979-ben kikötötte, hogy az alattvaló három éven belül csak a Belkereskedelmi Minisztérium által kijelölt szervnek adhatja el saját tulajdonát, nyilván nyomott áron.
Végül 1980 helyett már 1979. októberében ajánlott levelet hozott a postás. Nagy volt az öröm, mert ha nem is fehér, de a másodikként beírt sárga fényezéssel az autó átvételre várt a csepeli telepen (A szocializmusban a tulaj autójának olyan alapvető tulajdonságát sem választhatta ki biztosra, mint a szín.)
8-9 liter a fogyasztása százon. Az autót soha nem volt restaurálva, csak vigyázott rá a tulaja
34 év alatt az autó tulajdonosa 107 675 kilométert tett meg vele, Magyarországon belül. Ladája nem agyondédelgetett kedvenc, hanem használati tárgy, amelynek hóban is mennie kellett, ha lakatosként dolgozó gazdája busszal nem tudott bejutni munkahelyére. Ezt tudva bámulatos állapotban van a restaurálatlan autó, csak az első sárvédőkön rügyezik némi rozsda.
Már sor áll érte
Szeip József, a tulajdonos mellé élmény beülni. Nemcsak azért, mert az autóstáska, a barna szandál és a slusszkulcson lógó bűvös torony tökéletesen autentikus Lada-tulajjá teszi őt, hanem azért a harmóniáért is, amit csak az autóval évtizedeken át összecsiszolódott emberekkel lehet átélni. Finoman, de lendületesen vezet, általában 90-100 körüli tempóval jár, de néha gyorsabban is.
Nála 100 kilométeren 8-9 litert fogyaszt az autó, szinte csak országúton és autópályán, ami nem igazolja a benzinpusztító Ladák rémképét. Ha gyakran nyit a második porlasztótorok vagy valaki 140-150-nel dönget, akkor megrendül a benzinszint, de a fogyasztást jelző klasszikus Motortester segít féken tartani a jobb lábat.
Minden dokumentum megvan az autóról. Fent középen az átvételről szóló értesítés látható
Többen kapacitálták a tulajdonost, hogy vegyen már végre modernebb autót, de ő már marad a Ladájánál. Az okkersárga autóra rendszeresen kap vételi ajánlatokat, a környékbeli bodzagyűjtők csetézni vennék meg az autót. (A csete tájszó a bodza termésére, a bogyót gyógyszerek vagy üdítőital alapanyagaként veszik át a gyűjtőktől.) Több az esélye azoknak, akik nem a földutak legyűrésére használnák, de belőlük az idők során igazi várólista alakult ki. Eredeti, szép állapotban megőrzött bácsiautóból egyre kevesebb akad és a sorállást az is generálja, hogy a 2103 a legszebb Lada. Talán mindörökre.
Szerző:Szörényi András
