Az Európai Unió sokszor megkapta már jobbról-balról vagy középről, hogy erélytelen, nem egységes, a jogrendszer pedig indokolatlanul szerteágazó. Gazdasági, politikai kérdésekben persze érthető, hogy a differenciált kulturális háttér, illetve más-más helyi érdekcsoportok befolyása nem engedi az egységes szabályrendszer kialakulását. De hogy egy olyan, politikától független területen, mint a közlekedési szabályok rendszere, szintén nem sikerül összehozni valami egyszerűt és egységesen számonkérhetőt, az elég fura.
A fő szabályok ugyanazok – nem számítva persze a Brit-szigeteket -, de a részletekben hihetetlenül sok az eltérés. Pedig tavaly óta az európai vezetői engedély általános hatályát már uniós szabályozás rögzíti, miközben ahány ország, annyiféle szabályrendszer szerint vizsgázott, aki megszerezte.
Egységes sebességhatárok
Nemhogy a földrajzi Európán, de még az EU-n belül is bizonyára hosszú ideig elképzelhetetlen marad egy egységes sebesség-szabályozási rendszer. Már csak a renitens Németország miatt is, ahol ugye nincs sebességhatár az osztott pályás utakon (személyautóval, persze). De a többi európai országban is erősen szórnak a limitek. A mi 130-110-90-50-ünkről (autópálya, autóút, országút, lakott terület) talán sokan úgy gondoljuk, hogy a legelterjedtebb rendszer, pedig nem. Ugyanez érvényes Olaszországban és Horvátországban – ennyi, másoknál máshogy van.
A cseheknél sztrádán és autóúton is 130 a limit, de a városi szakaszokon csak 80-nal szabad menni. A lengyeleknél 140 a sebességhatár sztrádán, 100 és 90, illetve emelt sebességű utakon 110 és 100 a limit autóúton illetve országúton. Lakott területen belül pedig 5 és 23 óra között 50, éjszaka 60.
Ausztriában sima, kétsávos országúton is szabad 100-zal menni. Nagy-Britanniában a hülye öl/miatyánk mértékrendszer miatt a limit 112 km/h osztott pályás úton, 97 országúton, 48 városban. Cipruson 100-nál gyorsabban sehol nem szabad menni, Svájcban 120 a sztrádán, 80 országúton a max.
Még az olyan szövetség-a-szövetségben sem sikerült egységes sebességhatár-rendszert összehozni, mint Skandinávia. Dániában 130-80-50, Svédországban 110-70-50, Norvégiában 100-80-50, Finnországban 120-80-50 a limit sztrádán, országúton illetve városban. Balti államok? Litvánia: 130-110-90, Lettország és Észtország: 110-90-50. Röhej.
Egységes táblázás
Ez itt egy, a szigetországban igen gyakran látható brit közlekedési tábla:
Hányan tudják vajon, akik a kontinensről érkeztek, hogy mit jelent? Egyébként ugyanazt, mint Európa más vidékein a jól ismert Autóút tábla (persze, a fent említett spéci sebességhatárral). Ez meg egy magyar, legálisan kint lévő tábla, egy vasúti átjáró elől. Még nyíl is van rajta, ami viccesen áthallásos, de azért elképzelem, ahogy a német turista próbálja kitalálni, mi lehet egyenesen előre:
És íme, egy tábla az EU-tagságért sorban álló Törökországból:
Ez meg itt egy kép arról, hogy néz ki – a teljesség igénye nélkül – Európa különböző országaiban a Gyermekek tábla:
Nem mondom, hogy mindenhol minden nemzetköziül legyen kiírva, de azért egy többé-kevésbé egységes, hozzáférhető adatbázisban regisztrált EU-s hivatalos táblalista nem lenne rossz.
Alkohol
Nálunk elméletileg nem lehet alkohol az emberben, ha vezet (kivéve persze a bicikliseket, valamiért). Albánia, Észtország, Moldávia, Horvátország, Románia, Oroszország, Szlovákia és Ukrajna is ilyen szigorú, de Európa más országiban 2, 3, Egységes büntetések
Pintér Sándor miniszter úr bizonyára szolgálati díszkardjába dőlne bánatában, de az átlagos magyar autós számára nagy könnyebbség lenne a környező országok, akár a nálunk jóval magasabb GDP-jű Ausztria büntetési tételeit átvenni. Míg nálunk egy bemért 20 km/h-s sebesség-túllépés 30 ezer forintot, nagyjából 100 eurót ér, Bécsben ezt megúsznánk a feléből. (A nem-EU tag Norvégiában pedig 500 euró lenne a bünti, és 31 km/h-s sebességtúllépésért még le is csuknának, minimum 18 napra!) Míg nálunk egy piros lámpán áthajtás 100 ezer forintot ér, Belgiumban 150 eurót, kevesebb mint a felét.
Fura, hogy az EU-n belül működik a tagországokban kirótt büntetések behajtása az országhatárokon átívelően is, viszont ennyire szórnak a tarifák. Segítené az átláthatóságot, adna bizonyos biztonságérzetet a külföldön autózoknak, ha mindig, mindenki tudná, mire számíthat, ha akarva vagy akaratlanul megszegi a szabályokat.
Egységesített kötelező felszerelések
A Balkánról jönnek néha rémtörténetek a számonkért hullazsákról, aminek hiányában az autóst egy hasraütéses alapon kirótt összegtől szabadította meg a rendőr. Belgiumban, Lengyelországban és még pár államban kötelező tartozék a tűzoltókészülék. Csehországban, Romániában és Szlovákiában még mindig kell lennie izzókészletnek a kocsiban. Elakadásjelző majdnem mindenütt kell – de Spanyolországban két darab!
A hólánctól a fényvisszaverő mellényig, tartalék szemüvegtől elsősegély-szettig országról országra változnak a szabályok. Már az is nagy boldogság, ha az elvileg szabadon bekószálható EU-ban némely állam, mint Portugália, bizonyos tartozékokat csak a hazai rendszámú autókban követel meg.
Milyen egyszerű lenne egy közös szabály, a logika szabályai alapján létrehozva: kukásmellény legyen annyi, ahány személyes a kocsi, EÜ-doboz megléte és érvényessége a műszaki vizsgán ellenőrizendő, hólánc a táblával jelölt szakaszokon kötelező, és így tovább – büntetés első alkalommal ejnyebejnye, második alkalommal valahány euró, harmadik alkalommal jogsibevonás. Hát nem?
