Végre! Autósüldözéses magyar film októbertől a mozikban, ráadásul csajjal a volánnál, aki kaszkadőrt sem kért a rizikós jelenetekhez. Mikrofonvégen a Nemzeti Színház volt művésznője, A Senki szigetének civilben autós-robogós főszereplője.
Megcsapta a szex és a pénz szaga, de valójában még semmihez sincs igazán köze, csak magához – ki mondta és kiről?
Hűha, fogalmam nincs. Magyar ember?
Török Ferenc, filmed rendezője A Senki szigetének szereplőiről. Te például taxis csaj vagy, aki egy felturbózott 124-es Mercivel nyomul.
Zárkózott csaj a karakterem vastag páncéllal, mert számos sérelem érte. A volt pasijáról rámaradt raktárban lakik, ami búvóhely, így dobta számára az élet. Taxizik, mert pénzt kell keresni, de nem csak utasokat szállít.
Hát mit?
Azt nem árulhatom el. De nő a volán mögött, aki ezerrel gyűjti a zsetont az autózással, hogy elmehessen innen, ezért elég veszélyes életet él.
Vannak üldözős jelenetek a filmben, amelyeknél nem kértél kaszkadőrt. Miért?
Hát, ja, igen, de azért nem kellett hídról ugratni autóval, bár azt is nagyon szívesen kipróbálnám. Már éles vezetés közben szerepet játszani sem volt könnyű, miközben ott az operatőr a hátam mögött. Hogy finom legyek és nőies: sportosan vezetek a filmben.
Úgy tudom, egyszer volt némi érintkezésed másik autóval is.
Az egyik üldözős jelentnél lezártak egy utcát, kétoldalt kocsik parkoltak. Egyirányú, szűk utca, szemben velem az ellenséges autó. Ott ül benne a gonosz, előre felé nincs út, muszáj hátrafelé menekülni. Akkor rükverc, satugáz, és ki kellett menekülni tolatva, majd a végén kanyarodni, Y-ban megfordulni és menekülni. Na, ezt többször meg kellett csinálnom gyors egymásutánban, hiszen több szögből felvették. Egyszer aztán éreztem, hogy aaakkkk…, lefékeztem, a lámpám megkarcolt egy ott parkoló autót. Úristen, meghúztam egy furgont! Kiderült, hogy az egyik stábtag autója, a fiúk meg elismerően bólogattak: ez rendben volt. Nagyon megszerettem azt az öreg Mercit, és elárulom, szerettem volna megszerezni, de sajnos nem lehetett.
Én pedig szerettem volna elkérni az interjúhoz, hogy abban beszélgessünk, de nincs már meg.
Nincs? Kár, gyönyörű volt. Nyitható tető, nagy és öreg, fantasztikusan kifestették a film dizájnerei.
Akinek a sajtos szendvics a kedvenc kajája
Bánfalvi Esztert ötödszörre vették fel a főiskolára, utána munka nélkül kocsmázott, innen emelkedett remek alakításokkal a Nemzeti Színház egyik imádottjáig. A teátrumot az Alföldi-korszak után ott hagyta, ma szabadúszó. Szereti Kim Ki-duk filmjeit, kedvenc illata legjobb barátnőjének az illata, aki kollégája egyesztendős kislánya, mindenek elé helyezi kajában a sajtos szendvicset, álomautója pedig „pici, piros, hibrid és Toyota”.
Privátban hogyan vezetsz?
Sportosan, sportosan, de nagyon betartom a szabályokat. Ha bent ül valaki mellettem, akkor mindenképpen. Robogóval is sportosan vezetek, de ott is betartom a szabályokat. Egy dolog viszont baromira idegesít. Ha rengeteg pénzem lenne, biztosan elkezdenék pereskedni az utak miatt. Ez most nem vicc. Vannak olyan helyek, ahol bőven a megengedett sebességhatár alatt is életveszélyes közlekedni, például a Thököly útnál 30-40 centis hullámok vannak, ami életveszélyes helyzeteket okoz: nem csak én esek el robogóval, de még a kocsikat is rám dobja.
Hogyan reagálsz a konfliktushelyzetre?
Békével.
Ha mutogatnak, beszólnak?
Akkor ráááámosolygok. Persze be lehet vetni a hülye picsát is, amikor teljesen szőke az ember, hellószia, és akkor látják, hogy ez teljesen idióta, fölösleges vele ordítozni. Ezt a figurát erőteljesen használtam egyszer, amikor három darab kétajtós szekrény ült a lesötétített üveg mögött, és éreztem, hogy ha nem adom a tök hülyét, akkor kirántanak az ülésemből, hiába volt igazam. De általában békével rendezem: helló, béke van, menj tovább. Ennyi, parancsolj, a következő lámpánál találkozunk. Ha meg nem, mert annyira tapossa neki, akkor donor lesz. Na jó, én is szoktam anyázni! Ha mondjuk késésben vagyok, mennnnyé má’, aztán amikor mellé érek, akkor elszégyellem magam, mert látom, hogy egy 80 éves néni vezeti biztonságban az autót, és tényleg elszégyellem magam. Bánfalvi, mit pofázol, hát elkéstél, keltél volna fel félórával korábban! Nem vagyok szent, de próbálom revideálni magamat.
Itt már majdnem látszik Imre – még több fotóért kattintson a képre!
Hát én ott tanultam meg vezetni…
Uhh, beletrafáltam. Milyen kocsin?
Szép sztori, ugyanis 15 éves koromtól voltam kint egy évet, de a végzős osztályba iratkoztam be a gimibe, és hát ott 16 éves kortól lehet jogsit szerezni, így azt mondtam, na, akkor megszerzem. A befogadó családban volt egy truck, meg egy automata Lincoln, utóbbin tanultam vezetni. Nem volt egy ördöglakat. A KRESZ-nél kicsit akadoztam, de az angolommal volt gond, elsőre meg is buktam, mert kifutottam az időből, mire lefordítgattam magamnak. Óriási automata kocsi volt, széles utak, és azokon végtelen nyugalom. Sokszor kölcsönadták azt az autót.
Aztán hazajöttél, és a jogsival a zsebedben 16 évesen itthon még nem vezethettél.
Honosítanom kellett volna a kinti jogsit 17 éves korom után, de hát nyüzsgött az élet körülöttem, mindig csak halogattam. Kicsúsztam persze a határidőből, így buktam a honosítási történetet, végül letettem itthon minden vizsgát rendesen. Egyébként még ez előtt, nem sokkal a hazaérkezésem után a büszke apám egy elhagyatott úton átadta a kocsiját, mondván, lányom, te tudsz vezetni, jogsid van. Aztán amikor beültem a sofőrülésbe, annyit mondtam neki a jobb kezem mellé nézve: de, apu, ezt a botot én nem tudom itt használni.
Olyat kint nem láttál.
Hát, nem. Azok automaták voltak. Apám mondta persze, hogy nem probléma, egy-két-há…, menni fog. Nem ment, lefulladtunk, megint lefulladtunk, csere vissza. Kint viszont nagyon élveztem a Lincolnt.
Most viszont a Yarisodban ülünk, aki Imre.
Igen, Imrének hívom, de ő kislány.
Hogy lehet egy Imre kislány?
Az úgy volt, hogy a rendszáma után azonnal elneveztem Imrének, ugráltam is örömömben körülötte, hogy életemben először a spórolt pénzemből kocsit tudtam venni. Viszont amikor mentünk ketten, éreztem, hogy ő meg én, mi ketten csajok vagyunk.
Ennél nagyobb káosz jellemző, mondja Eszter
Ő hozzám tartozik. Eleve neve van, mint a robogómnak, annak is van neve. Persze, látod, a körömlakklemosó, meg a kis cukorka és a mogyoró mindenhol Mohának (Mohácsi János rendező – L.Cs.), én itt élek benne. Általában nem így néz ki Imre, mint most: táskák, szatyrok, túlélő-felszerelés van benne mindenfelé.
Ugye nem hagyod benne ezt a sok cuccot?
De. Tudom, hogy nem feltétlenül kéne, de van bennem bizalom. A hifinek is van valahol tokja, de sosem rakom el. A GPS-t is itt hagyom benne mindig.
Így a szélvédőn? Budapesten? Komolyan?
Így. Valamiért Andikát is itt hagyom. Ja, a GPS-t Andikának hívják. Muszáj volt neki egy nevet találni, mert annyira idegesít, körülbelül mindig tudom, hogy merre kell menni, de a biztonság kedvéért beállítom, mert lehet, hogy elkavarodom, és időre megyek. Eközben Andika már huszonhatodszor mondja, hogy most fordulj be balra. Mire én, tudom Andika, ne pofázz má’, és jönnek a válogatott káromkodások. Meg be szoktam kapcsolni, hogy mutassa a traffikat is.
Nana!
Áááá, neeem, betartom a sebességhatárokat, csak ha véletlenül 132-vel megyek, hogy ne legyen baj.
Annyinál még nem lesz baj!
Nem tudod véletlenül, hogy mennyinél lesz?
Kérlek szépen, egészen véletlenül tudom, ültem ugyanis autópályán mobil sebességmérő rendőrautóban. És… csak neked elárulom, 152-re volt állítva a mérőjük. A műszered is csal, meg ráraknak bizonyos százalékot, így jön ki.
Jó, hát én annyival nem megyek. Igazad van, a GPS más sebességet szokott mutatni, mint Imre. Egyébként nagyon-nagyon szeretem őt.
Szereted őt, de értesz is hozzá? Tesztelhetlek?
Nyugodtan. Tessék!
Pimasz leszek: milyen méretű gumi van rajta?
Fogggalmam nincs.
Könnyítsünk. Téli vagy nyári gumi?
Na azt cserélgetem mindig. Szerencsére iszonyú jó a Toyota-márkaszerviz ahová hordom, amikor először voltam náluk, mondtam, hogy jelentkezem, én vagyok a hülye, lehet-e, hogy amikor évente ezt meg azt kell benne cserélni, akkor küldenek egy emailt, vagy sms-t, és én hozom. A téli-nyári gumicserét komolyan veszem.
Parókával a filmből
Belőle kettő van, azért van kettő, mert volt egykor egy, nagy spórolás eredményeként a főiskola végén, az volt a mindenem, de ellopták. Ő Honda Giorno volt, a mostani is az. Azt azért mondom, hogy nem a nyóckerből lopták el, ahol akkor laktam, hanem a Buda hoch akárhonnan, de mindegy. És most tavasszal hívtak a rendőrségtől, hogy három év után megtalálták. Akkor azt mondták, hogy esélytelen, hogy meglegyen, de most fennakadhatott vele, akinek eladták a tolvajok. A napokban jön meg a papír, hogy átvehetem, úgyhogy rövid ideig két robogóm lesz, de bejelentkezett már rá az öcsém. Lenyúlja. Nagyon ki voltam borulva amikor ellopták, és Salgótarjánban vettem egy ugyanolyat pirosban. Ezért őt Krasznajának hívják, és csodálatos ő is. Ha nincs nyákos idő, akkor őt használom.
Melyikkel mész szívesebben?
Mindkettővel. A dugót például tudom szeretni kocsival, mert bedugom a fülest, és elintézem az összes telefonomat, vagy bömböltetem a zenét. A robogó pedig egy csoda, hiszen 20 perc alatt ott vagyok vele bárhol a városban.
Baleseted volt bármelyikkel?
Bevásárlóközpontban voltam, és nem tudom, hogyan hallottam meg, mert sosem szoktam, bemondták a rendszámomat. Rendes volt a csávó, mert megnyomta az ajtómat kiparkoláskor, majd bemondatta a rendszámomat. Karácsony előtt egy nappal voltunk, vagy karácsony napján, már nem emlékszem. Szegény ott várt az állapotos feleségével a kocsim mellett. A robogóval meg egyszer eső után elestem, kiállt egy csatornafedél. Szerencsére egy motoros haverom megtanította a szabályt: ha esek, lerúgni magamról a motort. De megütöttem a lábamat.
A Zöld Sárkány gyermekei című filmben robogós pizzafutárt alakítasz, akinek Hatos a neve, mert hat robogós sérülésnél jár.
Szerencsém volt azzal a szereppel, ugyanis éppen robogóval, bukósisakkal estem be a castingra. Az a csaj mutogatja is a filmben a testén a hegeket meg sérüléseket. Abban is volt egy kaszkadőrös jelenet, nem tudom, hogy le lehet-e írni, de én csináltam meg. Utána iszonyú le*ást kaptam, hiszen ha megsérül egy állandó szereplő, akkor nagyon nagy gebasz van.
Az előbb hajszárítót emlegettem: könnyen ráálltál arra, hogy a Nemzetiben Alföldi gyakorlatilag kopaszra borotváltatta a fejed? A Senki szigetében is csak vagy 2 centis.
Nagyon boldog voltam, tényleg. Mikor akar változtatni magán az ember, ha nem fiatalon, másrészt szeretek kipróbálni dolgokat magamon. Ez a kopaszság nekem sokat segített, iskola volt, mert eltűnik csomó mankó a színpadon is, meg az életben is. Meztelen volt az arcom.
Ha már a meztelenséget említetted, a Szent Johanna címszereplőjeként – ebben voltál kopasz – nem csak az arcod, hanem az egész tested anyaszült meztelen volt, így rohangáltál előttem, előttünk, nézők előtt. A kívülálló szokásos kérdése: milyen esténként több száz néző előtt csupaszra vetkőzni?
Ennek több rétegű jelentése volt a darabban, a lemeztelenített, kiszolgáltatott helyzetemet mutatta be. Van, aki könnyen vetkőzik, van, aki irtózik tőle, nekem nem volt problémám ebből, mert nem öncéllal történt, hanem valamit szolgált. Csatorna volt a közönséggel, akik velünk tudtak jönni. Színészként alapvetésem, hogy a testem, a pszichém a munkaeszközöm. Szeretek átváltozni.
Becs’ szó, hogy a férfiolvasók követelték tőlem a kérdést: ebben a filmben van pikáns jeleneted?
Igeeen! Vaaan! Vetkőőőzöm! Mert ez egy bevállalós csaj, és igényei neki is vannak. Több pikáns jelenet is van benne. De ezektől sem paráztam, attól már jobban, hogy a 30 napos forgatás alatt végig melltartó nélkül kellett lennem, de ha ezt leírod, akkor, basszus, mindenki ezt fogja nézni a filmben. Na, jó, nézzék!
Gonosszal
Van ilyened? Hmmm, már nem is emlékszem. Török Feri szerint illett a karakterhez, a lazaságához. Remélem, hogy nem fogom elhányni magam, ha meglátom a moziban magamat így.
Fiatalon a Nemzeti deszkáin főszerepet játszottál már, számos mozifilmben szerepeltél, a karakteres hangod tengernyi szinkronszerepben hallható. Egy kertévést felismernek az utcán, téged viszont mindezek ellenére nem. Zavar?
Nem akarok semmilyen celeb lenni, tényleg, egyáltalán nem.
Nem a celebségre gondolok, hanem az ismertségre. Téged csak a színházba járók ismernek, de akármekkora tehetség is vagy, akármekkora színpadi alakításokkal, az ország nem ismer.
Öt darabban játszom nagy nevekkel, a szakmában hívnak. Úgy tűnik, van igény arra a munkára, amit végzek. Nem hiányzik, hogy megkérdezze tőlem a bulvársajtó, mit ebédelek. Egy dolog miatt viszont jó lenne ismertnek lenni, hogy csomó jó ügyért ki tudnék állni, rengeteg ilyen van a fejemben. Például ha 3 milliárdot nyernék a lottón, akkor abból csinálnék 300 milliárdot a tőzsdén. Meg vannak a terveim, hogy hány helyre tolnám ezt a pénzt, és ebbe bevonnék sok-sok embert, aki miattam, ismert ember miatt jönne. Na, emiatt örülnék az ismertségnek.
„Bármikor felszed egy palit, volt is már neki sok, de őt nem lehet csak úgy felcsípni” – mondja a filmbeli karakteredről Török. Bánfalvi Eszter milyen, ha innen közelítünk?
(nevet) Alkalmatlan. Ezt tudom mondani. (nevet) Sokféle kapcsolaton vagyok túl.
Oké, zárjuk le kocsival. A filmben is sportosan vezetsz, a valóságban is, de vajon vezettél-e már sok száz lőerős, igazán gyors autót?
Nem, sajnos soha életemben.
Ha lesz nálunk, kipróbálod?
Óóó! Naná! Persze!
