Besárgult a fényszóró? Megrepedt a lökhárító?

Öreg Mazda pick-upom platódoboza már rég megérett a javításra. A sarkoknál, éleknél kirepedezett, a tetején is volt pár lyuk, a repedések pedig szépen nőttek,ahogy a bódé nyeklett-nyaklott a döccenőkön. Tudtam, hogy léteznek műanyagjavító cégek, meg hát a Google is régi jó barátom, szóval egyszer csak elhatároztam magam, hogy na akkor most megjavíttatom.

Az első műanyagos olyan lekezelően beszélt velem, hogy azonnal kiestek a játékból. (Volna egy platódobozom, lehet vele valamit kezdeni? – Honnan tudjam, hát azt előbb látni kéne, nem?, és így tovább.) A másodikhoz elvittem a bódét, de a helyszínen kiderült, hogy üvegszálas műanyaggal „nem szeretnek” dolgozni. A harmadik, akit ajánlott, már rég megszűnt. A negyediknél aztán megmondták, hova menjek. Odamentem, és nem csak hogy a dobozomat csinálták meg normális áron, de még ez a cikk is megszülethetett a műanyagjavítás rejtelmeiről.

Műanyagjavítás

A legtöbb ügyfél lökhárító, visszapillantó, hűtőmaszk, és persze motorkerékpár- vagy robogóidom sérülése miatt keresi fel a műanyagost. Már ha tudja egyáltalán, hogy felkeresheti. A szerelőműhelyekben a legegyszerűbb, leggyorsabb dolog egy új alkatrész megvásároltatása a tulajjal – persze ez az új a legtöbbször utángyártott, ami ugyan ki tudja, milyen minőségű, de sokkal olcsóbb, mint a pofátlanul árazott gyári cucc.

Pedig, ha nem ment miszlikbe a régi alkatrész, még az utángyártottnál is olcsóbb lehet a javítás. Akár hőre lágyuló, akár keményedő, akár hegeszthető, akár csak ragasztható anyagról van szó, a profin végzett munka eredménye az eredetivel megegyező vagy azt felülmúló szilárdságú anyag, amiről fényezés után kívülről senki meg nem mondja, hogy nem sérülésmentes.

A szaktudás ott kezdődik, hogy a beteg műanyagról meg kell tudni mondani, micsoda és hogyan érdemes javítani. Az ABS például, ez az igen elterjedt autóipari alapanyag hőre lágyuló és hegeszthető, de nagyon könnyen oldható, tehát ragasztani is lehet. Ugyanakkor ezt a műanyagot más plasztikok javításakor is fel lehet használni, például üvegszálas, hőre keményedő műanyagok kezelése során is be lehet dolgozni a résekbe, majd becsiszolni, festeni a végeredményt. Néhány anyagnál pedig végképp nagyon tudni kell, miként kell a munkadarabhoz nyúlni. Amilyen szívesen dolgoznak az ABS-sel, olyannyira gyűlölik az ASA nevű anyagot a műanyagosok, a szakmai vicc szerint az ASA az A Saját Anyagával sem javítható kifejezés rövidítése. (Maruti hűtőmaszk például!)

Ez a szaktudás a hétköznapi autósokban nincs meg, de azért sokan megpróbálják otthon orvosolni a bajt, mielőtt bevinnék az alkatrészt a szakműhelybe. Sokan nem vállalnak el otthon pillanatragasztóval bütykölt műanyagokat – Hüllőéknél ez sem gond, mert megfelelő ipari elszívóik, ipari gázmaszkjaik is vannak, amivel a melegítéskor látványos kis felhőkben felszabaduló cián-akrilát letüdőzését is el tudják kerülni. Az sem nagy baj, ha egy koccanás után nincs meg minden darabka. Saját fröccsöntő üzemükben tudnak pótlásokat, felfogató füleket, akár komplett alkatrészeket is készíteni, ha kell.

Ennek ellenére a mester tanácsa baj esetére: lehetőleg mindent szedjünk össze és ne kezdjünk otthon bűvészkedni a pillanatragasztóval! A műanyagjavítás nem drága dolog, de ha az otthoni barkács extra munkaórákat visz a folyamatba, alaposan megdrágíthatjuk magunknak.

A kisebb munkák, a legkisebb hegesztések, egy rögzítőfül visszaillesztésének ára 1000-1500 forint, ennél kevesebbért érthető módon nem érné meg felvenni a munkát. Egy nagyobb csattanás után például egy H vagy J-Astra lökhárító újjávarázsolására adott 25-30 ezer forintos árnak szinte tapsikol az ügyfél, a százezres gyári alkatrész mellett, viszont egy régebbi modellnél (F Astra, G Astra) az olcsó utángyártott alkatrészek miatt 5-6 ezer forintnál sokkal többet nem lehet elkérni és nem is érdemes kifizetni.

Fényszórók újjávarázsolása

A mai fényszórók burája plexiből készül, ami egyfajta polikarbonát. Ez a napfény UV-tartományú sugárzása hatására károsodik, gyengül, töredezik. Ezért a gyártás során az öntőszerszámot olyan formaleválasztóval kenik ki, ami tartalmazza az UV-álló anyagot is, ami bevonatként védi az UV-től a lámpát. Amíg le nem kopik.

Ha lekopik, akkor a mai, nagy felületű, döntötten elhelyezett lámpáknál a napfény nagyon hamar kikezdi a felső réteget. A mikrorepedésekbe, hézagokba pedig befészkeli magát a kosz, a por, a csapadékkal, párával bevitt szennyezés. Ettől a mocsoktól lesz sárga a lámpatest. (Az első műanyaglámpás autóknál ez nagyobb probléma volt, idővel természetesen az autógyártók is felismerték a problémát és az új modellek fényszórói alaposabb gyári védelmet kapnak.)

Ha profi helyre visszük az így eltompult, éjszaka egyre veszélyesebben átlátszatlan lámpát, ott lecsiszolják ezt a külső koszréteget és erre visznek fel egy olyan UV-álló anyagot, ami jobban bediffundál a felületbe és elvileg már nehezebben kopik le, mint az annak idején újítónak számító márkák tapasztalatlanságból eredően kevéssé tartós UV-védelme (Pápaszemes Merci, Nissan Primera delfin, első szériás Yaris, G-Astra és társaik.) A műhelyben nyolc éve végeznek ilyen fényszóró-felújítást, néhány első munkadarabjukkal rendszeresen találkoznak az utcán – még nem sárgultak vissza.

Egy ilyen műtétért felülettől függően nettó 6-7 ezer forintot kell fizetni, a kocsit a munka és a száradás, kötés idejére, tehát egy napra és egy éjszakára kell tudni nélkülözni. (A műhely most kísérletezik olyan anyaggal, amivel akár napon belül megoldható lesz a javítás, de még legalább fél év, egy év, mire kiderül, hogy a gyorsabban kötő anyag is elég megbízható-e ahhoz, hogy felelősséggel alkalmazni merjék.)

Mit lehet még javíttatni a műanyagosnál?

Időnként, ahogy a hírekből halljuk, mintegy kampányszerűen csap fel az utcán álló kocsik tankjából üzemanyagot lecsapoló tolvajlási művészet hulláma. A kocsik tankját megfúrják egy villanyfúróval alul és oldalt (hogy gyorsan beáramolhasson a levegő a kicsorgó benzin vagy gázolaj helyére), aláállítják a kannát és mennek tovább a következő kocsiig. Pár perc múlva lehet összeszedni a kannákat, reggel pedig az utca népe egy emberként káromkodik nem induló autója mellett. A következő sokk az autósoknak, amikor megtudják, mennyibe kerül egy új tank.

Nos, a műanyagosnál a 30-50-100 ezer forintos tankot 5-6 ezer forintért foltozzák meg, akár bontás nélkül, pár perces munkával. Aki pedig fél attól, hogy a fúrós lopás megismétlődhet, egy tank benzin áráért megfúrás-nehezítő fémpajzsot is szereltethet a tartály alá.

Ha elszakadunk a kocsiktól, még érdekesebb témákat találunk. A mosógép csapágyának egyre erősödő morgása például a legtöbb ember számára a vészesen közeledő, legalább 70-80 ezer forintos csere rémét vetíti előre, hiszen a csapágyat nem lehet cserélni. Illetve…

Ha a műanyagos kettévágja a dob külső plasztikházát, akkor ki lehet, utána pedig a mosógépdob csodásan összehegeszthető és jöhet a következő 6-8 év azzal a géppel, amit amúgy kidobtunk volna. (Ha német lomizásból származó mosógépet veszünk, szinte biztos ilyen technológiával javított gépet veszünk, amit a német kidobott, az élelmes magyar lomis pedig megjavíttatott a műanyagossal.)

Az autóban eldurrant légzsák fedele is megjavítható. Ilyenkor persze a lelkiismeretes műanyagos a felhasadt könnyítések összeolvasztása után az SRS-feliratot is kimarja, kioldja a kormányközépből, nehogy egy későbbi vevő úgy vegye meg a kocsit, hogy mit sem sejt a korábbi balesetről:

És végezetül: tudjátok, mi a legdinamikusabban fejlődő üzletág Hüllőéknél? A babakocsi-javítás! A márkás babakocsik rohadt drágák, ellenben nagyon könnyű eltörni egy kereket vagy egy plasztikelemet a hajtogatás mechanikájában rajtuk. Pótalkatrész persze nincs; jó, ha tudjuk, hogy ezeket a gyerekkocsikat nem a szemeteskonténerhez, hanem egy profi műanyagoshoz kell vinni, és egy pár ezer forintos javítás után még évekig szolgálhatnak.