Ahol B-s jogsival is lehet repülőt vezetni

Átlagos IX. kerületi fővárosi irodaházba nyitok be, bizonyára rendkívül eredeti vicces kérdésemre, miszerint hányas szobában van a repülőtér, unott „első emelet” a válasz a recepción. És tényleg, a liftből kilépve már látom is a 737-es Boeing pilótafülkéjét. A kapitányi ülésben (itt is bal egy) valaki összevissza vijjogó és pittyegő vészjelzések közepette épp kétségbeesetten próbál landolni a tököli reptéren az 52 tonnás leszállósúlyú repülőgéppel.

Ez a Pilots Simulator Center, ahol profi pilóták képzésére és családi mókára, céges csapatépítő betétprogramra egyaránt alkalmas repülőszimulátorokat próbálhat ki, akinek kedve tartja. Írtunk már repülőgép-szimulátorról, de a másfél milliárd forintos ferihegyi csodát csak a kiválasztottak élvezhették, amíg a MALÉV leállása után el nem vitték az országból. Viszont ide bárki bejöhet, akár szórakozni, akár biztonságos körülmények között gyakorolni szeretne.

Egyelőre két darab, közel százszázalékos hitelességgel berendezett cockpit, egy Boeing 737 és egy Airbus A320 várja a földi pilótákat, 180 fokos vetített környezettel, sőt, pár berendezett utasülés-sorral, ahol még a vészkijáratot is ki lehet nyitni és az oxigénmaszkokat is le lehet ejteni. Hamarosan elkészül a harmadik helyiség, ahol egy Cessna kisgépet lehet repülni, a lezuhanás veszélye nélkül. A szoftver a Microsoft Flight Simulator, de billentyűzet és joystick helyett teljesen realisztikus, ha tetszik, valódi műszereken figyelhetjük az eseményeket, érhetjük el a funkciókat.

Az a bizonyos első emelet ugyan nem billen meg a fordulókban, de a vizuális élmény a fizikai környezet-változások nélkül is tökéletes. Olyannyira, hogy az első percekben, amíg meg nem szokjuk, hogy a váratlanul megdőlő horizontot nem követik a testünkre ható erők, nem árt nyitva hagyni a szimulátorszobák ajtaját. Ha kezdünk rosszul lenni – és tutira kezdünk -, elég egy picit kipillantani a magunk mögött hagyott valóságba és újra fellégezhetünk.

Soha életemben nem vezettem még repülőt (bár ülni már ültem néhány érdekesebb légi szerkezetben), ezért reflexszerűen szabadkozni kezdtem, amikor a helyet üzemeltető srácok elkezdtek lökdösni az Airbus jobb első ülése, vagyis az első tiszt széke felé. Aztán ráébredtem, hogy nagy felelősségem nincs, hiszen ha „lezuhanok”, elég újraindítani a rendszert, nem lesz tele a balfékségemmel a világsajtó napokig.

Ami ezután következett, arról csak foszlányokra emlékszem. Állandóan jöttek az instrukciók a kapitányi ülés felől, hogy mit merre hogyan csavarjak, húzzak, tekerjek, nyomjak. Viccesen picike, egykezes kormánykerékkel (a szakzsargonban tiller a neve) irányítottam a földön a gépet, majd jöttek a pedálok a nagy sebességű gurulásnál az iránytartáshoz, aztán pedig a joystick (igen, joystick, szakzsargonban side stick, a fly-by-wire rendszerű Airbuson nincs már klasszikus botkormány) és a robotpilóta utasítására szolgáló programtárcsák. Nem csak a háromdimenziós mozgás furcsaságait lehetetlen feldolgozni egy párperces menet során, de a repülős szaknyelvet, a futópálya megtalálását és a megközelítést segítő rendszerek rejtjeleit is tanulják pár évig a valódi pilóták.

Az alábbi videón nem én szállok fel és le – a felszállást még meg is tudnám oldani a gyorstalpaló után, de lefelé nem mennének ilyen simán a dolgok:

Aztán jött a Boeing. Egy 737-esen még közelebb áll az élmény a valódi repüléshez, itt van botkormány az ember lába között – a férfi pilótáknak vigyázniuk is kell, hogy állítják be az ülést, mert egy-egy erősebb felhúzás a jövő generáció rovására mehet. Az Airbushoz képest ez tényleg más élmény. Ott a joystick megtolásával egyszerűen megad az ember egy határértéket, ameddig a számítógép eltolja a vonatkozó szárnyfelületek paramétereit. A 737-est ellenben valóban VEZETNI kell, fizikai kapcsolat van (mármint a valódi gépen) a kezelőszervek és a munkát végző lapok között.

Gokartozni jó dolog, az autós szimulátorok is viccesek. Egy ilyen repülőszimulátor ellenben frenetikus élmény. Aki gyakran repül, egy kicsit betekintést kaphat abba, miként is mennek a dolgok a 9/11 óta zárt ajtó mögött, ott elöl. Aki pedig keveset repül, vagy tán nem is repült még, mert fél, biztonságos körülmények között kaphat betekintést abba, hogy is van az, amikor a fémből készült szerkezet felemelkedik a földről, a józan ész elgondolásai ellenére. A berendezett utasfülkében a repüléstől rettegők tapasztalhatják meg a statisztikai igazságot gyakorlatias, de nem rémisztő módon: repülni utasként nem sokkal stresszesebb dolog, mint buszozni – és mindenképp biztonságosabb.

Egy óra csúcsidőn kívül (hétfő-péntek, délután négyig) 15 ezer forint a nagyon profi, részben EU-s pénzből készült budapesti szimulátorban. Ha belegondolunk, hogy négy PC, három projektor és profi személyzet dolgozik a háttérben, amíg mi amatőrködünk a gázkarokkal és a botkormánnyal, ez egész barátságos ár.

És végezetül egy dolog. Ha legközelebb repülés közben a stewardess falfehéren közli, hogy a kapitány és a másodpilóta halat evett:

és megkér minket, hogy tegyük le a gépet, ne feledjük: a futóművet a 737-esen és a 320-ason is a műszerfal közepén lévő nagy karral lehet kiengedni leszállás előtt!