Nemrég egy sajtórendezvényre tartva veterános-opelos kollégánk félmondata ütötte meg a fülem, miszerint ma Magyarországon egy nevünkön lévő kocsit nem lehet csak úgy, ingyen tartani otthon a garázsban. Vagy a kötelező biztosítást kell rá fizetni, akkor is, ha évekig nem megy egy centit se a kocsi, vagy félévente el kell zarándokolni az Okmányirodába, ahol legfeljebb hat hónapra ideiglenesen ki lehet vonatni a forgalomból, alkalmanként 2300 forintért.

Van még egy opció, amit idősebb autók esetében lehet megjátszani: ezekre a kocsikra veterán-előminősítést lehet kérni a Muzeális Minősítő Bizottságtól (az Autóklubnál). Az idei évig tíz évre adták ki ezt az előminősítést, de 2014. márciusától szűkebbre vették a kiskaput, már csak öt évre vonható ki a kocsi. Tehát praktikusan 25 évnél idősebb veteránpalántákra alkalmazható a módszer, és öt éve van a tulajnak a restaurálásra a veteránvizsga előtt.

Ilyen kérelemre vonják ki az autót a forgalomból, maximum fél évre, 2300 forintért

Ez a forgalmi gyakorlatilag betelt a kivonogatásokkal: a tulaj szereti a kocsit, és bár nem használja, elbontatni sem akarja, hátha majd egyszer még újra gurul vele. Ez a háthamég kerül félévente 2300-ba

Ez a forgalmi gyakorlatilag betelt a kivonogatásokkal: a tulaj szereti a kocsit, és bár nem használja, elbontatni sem akarja, hátha majd egyszer még újra gurul vele. Ez a háthamég kerül félévente 2300-ba

Aki elmulasztja kivonogatni a kocsit, és pár év állás után újra szeretne járni vele, azzal fog szembesülni, hogy meg kell fizetni az elmulasztott biztosítási díjakat és a teljesítményadót, a vonatkozó bírságokkal, extra díjakkal együtt. A kimaradt biztosítási időszakra az ún. fedezetlenségi díj a kocsi teljesítményétől függően napi 260 és 600 forint közötti összeg. Igen, napi.

Ha tehát van egy ötéves, százlóerős kocsim és aláírok egy kétéves munkaszerződést Londonba mosogatni, négy macera és 9200 forint fog elmenni arra, hogy a kocsit újra használhassam, amikor majd hazamenekülök a magas brit rezsi elől. Vagy, ha nem olvastam ezt a cikket, arra megyek haza, hogy negyedmillió forintot kell befizetem az elmaradt biztosításokra.

Egy ilyen autót veterán-előminősítéssel maximum öt évre jégre tehetünk

Egy ilyen autót veterán-előminősítéssel maximum öt évre jégre tehetünk

Nem mondom, hogy elviselhetetlen teher ez az évi 4600, de miért van egyáltalán szükség erre a hülye adminisztrációra?

Azért, mert az állam úgy öt éve ezzel a szabályozással próbálta meg kivédeni az elöregedett autók erdőben felejtgetését, utcán elrohasztását, illetve illegális elbontását – ezt már autószerelő műhelyet üzemeltető, vizsgáztatással és adminisztrációval is foglalkozó barátom meséli. Alig használt, alig mozgatott versenyautókat is szereltetnek nála, van olyan forgalmija, ami betelt a féléves ideiglenes kivonásoktól. Manapság már A4-es papíron vezetik az okmányirodák az ilyen, valójában nem közlekedő, de kényszerből hivatalosan adminisztratíve státuszban tartott kocsik kivonogatását. Ingyenes átmeneti kivonási lehetőség híján viszont, aki tényleg nem használja soha többé autóját, elvileg jobban jár, ha véglegesen kivonatja a kocsit a forgalomból, amit csak bontási igazolás birtokában tehet meg, tehát elméletileg nem rohaszthatja el az autót valahol, vagy darabolhatja fel otthon és viheti a MÉH-be a vasat, dobhatja kukába a műanyagokat.

Ilyen kérelemre vonják ki az autót a forgalomból, maximum fél évre, 2300 forintért

Ilyen kérelemre vonják ki az autót a forgalomból, maximum fél évre, 2300 forintért

Ha így nézzük, még volna is értelme a rendszernek. Néhány, speciális helyzetben lévő autós számára felesleges macera, egyfajta adó ez a kivonogatás, de legalább megszűnt az illegális autórohasztás, a szabálytalan, esetleg környezetszennyező feketebontás. Ugye?

Hát dehogyis szűnt meg, hiszen ez Magyarország. Arra ugyanis, amit a törvények meg akarnak akadályozni, természetesen van egy másik kiskapu. Aki nem szeretne még fizetni is azért a bontónak, hogy szétrohadt, feleslegessé vált, értéktelen vackát átvegye, az – napi gyakorlat – keres a neten egy ausztrál, fülöp-szigeteki vagy, mittudomén, bissau-új-guineai jogosítványt (tele van ilyennel a web), az adatokat ügyesen beírja egy adásvételi szerződés vevői adatainak sorába, a nagymamával és nagypapával letanúztatja, majd elviszi az okmányirodába, hogy eladta a kocsit egy ismeretlen turistának egy dollárért. Semmit nem kell fizetnie ezért, hiszen eladáskor nincs illeték, adó, semmi.

Innentől kezdve, még ha a hatóság meg is találja a patakba borított roncsot, a tulaj mossa kezeit: ő eladta az autót, fogalma sincs, ki és miért vitte oda később, ahol rábukkantak.

Foglaljuk össze: van egy összetett szabályrendszer, ami a nem használt autók tulajdonosait adminisztratív és anyagi teherrel sújtja. Ez a szabály (elvileg) azért jött létre, hogy legális mederben maradjon az öreg romok kezelése. Valójában azonban pont az öreg romok tulajdonosai tudják kikerülni a törvényt, a jóhiszemű autótulajok pedig, akik ezért vagy azért hosszabb ideig nem használják autójukat, MEGSZÍVTÁK. Magyarország, én így szeretlek.

És hogy mit tennék, ha én lennék az ország királya? Nos, nem korlátoznám időben az ideiglenes kivonást, mert láthatóan semmi haszna. Viszont kötelezővé tennék ötévente egy hatósági szemlét az ideiglenesen kivont járművekre, hogy lássam, megvan-e még a kocsi, vagy kidobták. (Egy 10×10-es lemezdarabot, rajta az alvázszámmal nem fogadnék el, persze.) És a vevő személyazonosságát megerősítő közjegyzői igazolást vagy személyes eladói-vevői megjelenést kérnék a magyar lakcímkártyával vagy telephellyel nem rendelkező külföldieknek eladott autók adásvételijéhez az okmányirodán.

Ezt most találtam ki öt perc alatt – biztos én is hagytam kiskaput. Hagytam?