Nem tudjuk, hogy mennyi tyúktolvajt és egyéb anyaszomorítót fog a rendőrség. Nem kérdeztük meg, nem ránk tartozik. Autós lap lévén a sok tízezer ellopott kocsi megtalálási aránya érdekel minket. Meg az, hogy mennyit érnek a parkoló autókat is – elvileg – védő térfigyelő kamerák.
A kolléganőnkkel történtek függvényében különösen kíváncsiak lettünk ezekre. Így meséli a sztoriját.
Minden az ellen szólt, hogy ellopják a kocsimat. Onnan, azt. És mégis…
Átlagosan szürke reggel volt, munkába indultam – kezdi kolléganőnk. Csakhogy a kocsi nem állt a megszokott helyén. A megszokott helye biztonságos hely, éppen térfigyelő kamerával szemben lévő parkoló egy olyan belvárosi kerületben, amely a legjobban bekamerázottak egyike. Az utcánkban lévő tucatnyi kamerán felül addig a napig a statisztikák is engedték nekem a nyugodt alvást: Budapest belső részeiből sokkal kevesebb kocsit lopnak, mint a külsőkből.
Lehet, hogy mégsem ide álltam? Megnéztem előrébb, megnéztem hátrébb. Megnéztem a szomszéd utcában is, bolyongtam, ahogy valószínűleg sok megkárosított autós bolyong reménykedve, miközben egyre erősebbé válik számukra is, vált számomra is a felismerés: ellopták a kocsimat.
Elindultam gyalog a rendőrségre, és közben gyorsan végigzongoráztam, amit ilyenkor mindenkinek javaslok:
– azonnal be kell jelenteni az autóvadászoknak a lopást, a nonprofit szervezet rutinos tagjai ismerik a pihentetési helyeket, és körbe is járják azokat, gyorsabban mozdulnak a rendőrségnél
– érdemes felhívni a kereskedelmi rádiókat, megkérni őket, hogy mondják be a lopást, és felajánlani valamennyi pénzt a becsületes megtalálónak
– szintúgy jó ötlet a taxistársaságok diszpécserszolgálatán megtenni a felajánlást, Budapesten bő ötezer taxis rója az utakat, simán megláthatják az esetlegesen pihentetett autót
– plusz feljelentést tenni a rendőrségen
És akkor belépett Danics Dóra… anyukája
A kerületi kapitányságon a jóképű, ámde pocakos őrmester alakján furcsán feszült a sötétkék gyakorlóruha, egy nő is megnézi a pasikat, minden ellenkező állítással szemben. Leültetett, várakozást kért. Bosszantott, hogy nem tudott felelni a kérdésemre: 10 percen belül, avagy 2 óra múlva veszik fel a jegyzőkönyvet a kocsiról? 10 percen belül, avagy 2 óra múlva indul el a kocsi körözése? Egyszerűen csak csóválta a fejét, amit frissen megkárosított autósként nehéz elviselni.
Nyilván az járt a fejemben, hogy itt mozog körülöttünk a városban a lopott autóm, és nem is tud róla a rendőrség. Vagy áll valahol az út szélén. Üljek nyugodtan, várakozzak, oké.
Ekkor belépett az X-Faktort tavaly megnyert Danics Dóra, akinél nagyobb feltűnést keltett az édesanyja, a parodista Bach Szilvia. Mindenki őket nézte, és mindenki úgy tett, mintha nem őket nézné. Kettőjük közül az anyuka a született primadonna, fennhangon érdeklődött a dolgukkal kapcsolatban, majd fennhangon konstatálta, hogy akkor itt és most jó helyen járnak. Az épületben működő okmányirodába jöttek, nem a rendőrségre, így nem hallgathattuk meg egymás nyomorát, nem úgy, mint a ruhátlanul birkózó egyetemista lánnyal.
Határozat tárgykörözés elrendeléséről
Ötven perc után álltam az Úr színe elé, az ügyemet dokumentáló főhadnagy rutinosan oldva a feszültséget a liftben elsütött egy kedves poént. Nem tudom, hogy a nőnek szólt-e, vagy szokás szerint nyugtatgat mindenkit, végtelenül elkeseredett állapotom ellenére jól esett. Aznap délután jöttem rá, hogy milyen óriási gyakorlata van az összetört lelkek ragasztgatásában.
A kerületi kapitányság harmadik emeletének sarkába rejtett parányi szobácskában két rendőr gépelte be egyszerre két károsult történetét. Ezt csinálták 8-tól 16-ig megállás nélkül, bűncselekmény volt bőven. Tőlem másfél méterre fáradt szemű egyetemista lány mesélte éjszakai kalandját, miszerint a tusolóból kilépve tolvajt talált a bérlakásában, akivel pár másodpercen belül birkózásba fordult a kezdeti dulakodás, még a törölköző is le-lesett a vizes testről, hiába próbálta magán tartani. A közben felébredt barátnővel sem sikerült testi fölényt kialakítani, végül meglógott a behatoló.
Ő mégis többet tudott nálam az értékére törő bűnözőről, ugyanis a férfi tetoválásairól sikerült használható leírást adni. A másik nyomorult abban a szűk kis rendőrségi szobában (azaz én) csak azt tudta elmondani, hogy ott állt egy csilli-villi kamerával szemben a kocsija még tegnap este, egy igazán biztonságos, remek helyen, aztán reggelre eltűnt.
Tessék gyorsan visszanézni a térfigyelő kamera felvételét, az majd segít sokat, mondtam. Hiszen BIZTOSAN ott van rajta a bűnöző.
A jegyzőkönyv felvételekor nem került szóba, hogy érintkezett-e idegenekkel a kocsim a közelmúltban. Őszintén szólva meg sem fordult a fejemben, ami hiba, tudtam meg utólag. Több szakmabeli szerint számos példa bizonyítja, hogy a rossz útra tévedt emberek ilyenkor lemásolhatják a kulcsot/kódot, és pár nap múlva lehet vinni az autót. Senkit nem akarok gyanúba keverni, de tény, hogy a lopás előtti 2 hónapban járt a kocsi:
– szakszervizben
– klímatisztításon
– takarítónál
Nem csak parkolóban lehet ellopni a kódot. Szervizben is
Azt viszont elmondtam a jegyzőkönyvet rögzítő rendőrnek, sőt, hangsúlyoztam, hogy közel állt a kocsi egy térfigyelő kamerához.
– Legyen szíves minél gyorsabban megnézni, nehogy letörölje a rendszer. Délután visszajövök, én is kíváncsi vagyok rá.
– Ne tessék visszajönni, hölgyem, megnézzük, és majd értesítjük.
– De bizony én visszajövök.
Úgy is lett, látni akartam a felvételt. A pocakos pasi persze leültetett, várakozzak, de unom ezt. A kerületi kapitányság fehér műanyag székén ülve megdöbbentő felismerésre jutottam.
Ugyanis mit láttam? Ahogy reggel, úgy délután három körül is rengeteg keserű károsult ült körülöttem fejet leszegezve. Kirabolták a buszon, betörték a kocsija ablakát, ellopták a táskáját. Sorban álltak, ültek az emberek, hogy pontosan ugyanaz a két rendőrségi alkalmazott (az én reggeli poénkodós főhadnagyom, meg egy másik) felvegye tőlük a jegyzőkönyvet. Jézusom, ki kereste itt reggel óta az én autómat, ha itt csak papírgyártás folyik?
Fiatal nyomozó jött ki hozzám hamarosan, mint kiderült, ő nézte végig a kamera felvételét. Látja a tolvajt? Na? – kérdeztem. Sokkolt a mondata.
„Igen, hölgyem, a kamera felvette a tolvajt, aki ellopta a kocsiját. Sajnos annyira rossz minőségű a felvétel, hogy azt sem tudjuk megállapítani, férfi vagy nő az elkövető” – mondta.
Sajnos nem találták meg. Ezt sem
Búcsúzóul azt mondta, amit reggel a főhadnagy: ha megtaláljuk a kocsit, értesítjük.
Nem találták meg. Egy hónappal később jött a „Határozat nyomozás felfüggesztéséről” olyan mondatokkal, hogy „A nyomozás során olyan személyi és tárgyi bizonyítékokat felkutatni, melyek alapján az elkövető kiléte megállapítást nyerne, nem volt lehetséges.”
Magyarán, semmire nem tudták használni azt a felvételt, amelyen látható a tolvaj.
Az igazságszolgáltatás is alig tudja használni a felvételeket
Ugye emlékeznek még az önkormányzati választás előtti kampányra? Szinte naponta jöttek a remek hírek, itt is új térfigyelőket állítottak hadrendbe, ott is új kamerákat szereltek fel. A választópolgár meg boldog, nagyobb lesz a biztonság – gondolja. Csakhogy.
Sajnos gyakran nem csak a rendőrök számára használhatatlanok ezek felvételek, hanem a bűncselekmények bírósági szakaszában sem tud mit kezdeni velük az igazságszolgáltatás.
„Borzasztó sokszor előfordul, hogy ha fel is vesz valamit a térfigyelő kamera egy bűncselekmény kapcsán, nem gondoskodnak róla az üzemeltetők, hogy azt rögzítsék, így mire eljut oda az eljárás, hogy megnéznénk, hogy használjuk, már nincs meg” – mondja Janklovics Ádám, a közlekedési ügyekre szakosodott Székely Ügyvédi Iroda munkatársa. „Azokban az esetekben pedig, amikor van rendelkezésre álló felvétel, sokszor értékelhetetlen, használhatatlan a minősége miatt, például amikor kikockázva még a rendszám töredéke sem azonosítható.”
Szerinted mennyi lopott autót talál meg a rendőrség? Harmadát? Ötödét?
Eddig tartott kolléganőnk sztorija, semmi különös nincs benne. Valószínűleg hasonló az évi sok ezer ellopott autó utáni jegyzőkönyvfelvétel. Ami viszont felettébb érdekes, hogy itt volt kamerás felvétel. Itt ugyan használhatatlan volt, de a többi esetben? Milyen eredményességgel használja ezeket a rendőrség a bűnözők beazonosítására? Megkérdeztük az ORFK-t.
„A rendőrség nem folytat arra vonatkozó statisztikai adatgyűjtést, hogy a közterületen elhelyezett kamerák hány személygépkocsi-lopás bűncselekményt rögzítettek, és abban az esetben sem szolgálhatunk számokkal, hogy az egyes esetek felderítése közül hány esetben játszott érdemi szerepet az adott területen elhelyezett kamera által készített felvétel” – így a válasz.
Egyáltalán: mennyi ellopott autót találnak meg a rendőrök, és adnak vissza a tulajdonosuknak? Sokkoló számok következnek.
Ezt kaptuk az ORFK-tól
Természetesen megkérdeztük, mi az oka annak, hogy a Budapesten ellopott autóknak mindösszesen csak a 2,6 százalékát, míg országosan 6,6 százalékát találja meg a rendőrség.
Eddig nem jött válasz.
Tudod, hogy most milyen autókat lopnak? Milyen márkát, típust, színt?
A te kocsid köztük van? Kattints ide, kiderül!
