Benzines vagy dízel – melyik éri meg?

A benzin vagy dízel vitája örök vita, amiben az utolsó szót az utolsó adag lepárolt kőolaj utolsó cseppjének elporlasztása mondja majd ki. Akkor mindennek vége lesz, freccsenjen bár ez a végső csepp egy Otto-motor vagy egy Diesel-egység dugattyúja fölé. Addig viszont tombol a harc a hívek között. Mi most megpróbálunk a szokásosnál kicsit objektívebb harctéri képet festeni, egy benzines és egy dízel új Suzuki S-Cross 1200-1200 kilométeres teszt-tapasztalatának birtokában.

Az S-Cross két motorvariánsa nagyon is alkalmas az efféle összevetésre, 1,6 literes, azonos teljesítményű (120-120 lóerő) motorokról lévén szó. A két kocsi színétől eltekintve teljesen egyforma, Premium felszereltségű, elsőkerék-hajtású modell. A szürke autó a benzines, a kék a dízel, fontosabb adataikat az alábbi táblázatban hasonlíthatjuk össze:

Vételár

800 ezer forint a dízel felára. Ennyivel kell többet fizetni egy másfél mázsával nehezebb autóért, 1,1 literes katalógus szerinti fogyasztási előnyért, több mint kétszeres nyomatékért – de egy másodperccel rosszabb gyorsulásért. Nem tűnik túl jó üzletnek első blikkre.

Persze ott van még, hogy egy Suzuki korszerű dízelmotorja a maga nagynyomású üzemanyag-rendszerével, turbófeltöltőjével jóval bonyolultabb szerkezet, mint a szívó benzines. Pár éve még sokat nyomott a latban, hogy a dízelmotorok jóval, esetenként többszörte tartósabbak voltak, mint a benzinesek, de ma már ez sem feltétlenül igaz. Lehet, hogy a blokk és a dugattyúk, vezérlés tovább tart majd, de közben az elmúlt másfél-két évtizedben hatalmas fejlődésen átment gázolajos segédrendszerekre valószínűleg többet kell majd költeni, mint amennyibe egy komplett benzines generál kerülne.

A ma divatos kis turbós benzinmotorok persze szintén sérülékenyek, de a Suzuki, dicséretes módon maradt a masszívabb szívó technikánál. Így ugyan nem lehet egészen vicces értékeket írni a katalógusba (a turbómotorok sokkal könnyebben optimalizálhatók az EU-s fogyasztásmérési szabványra), viszont hosszú távon boldogabb lesz a tulaj.

Fogyasztás

A teljesen hipotetikus EU-s mérési ciklussal számolt katalógusadatoknak természetesen a Suzukik esetében sincs semmi közük a valósághoz – illetve ez nem is igaz, a különbség a két érték között százon a mi gyakorlati tapasztalatunk szerint az életben is hasonlóan alakul. Mindkét autóval megtettünk bő 1200 kilométert, nagyjából felerészben autópályán (javarészt 135 km/h-s tempomatos utazás mellett), negyedében országúton illetve városban. A sofőr ugyanaz (én), a terhelés is azonos volt, fele távon családdal, fele távon szólóban utaztam a kocsikkal.

A szürke, vagyis a benzines autó átlagfogyasztása a fedélzeti számítógép 5,8 literes adatánál jóval többre, 6,5 literre jött ki százon. A dízel ellenben meglepően pontosnak bizonyult, sőt, egy decit – ilyet még nem is láttam – felfelé hazudott: 5,6 litert számoltam tankolás után.

A dízeltől nagyjából ezt is vártuk, a benzines autó viszont meglepően jól fogyasztott. A mai kis turbós benzinmotoroktól megszoktuk, hogy tudnak jól (mármint keveset) enni, ha nem pörgetjük-tapossuk őket, de nagyon könnyű elszállni a literekkel, ha néha kivesszük a turbóval elérhető nagy nyomatékokat. Ez a Suzuki-motor viszont a klasszikus kis japán szívómotorok mai megtestesülése; alul nyomatékos, fent viszont kicsit kelletlen, ellenben a szeme kinyomását se bünteti súlyos túlfogyasztással.

Kilenc deci a különbség száz kilométeren. A mai nyomott árakon (350 forint a benzin, 368 a gázolaj, december 15-i adat) ez azt jelenti, hogy százon 2061 forintot költünk üzemanyagra a dízellel, 2275-öt a benzinessel. 114 forintos különbséggel a 800 ezres árhátrányt 700 000 (HÉTSZÁZEZER) kilométer után dolgozná le a takarékosabb dízel.

Nincs az a 2014-es autó, amivel 700 ezerre lehetne tervezni, a mai új kocsikat 250 ezer körüli futásteljesítményre tervezik, amit gondos karbantartással esetleg másfélszeresére-duplájára lehet kitolni, mielőtt teljesen gazdaságtalanná válik, széthullik az egész műanyagcsoda. És a gondos karbantartás költsége már nem a dízelautóknak kedvez, itt végkép elkopik a fogyasztási előny.

Szervizköltség

A Suzukitól kaptunk két táblázatot ehhez a cikkhez, az egyik az 1,6-os benzines, a másik a dízel S-Cross várható szervizköltségét tartalmazza, 160 ezer kilométerre, márkaszervizben, gyárilag ajánlott olajokkal, alkatrészekkel. Eszerint a benzinesen 109 ezer forint árú alkatrészt kell majd lecserélni ezen a távon, 126 ezer forint értékben kap majd friss folyadékokat, és 104 ezer forintot hagyunk majd munkadíj fejében a pénztárnál. Ehhez jön még 113 ezer forint, amivel a költségvetést örvendeztetjük meg ÁFA formájában, vagyis 160 ezer kilométerre a kocsi 438 ezer forintba fog kerülni, az üzemanyagon és az amortizáción felül.

A dízel szervizelése drágább, bár a szervizciklus mindkét motorra 20 ezer kilométer. Gázolajossal 262 ezer lesz az anyagköltség, 101 ezer a folyadék, 93 ezer a munkadíj, ami a 124 ezer forint ÁFÁ-val együtt 585 ezer forintra rúg majd a végére.

160 ezer kilométer a legtöbb magyar Suzuki számára nyolc-tíz évnyi autózást jelent, az meg látszólag nem olyan nagy gond, hogy évi 44 vagy 56 ezer forintot költ az ember szervizre. Így egyben látva a különbséget azért mégis elgondolkodtató, hogy a 700 ezer kilométeres megtérülést további bő százezerrel tolja ki a szerviz-differencia, ami gyakorlatilag már maga a sci-fi egy XXI. századi autónál.

Értéktartás

Van még egy nagy érv a dízelhívők számára: igaz, hogy drágábban vettem, de a gázolajos kocsit használtan drágábban is tudom majd eladni!

Nos, Magyarország legismertebb használtautó-portálján nyolcéves Suzuki SX4-ekre keresve a 99 lóerős, 1,5-ös benzines GLX-ekre 50(!) és 200 ezer kilométeres futás között az 1,5-1,6 millió forintos sávra koncentrálódik a kínálat. A 120(!) lóerős dízelből nemigen akad 100 ezer kilométer alatt hirdetett autó, és persze sokkal kevesebb gázolajos kocsi van eladó, mint benzines. A meghatározó ársáv pedig 1,7-1,8 millió forint.

Ez lenne hát a nagy értéktartási előny? Kétszázezer forint? Pedig a nyolcéves SX4-ből sokkal erősebb és élvezetesebb volt a dízel, és sokkal kevesebbet eszik a benzinesnél! Úgy tűnik, a dízel és a benzines árviszonyának alakulása épp a gázolajos újautó-vásárlók rovására, a használtan vásárlók számára kedvez, ők már sokkal-sokkal kisebb határköltségen érhetik el a dízelautózás örömeit.

Konklúzió

Egy jól megcsinált mai szívómotorral gazdaságilag, racionálisan gondolkodva nem versenyképes egy túlbonyolított, modern dízel. A „dízel hosszú távon olcsóbb” ma már mítosz, önbecsapás a régi igazság alapján választani, ha autóvásárlásra kerül a sor.

Valljuk be inkább férfiasan (nőiesen): azért szeretjük jobban a dízelt, mert jobban húz, mert nyomatékosabb, és mert hiába tudjuk az eszünkkel, hogy bukunk, azért minden tankolásánál jobban érezzük magunkat, ha ugyanannyi autózás után kevesebbet kell fizetni.