Kedvenc tesztautóink 2014-ből

2014-ben közel 200 tesztautót vezettünk, zömében friss újdonságokat, de akadtak izgalmas korosabbak is. A szerkesztőség munkatársai idén is kiválasztották a szívükhöz/racionális énükhöz legközelebb álló kedvencüket – mi ezeket imádtuk a legjobban.

Lencsés Csaba  –  BMW i3

Az „utálod vagy imádod” kategória új hergelője 2014-ben az elektromos i3, amelynek beszippant a dizájnja: lehet ájuldozni az extremitásától, lehet értetlenkedni az ívein, de képtelenség szó nélkül elmenni mellette. Utcai töltés közben megtapasztaltam, hogy életkortól és nemtől függetlenül légyként tapadtak rá a járókelők, a felnőttek fotózták, míg a karjukba kapaszkodó tökmagok apjukat a kocsi felé húzva akartak beülni. Bírom a naponta körülöttünk hömpölygő arctalan járműtömeget megtörő autókat, és idén kevés újdonság provokált annyira, mint ez. Már a belső kialakításától és az anyaghasználattól is leesik az áll, a műszaki tartalma pedig különleges.

Tíz kilométerrel előbb megállt ugyan villanyautós összehasonlító tesztünk győztesénél, csakhogy a közel azonos hatótávot 18 kWh-s akkumulátor-csomaggal teljesítette, szemben a Leaf és az e-Golf 24-24,2 kWh-s pakkjával. Karbon kasznijával mázsákkal könnyebb szolid riválisainál, 230V-ról pedig órákkal kevesebb kell a feltöltéséhez, és fürgébb a konkurenciánál: 50 km/órára 3,7 másodperc alatt ugrik, a 100 km/órás sprinthez 7,2 másodperc kell, ami gyakorlatilag azonos az 525d gyorsulásával. De tegyük félre a számokat, ebbe a kocsiba már álló helyzetben élmény ülni, vezetni pedig fantasztikus. Ráadásul egy csepp benzin sem kell hozzá.
 
Szörényi András  – Porsche 911 GT3

Mivel a méregdrága autókkal automatikusan kritikusabb vagyok az átlagnál, az év fénypontjai között megfizethető autók is akadnak. Az egyik a Hyundai i10. Európai szemmel szinte félelmetes perspektíva, hogy nem egészen tíz évvel a joggal lesajnált Atos után egy dél-koreai gyár készíti a kategória legjobb autóját. A hétköznapi autók közül a Citroën C4 Cactus is messze küszöb feletti inger. A nevében feleslegesnek tűnik a C4, maga az autó vitatható részleteivel is üdítően friss és szerethető.

Mivel nagyon-nagyon sok pénzből izgalmas autókat lehet csinálni, a visszatekintésből nem hiányozhat a BMW M4, amely kétarcúságával mély nyomott hagyott bennem. (A kétarcúság az eredeti értelemben nem kétszínűséget jelent. A római Ianus isten múlt és jövő, az év utolsó és első hónapjának határán néz két irányba.) Még mélyebbre karistolt lelkemben a vastelepen lemázsált Rolls-Royce Wraith, a legmélyebbre viszont a Porsche 911 GT3 szántott. A saját GT3-ast vásárló Richard Hammondot (Top Gear) edényfogó kesztyűkkel cikizték a kollégák a kigyulladó motor miatt, de a csúcs 911 versenygépszerű viselkedése fenomenális élmény.  Szerencsére sosem tudnám megvenni: hamar sittre jutnék vele, vagy a pokolba. De addig 9000-en üvöltene a boxer!

Földes Attila – Argo 750 HDI SE

Az év tesztizéje aránylag hamar a kezembe akadt, amikor még januárban a Tisza tavon csapattam egy 8×8-as, lánctalppal is felszerelt, kétéltű járgánnyal. Kicsi, könnyű, fordulékony, és szinte sehol sem akad el. Nyilván a sárban, tóban randalírozáson kívül az égvilágon semmire nem jó, de éppen ezt szerettem meg benne.

Egyáltalán nem racionális dolog, de mérhetetlen szabadságérzetet ad, legalábbis az ember szűkebb kis szemétdombján. Mert messzebb merészkedni vele már reménytelen vállalkozás.

Gajdán Miklós – Opel GT

Sok vadonatúj típust vezettem az idén, köztük olyanokat, mint a 477 lóerős Lexus RC F, a Tesla Model S, vagy a BMW i3, a legjobban mégis egy régiség ragadott meg. Ebben persze biztosan benne van, hogy erről az autóról régóta tudtam. Gyerekként láttam a képeit, és akkor – a Ladák, Skodák és Trabantok korában – magyar embernek nemhogy beleülni nem nagyon lehetett, de még annak a valószínűsége is annyi volt, hogy a hazai utakon lássunk egyet, mint annak, hogy valaki szakszervezeti beutalót kap egy holdutazásra. Igaz, szülőhazájában, Németországban sem volt gyakori látvány az utakon.

Összesen százezret gyártottak belőle, de egyáltalán a léte is egy csoda volt: akkoriban ugyanis a tömegautók gyártóira abszolút nem volt jellemző, hogy piacra dobjanak olyan szexis sportkupét, mint amilyen az Opel GT. És ráadásul melyik változatot lehetett kipróbálni! Nem a 67 lóerős 1,1 literest – szerencsére az Opel múzeumába a másik változatot állították be. Az 1,9 literes 102 lóerőst, ami – figyelembe véve az egy tonnát sem elérő tömeget – egész szépen vitte a GT-t. Ráadásul az élmény közvetlenebb, hiszen akkor még nem vitték túlzásba a hangszigetelést, a gumibakok nem olyan tudományosan készültek, és nem mindent szervó közvetítésével lehetett kezelni. Egy álom vált valóra azzal, hogy beleülhettem, és most is azt mondom, szívesen álmodnám újra!

Horváth Zsolt – Denza

Megfordult a szerkesztőségben sok izgalmas, új modell, de számomra az év fénypontja autós újságíró szemmel a Denza volt. A Daimler és Byd együttműködésében létrehozott gyár első modellje, amely történetesen elektromos hajtású. A Kínában kipróbált kocsi különlegességét számomra a meglepően jó minősége adta. Mentes volt feltűnő összeszerelési hibáktól és anyagminőségbeli problémáktól, miközben műszakilag is rendben volt a rövid próba alatt. Szembe ment azokkal a sztereotípiákkal, amelyek az eddig megismert kínai autók miatt az ottani autógyártásról bennem éltek. Ez egy jó kocsi.

A Denza villanymotorja maximálisan 117 lóerőre képes, amivel 0-ról 100 km/órára 14 másodperc alatt gyorsul. Nem kiemelkedő érték, de ez átlagnál nagyobb hatótávolság következménye. Ahhoz, hogy 335 km-re is eljuthasson, sok akksit kellett beépíteni, amitől 2,1 tonna a kocsi. A fogyasztása viszont így is remek, 100 km-re kb. 690 forintnak felel meg, ami kevesebb, mint két liter hagyományos üzemanyag ára. Ha kíváncsi vagy a Csengduban kipróbált Denzára bővebben is, itt olvashatsz róla.

Rácz Tamás – BMW i8

Nem kérdés, számomra melyik autó volt a legnagyobb flash az idén. Szárnyas ajtó, tisztán elektromos üzemre is képes hibridhajtás, 362 lóerő, túlnyomórészt a hátsó keréken – és mindez egy BMW-embléma mögött. Szóval az i8, na. Júliusban volt az európai menetpróba, de a mai napig azon kapom magam úgy kéthetente, hogy újraolvasom, mit írtam arról a milánói kalandról. A BMW a márka minden fura vadhajtása ellenére (5GT?, 2-es Active Tourer?, E34-es 518i?) a szívem csücske, és úgy érzem, nagyon nagy tisztesség, hogy az elsők között próbálhattam ki azt a modellt, ami 20-30-50 év múlva legalább akkora királyság lesz majd az akkori autóbuzi kisgyerekek számára, mint nekem volt a 2002 Tii, az M1 vagy a 3.0 CSL Batmobile.

Ezért aztán pár hete szinte blaszfémiának tűnt, hogy egy elektromos prototípusok köré szervezett programnak mintegy a levezetése volt, hogy i8-asokkal mentünk ki a BMW miramas-i tesztpályájáról a marseilles-i reptérre.

Nem véletlen, hogy ezzel a kocsival fejeztük be az összeállítást, ugyanis pár nap múlva az i8 lesz a 2015-ös év első tesztautója a szerkesztőségünkben. Magyar utakon elsőként a Vezess.hu teszteli majd a különlegességet, figyeljétek hamarosan megjelenő cikkünket.

Addig is boldog új évet, és izgalmas autókat minden Olvasónk garázsába!