Mindig is csodálattal tekintettem az őrült sufni-mérnökökre, akik ezernyi munkaórát ölnek egy-egy tiszteletre méltó torzszülött világra hozásába. Mert amikor felnyílik egy BMW E30 motorházteteje, és ott figyel benne egy V8-as, akkor felszökik az adrenalinszint. Volkswagen Golfba épített kétütemű Trabant-blokk, Hayabusa-motorral vérengző Kispolák, ezekre rengeteg példa akad. Ma azonban még messzebbre indulunk. A totális fanatizmus földjére, ahol rég látott vendég a józanság.
Számomra ezt a területet a szárazföldi járművekbe épített csillagmotorok jelentik. Nincs még egy olyan belsőégésű konstrukció, ami messzebb állna az autókban történő alkalmazástól. Mégis akad pár fejére ejtett feltaláló, aki úgy érzi, itt az idő felrúgni a szabályokat, és csak a móka kedvéért összehozni a lehetetlent.
Csillagom vezess!
A csillagmotor egy speciális dugattyús, belsőégésű motorfajta, amelynél a hengerek egy síkban, körben helyezkednek el. A hengerek elhelyezkedése a csillag alakzatra emlékeztet, innen az elnevezés. A csillagmotorok minden esetben páratlan hengerszámmal készülnek, a gyújtási problémák kiküszöbölése érdekében. Páros hengerszámot vizsgálva belátható, hogy ebben az esetben a gyújtási sorrendet nem lehet úgy megalkotni, hogy az egyes gyújtások közötti szögelfordulás azonos legyen, miközben minden hengerre gyújtás is essen a körfolyamatban.
Goggomobil
Németországban, a grinaui Hauptstrasse 39. alatt furcsa dolgok történtek. Innen indult útjára egy Goggomobil, ami eredetileg csak egyszerű törpeautó a múlt század közepéről. Gyárilag húsz lóerős ménese igencsak kibővült az építő Uwe Wulfnak köszönhetően. A megszállott német nemes egyszerűséggel beleépített egy 9 hengeres csillagmotort, ami a maga 10 200 köbcentiméteres lökettérfogatával 360 lóerőt teljesít.
Váltóra ilyen teljesítményadatok mellett már nem igazán volt szükség, a rendkívül combos 940 Nm-es nyomaték miatt. 1,5 kilót cipel minden ló, így ebben a felállásban totál értelmetlen jószág, de a hangja jobban reszel, mint az AC/DC és a Led Zeppelin együttvéve.
Toyota MR2
Ez a japán, középmotoros sportautó messzebb már nem kerülhetett volna attól, aminek eredetileg megálmodták tervezői. A könnyű, fürge, aránylag elérhető áron kínált kanyarvadászból elmebeteg szörnyeteget varázsoltak amerikai építői. Az Indiana államban székelő műhely célja csupán annyi volt, hogy kitűnjenek a 24 órás LeMons szakadt, agyament mezőnyéből.
Nem kis feladat volt, de nekik sikerült, az öthengeres Kinner márkájú csillagmotorral szerelt Toyota túltett minden szívátültetésen átesett indulón. Az 1942-ből származó blokk 150 lóerőt teljesített 1850-es fordulaton, és a jó öreg karburátorok helyett modern injektorok juttatták égéstérbe az üzemanyagot.
Az első gondolattal összetákolt (a motort és váltót összekötő) lánchajtás várható módon nem élte túl a próbakört, ezért egy sokkal komolyabb kardántengely került a helyére. Ez persze nem fedi a valóságot, bonyolult sufni-mérnök megoldások tömkelege kellett ahhoz, hogy az erő a kerekekig eljusson, akit érdekel a mély víz, az ne hagyja ki a következő videót.
Ha viszont csak az akcióra vágysz, akkor nézd meg a pár sikeres kört, amit két lerobbanás között sikerült teljesíteni az inspirálóan őrült Crushed Red Pepper becenévre hallgató géppel.
11 literes Bogár
Mike Niemans nem bírja a műanyag borítás mögé rejtett motorokat. Sőt magát a műanyagot sem, és frusztrációja egy pokolian menő, túlvilági Volkswagen Bogárban öltött testet.
Ahol valaha visszafogottan csühögő boxermotor ült, onnan most egy 11 literes, Continental W670-9A csillagmotor mered elő, egy szintén negyvenes évekbeli tankból. Teljesítménye valahol 220-250 lóerő között mozog, és a repülőgépmotorokkal szemben hátul is rendelkezik forgó tengellyel.
Niemans ezt a tengelyt akarta befogni, hogy egy hidraulikus rendszeren keresztül hajtsa a gyári sebességváltót, ám amikor feltett egy propellert hátra, rájött, hogy nincs másra szükség a könnyű karosszéria, mozgásba lendítéséhez. A keletkező tolóerő elvitte a Bogarat.
Monaco-Trossi
A valaha volt legfurcsább versenyautók egyike a kétütemű, 16 hengeres csillagmotorral szerelt Grand Prix konstrukció 1935-ből. Igazi lázálom, amivel talán csak a BRM-féle, H-elrendezésű, szintén 16 hengeres motor említhető egy lapon.
Hihetetlen, hogy Augusto Camillo Pietro Monaco támogatókat talált ötlete megvalósításához. Először a FIAT dédelgette a tervet, majd miután kiderült, hogy mennyi hibalehetőséget hordoz magában a bonyolult motor, az olasz gyártó kilépett, de a terv haladt tovább.
Köszönhető mindez egy újabb mecénásnak, az Alfa Romeo csapatánál versenyző Felice Trossinak, aki végül nagy segítséget nyújtott a rendhagyó konstrukció talpra állításában.
A két hengersorral üzemelő motor az autó orrába került, a 250 lóerős teljesítményt pedig két Zoller M160-as kompresszor segítségével sikerült kicsikarni. Trossi tesztelte az orrnehéz szörnyet, Monzában sikerült 240 km/órás tempót elérni, de itt derült ki végképp, hogy a konstrukció sosem lesz versenyképes. A motor állandóan túlmelegedett, tönkretette a gyertyákat, és a 75:25 arányú súlyelosztás is fényévekre volt az ideálistól.
Guidobaldi F1
Erről a francia versenyautóról még kevesebbet tudunk, mint a Monaco-Trossiról. A névadó építő vagy 1936-ban, vagy 1951-ben készítette, de valószínűleg a két időpont között egyhuzamban, fejben, gondolatban, majd a műhelyben bütykölve. Annyi biztos, hogy Guidobaldi a háború után csónakmotorokat készített a francia Riviéra hullámain száguldozó milliomosok számára, szabadidejében pedig saját fejlesztésű, együléses versenyautóján dolgozott.
Fő forradalmi ötlete nem a csillagmotor volt, hanem a motorokhoz hasonló karosszériadőlést megvalósító futómű. Ehhez kellett az alacsony tömegközéppont, amit a szokatlan módon, vízszintesen beépített blokk segített elő. A kétütemű, hengerenként két gyertyával, kompresszorral szerelt motor tette a dolgát, de a nagy áttörést hozó futómű megmaradt egyszeri érdekességnek.
A felsorolt példák mellett akad még pár épített autó, ahol megvalósult az abszurd hajtásmód, de ezekről alig akad fél mondatnyi használható információ a fellelt fotókon kívül. Ilyen a következő, fekete-fehér képeken szereplő Rat-rod is. Csak annyit tudunk róla, hogy veszettül menő, és talán ebben az esetben ennyi is elég.
