Győrbe visz minket a narancssárga csíkos fehér Octaviája, egy lámpacserét nézünk meg a Magyar Közút forgalomtechnikai és kezelői osztályvezetőjével. A helyszínen, egy forgalmas városszéli kereszteződésben nem éppen állami vállalati tempóban folyik a munka, senki nem támasztja a lapátot, mindenki dolgozik. Az osztrák Swarco emberei leszerelik a régi, izzólámpás lámpatesteket és kicserélik a vezérlőrendszert is – ez a cég nyerte el ugyanis azt a munkát, melynek eredményeként rugalmasabban irányíthatóvá és energiatakarékosabbá válik a hazai közúti közlekedés.
Sokféle helyett egységes vézérlés
A magyar állam a tavalyi évben 50 milliárd forint, a közlekedés-biztonság fejlesztésére fordítható támogatást kapott az Európai Uniótól. Ebből 11,4 milliárd forint az utakra fordítható, a KÖZOP program keretein belül kiosztott pénz, amit a Magyar Közút költhet el a kezelésébe tartozó utak, vagyis Budapest és az önkormányzati utak kivételével valamennyi hazai út korszerűsítésére. 1,3 milliárd forint ebből a pénzből arra ment el, hogy a közlekedési lámpák közül újra cseréltek egy csomót. Konkrétan 452 darab úgynevezett vezérlőgépet cseréltek ki; ezek azok az egységek, amik a kereszteződésben vezérlik a lámpák működését. A 452 számítógéphez körülbelül 4600 lámpatest tartozik, a járműveknek szóló piros-sárga-zöldek és a gyalogosokat instruáló piros-zöldek egyaránt.
Mivel EU-s pénzről van szó, ebben a munkában is megjelenik a jól ismert paradoxon: pont ott nem lehet fejleszteni, ahol a leginkább kéne. Az ország legforgalmasabb területe, Budapest és Pest megye túl gazdag ahhoz, hogy kaphasson a felzárkóztatási pénzekből, vagyis a projekt áldásaiból épp az ország fő forgalmi csomópontja nem részesedik. Kár.Hiszen ez a munka nem csupán egyszerű cserét jelent. Az utóbbi években minden lámpatelepítésnél központi diszpécserszolgálati bekötést kért a Közút, vagyis minden egyes új vagy felújított lámpát központilag is lehet vezérleni. Évtizedeken keresztül nem volt egységes a rendszer, ahány gépgyártó, annyi távfelügyeleti szoftver volt kint, egy-egy megyei diszpécserszolgálatnak 5-6 programot kellett kezelnie egy összehangolt átállításhoz. A mostani fejlesztésnél viszont nyílt forráskódú kommunikációs protokollos távfelügyeleti rendszert írtak elő, vagyis előbb-utóbb, az összes lámpavezérlő cseréje után már egy keretben, ha tetszik, egy monitoron lehet majd ellenőrizni és irányítani az összes lámpát az országban.
Izzó helyett LED
4600 darab, eddig wolframizzóval megvilágított lámpa helyett kerülnek LED-es világítótestek az oszlopokra, kábelekre. Ez 80%-os megtakarítást jelent energiában, az eddigi két kilowatt helyett ötödét veszi fel teljesítményben egy átlagos felújított kereszteződés. De nem csak a spórolás az oka az átállásnak. Az EU energiatakarékossági szabályozása miatt már évek óta nem lehet 100 wattos izzót kapni, pedig a régi lámpákat ilyenhez tervezték. A fényerőre vonatkozó szabványok teljesítéshez egyszerűen muszáj LED-esíteni.
A fénydiódás megoldás másik előnye, hogy nem kell olyan gyakran karbantartani a lámpákat. A wolframizzókat biztonsági okból évente kétszer mindenképpen lecserélte a Közút, ha kiégett, ha nem – a LED-ek garantált élettartama sokkal hosszabb, mint a biztosra legfeljebb ezer órát ígérő hagyományos izzóké.
További előnye a LED-es lámpáknak, hogy számos helyen 42 voltos rendszerre lehetett cserélni az eddigi 230 voltost. Ez éves szinten komoly érintésvédelmi feladatok elvégzésének költsége alól mentesíti a közútkezelőt.
Hurok helyett pogácsa
Az újonnan telepített központok nagy részéhez intelligens, a forgalmi helyzethez igazodó vezérlés is tartozik. Szerte az országban 800 darab olyan „pogácsát” helyeznek az aszfaltba, megy érzékeli, hogy van-e felette álló jármű, és csak akkor ad pirosat a főiránynak, zöldet a mellékirányoknak a kereszteződésben a vezérlőgép, ha ez indokolt.
A régi hurokdetektorokkal szemben az új érzékelők telepítéséhez nem kell négyzetmétereken feltörni az aszfaltot. Egy arasznyi átmérőjű lyukfúrással lerakhatók a szenzorok – még kábeles kapcsolatra sem feltétlenül van szükség, van rádiófrekvencián kommunikáló detektor is.
A régi hurokdetektorok nem mindig vették észre a motorkerékpárokat, de az új „pogácsákat” kétkerekűekre is tesztelték. A pályázatban szerepelt egy 95%-os megbízhatósági kritérium, ha ez nem teljesül, a Swarco köteles kicserélni az érzékelőt.
Visszaszámlálás?
Hazafelé tartva a győri telepítésről megkérdeztem, miért nem még okosabbak a felújított kereszteződések – miért nincs például visszaszámláló a lámpák mellett. Hát két okból nincs. Az egyik, hogy a zöldig hátralévő időt mérő stopperrel ugyan nincsen baj, de a pirosig hátralévő másodperceket is számláló rendszereknél kifejezetten megnő a balesetveszély, a sofőrök előszeretettel nyomják meg a gázt, hogy még elérjék a zöldet. Vagy legalábbis átcsússzanak a piros előtt.
A pirosból hátralévő idő viszont az ilyen intelligens rendszereknél folyamatosan változik, az ugráló számok pedig inkább káoszt teremtenének a forgalomban, mint kiszámíthatóságot. A németeknél állítólag már vannak kísérletek arra, hogy a vezérlőgép a kocsi fedélzeti információs rendszerére küldje, mikor lesz zöld a lámpa – de ez a szolgáltatás még nem szabványosított.
No, sebaj. Legalább a következő EU-s finanszírozási ciklusra is marad még tennivaló a kereszteződéseinkkel.