Bár ugyancsak lassan őrlik a magyar állami malom kerekei ezt a villanyautózásos témát, a világ azért nem áll meg. Egy olyan cég rendezett konferenciát elektromos mobilitás témában Budapesten, amely egyebek mellett – én se tudtam ezt eddig – konkrétan itt, nálunk, Vácon gyártja egyenáramú gyorstöltőit, innen viszi ezeket a mienknél gyorsabb reagálású országokba, hogy komplex hálózatok álljanak össze belőlük. Az ABB rendezvényén hallhattuk a legfrissebb háttéripari információkat villanyautó-témában.
Mi az az ABB?
A svájci cég ipari automatizálással, energetikai technológiai fejlesztéssel és gyártással foglalkozik. A kezdetektől benne vannak az elektromos mobilitásban is; elektromos buszok töltési rendszerének tervezése és gyártása mellett a tőlük függetlenül kialakult villanyautós töltési szabványok alapján is fejlesztettek termékeket. Van olyan gyorstöltő oszlopuk, melyen tölthetők a japán CHAdeMO (Leaf, i-Miev, C-Zero, iOn) és a német CCS (VW E-Golf, E-Up, BMW i3) egyenáramú szabványú autók egyaránt, sőt, még a Tesla is ráállhat. A Model S ugyan a cég saját Superchargerénél lassabban, de adapterkábellel CHAdeMO-konnektorról is tölthető. Ezek az oszlopok az egyenáramúnál lassabb 400 voltos váltóáramú töltésre is alkalmasak, így elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag minden ma létező összes villanyautó gyorstöltő funkciójának képesek megfelelni.
A CHADEMO a japán, a CCS a német gyártók szabványa. Nam gond a kétféle konnektor és kétféle szoftver, a független gyártók, mint az ABB, tudnak kombinált töltőket is gyártani
Nem véletlen, hogy a holland és észt, államilag is szervezett töltőhálózathoz az ABB volt a beszállító. És az sem véletlen, hogy az ABB próbál folyamatosan piacot találni töltőoszlopainak. Nálunk is. És egyáltalán nem kizárólag állami piacot.
Ha már sikerült kicsit meglökni az elektromos autózást egy országban, akár magánbefektetők számára, még kisvállalkozásoknak is biztos jövedelmi forrás lehet egy gyorstöltő. Egy forgalmasabb helyen lévő étterem, kávézó, benzinkút mellett a gyorstöltés kényelmi felárát is örömmel megfizető autósokkal, megfelelő forgási sebességgel akár néhány év alatt megtérülhet egy ilyen pármillió forintos töltőoszlop ára.
Tyúk vagy tojás?
Az elektromos autózásban régóta alapkérdés: akkor ülnek majd át az emberek villanyautóba, ha lesz töltőhálózat, vagy akkor lesz töltőhálózat, ha már sok villanyautósnak van rá igénye? Úgy tűnik, az első megoldás a helyes.
A tapasztalatok szerint azokban az országokban, ahol részben vagy egészében állami segítséggel kicsit meglökik a hálózatépítést, brutálisan felgyorsul az elektromos autózás terjedése. A több villanyautó hosszú távon ugyancsak kedvezően hat a polgárok életminőségére: kevesebb a zaj és a légszennyezés. Ezzel szemben persze csökken az olajszármazékok fogyasztása, a villanyautókat kevesebbet kell szervizbe hordani, vagyis lesznek gazdasági károkat szenvedő érintettek is. Mégis úgy néz ki, a világ az elektromos mobilitás irányába fejlődik; lassacskán közmegegyezéssé válik, hogy a villanyautókra igénye és szüksége van az emberiségnek.
Bankkártya-modul a gyorstöltőkhöz: az új NFC-szabvánnyal kényelmes a fizetés
A holland rendszer
Fastned a neve a holland hálózatnak. 201 darab, az autópályák mellett telepített kombinált gyorstöltővel immár Hollandia teljes területén megoldható az autózás fosszilis üzemanyag elégetése nélkül. A holland projektben ráadásul úgy telepítettek legfeljebb 50 kilométeres távolságokra gyorstöltőket, hogy napelem-rendszert is installáltak a villanyautók energiaigényének megtermelésére.
Így a holland elektromos autósokat az a vád sem érheti, hogy ha nem is füstölnek az emberek orra alá, az erőművekben mégiscsak CO2-emisszióval jár a közlekedésük. Persze ez a beruházás sokkal drágább volt, mintha csak töltőket telepítettek volna. A napelemmel fedett beállók építési munkával együtt töltési pontonként kb. 200 ezer eurós, hatvanmillió forintos költséget jelentettek.
Az észt sikersztori
ELMO a neve annak az észt kormány által támogatott projektnek, mely során 165 gyorstöltővel az országot teljesen behálózó rendszer alakult ki, ahol 50 kilométeren belül minden főút mellett biztosan talál egy gyorstöltőt a villanyautós. A rendszer árát az észt állam zseniális módon a Mitsubishinek eladott CO2-emissziós kvótából finanszírozta, részben barterben. A megállapodás része volt ugyanis 507 darab i-Miev villanyautó, amelyet állami alkalmazottak, szociális munkások kaptak meg használatra. Így rögtön piac is lett a töltőpontok mellé, meg persze egy látványos elektromos autó-tömeg, amitől kedvet kaptak a polgárok is az átállásra.
Kevesebb mint két év alatt üzembe helyezték Észtországban a 165 gyorstöltőt
Mi lesz itthon?
Az ABB láthatóan komolyan elszánta magát, hogy megpróbálja nálunk is meglendíteni kicsit ezt a villanyautózásosdit. A cég menedzserei kétszer is bemutatták prezentációikat, először a sajtónak, majd egy öltönyösebb társaságnak, ahol kis címeres kitűzővel az NFM és az NGM képviselőjét is kiszúrtam a széksorokban, amikor véletlenül ide is beültem.
Az ABB szerint itthon mintegy 120 gyorstöltővel lehetne megteremteni azt a lefedettséget, amely teljesen rugalmas, biztonságos mobilitást nyújtana a villanyautósoknak. A városi töltőkkel sosem lebegne felettük egy nem tervezett út miatti lemerülés réme, nem is szólva a taxisokról, futárokról, akik sok nyilvános gyorstöltővel akár profi sofőrként is átállhatnának villanyra.
A CHADEMO a japán, a CCS a német gyártók szabványa. Nam gond a kétféle konnektor és kétféle szoftver, a független gyártók, mint az ABB, tudnak kombinált töltőket is gyártani
Eszköz van, nemzetközi tapasztalat van, a fizető ügyfélkör létrejötte szinte bizonyosnak látszik, és, ha a váci gyárból jönnének az oszlopok, még a töltők ára is a hazai GDP-t növelné. Talán még befektető is akadna a hálózat kiépítésére egy kis állami beruházási könnyítéssel. Csak el kéne határoznia magát végre a kormányzatnak, és nálunk is megindulhatna a közúti villamosítás.
