Ha azt mondom, majdnem garanciaidőn belül megtérülhet egy villanyautó ára, elhiszed?

Az elektromos Kia Soul sok extrájával, tízmillió forint alatti árával és főleg hét évig vagy 150 ezer kilométerig érvényes gyári garanciájával megint közelebb hozta azt az időt, amikor már teljesen komolyan fel kell, hogy merüljön autóvásárlás előtt alternatívaként a villanyautó. Mivel nem is olyan rég fordult meg nálunk egy dízel Soul is, számolgattam egy kicsit: a sokkal olcsóbban üzemeltethető, de drágábban megvehető elektromos Kia vajon mikorra lenne képes ledolgozni bő két és félmilliós árhátrányát egy hasonlóan felszerelt dízellel szemben?

Egy hét olaj nélkül

Egy hét alatt a szokásos bő 500 kilométert sikerült beraknom a Soulba. Az igaz, hogy nem kellett messzire mennem, de az ingázás, a fővárosi közlekedés és még a hosszabb-rövidebb sztrádás utak sem követeltek semmilyen kompromisszumot. A hétközbeni jövés-menést, gyerekhurcolást pont ugyanúgy végeztem, mint máskor, csak sokkal nagyobb csend kísért útjaimon és persze állandóan nyitogattam a csomagtartót és dugdostam a kábelt a konnektorba. Viszont egyszer sem lett büdös a kezem a benzinkútnál.

A legnagyobb kihívást egy oda-vissza hatótávon felüli kilométerrel járó családi kirándulás jelentette, de még ezt is sikerült megoldani. Budapest tágabb vonzáskörzetében élő, a fővárosba gyakran járó apuka, egy kisvárosba dolgozni járó anyuka, másik településre iskolába járó két gyerek: a mi családunk számára ideális második autó lenne egy ilyen Soul EV. No persze magyar viszonyok közepette teljesen irreális egy ilyen drága kocsi második autónak, de ez nem a Kia hibája, hanem az elmúlt 40+25 évé.

Vételárak

9,899 millió forintba kerül listaáron a Kia elektromos autója. Pont ugyanaz a 7 év vagy 150 ezer km garancia vonatkozik rá, mint a többi Kiára. A vételár nem pusztán csak a még mindig elég drága lítiumakkumulátorok miatt ilyen magas: a navigációs rendszer, a DAB rádió, az automata klíma, a fűthető ülések, de még a fűthető kormány is kötelező tartozéka a villanyos Soulnak.

Ezeket az extrákat részben nyilván épp azért kényszerítik rá a vevőkre, hogy ne tűnjön olyan brutálisan magasnak az alapár, de pár feláras holmit szinte az elektromos autók kötelező tartozékának is felfoghatunk. A fűthető ülés és kormány hatékonyan javítja a vezető hőérzetét, így nem kell olyan magasra csavarni a hatótávot csökkentő főfűtést, ha más nem ül a kocsiban. A navigáció is szinte létszükséglet, ha hirtelen kell gyorstöltőt keresni (más kérdés, hogy Magyarország egyelőre elég szerény kínálatot mutat ezekből az egyenáramú, nagy teljesítményű töltőoszlopokból, talán ha 7-8 darab van az országban.)

Egyébként még így is van pár furcsa sóherség a kocsiban. Az egyszerű textilkárpitot még meg is tudtam magyarázni azzal, hogy biztosan valami biogyapjú vagy biopamut, de a sima, kézi magasságállítós halogénlámpákat nem igazán értettem. A kétszer 55-60 wattos izzó helyett nem igaz, hogy pont Koreában ne sikerült volna valami takarékosabb LED-es megoldást találni!

Ha egy 5,629 milliós, eleve extrásabb EX jelzésű dízelt hozunk erre a szintre, 7 259 000 forintos árcédula fog fityegni rajta. 400 ezer az automata váltó, amit mindenképp illik hozzácsapni a többihez, hiszen a villanyautókban nincs kuplung, az automata komfortja a koncepció része. A dízel Soul nyomatéka és teljesítménye papíron nagyon hasonlít a villanyoséra, de persze ég és föld a két autó viselkedése. Az EV nehezebb, de sokkal fürgébb városban, kis tempóról gyorsítva. A dízel pedig kevésbé érzi a menetszelet és kisebb súlyával agilisabb, mozgékonyabb a kanyarokban – meg persze nem szabályoz le a rendszer 145-nél (óra szerint 151-nél), mint az elektromosban.

De napi használatban, rutinautózás közben – nincs különbség. Mindkettő simán tartja a forgalom tempóját, mindkettő kényelmes és tágas. Illetve egy különbség mégis van: az EV csendesebb.

A legnagyobb különbség: 2,64 millió forint. Ez egyrészt azért még mindig egy kisautó ára, másrészt viszont kevesebb, mint 25%-os felár, ha az elektromos Soul irányából nézzük. Most ne törődjünk azzal, hogy a listaár és a valós eladási ár többnyire két teljesen különböző dolog, nézzük, hány százezer kilométer alatt hozná be az olcsóbb üzemeltetésen  a Soul EV!

Egy liter gázolaj hány kWh áram?

A dízel Soul tesztfogyasztása 5,7 liter körül volt, automatával 6,5 liter lenne a realitás. Ugyanolyan körülmények között az EV-t száz kilométerenként kellett újratölteni, ami nagyjából 18-20 kWh-t jelentett egy-egy konnektorra dugásnál. Tekintsünk most el attól, hogy a hazai nyilvános töltőkön (kb. 30-40 darab 230 voltos normál konnektor és 7-8 gyorstöltő) egyelőre ingyen lehet tankolni, és számoljunk azzal, hogy fele-fele arányban éjszakai (vezérelt) illetve normál lakossági tarifáért töltünk, otthon.

Előbbi szolgáltatótól függően úgy 25 forint, utóbbi 40, átlagosan legyen 33 (amire tudunk egy jó viccet, az oviban hallottuk). 33×19 az 627 forint száz kilométerre. Egy liter gázolaj manapság úgy 360 forint, vagyis 100 kilométerre 2340 forintot éget el a dízel. A különbség 1713 forint százon – nézzük, hány éves a kapitány!

2 640 000 forintot kell ledolgoznunk, minden száz kilométeren beljebb vagyunk 1713-mal. Tehát: az elektromos Soul 154 115 kilométer alatt képes behozni az árkülönbséget a dízelhez képest.

Ez majdnem belül van a garanciaidőn! És közben megspóroltunk fékbetétcseréket (a visszatöltés miatt ez alig kopik az elektromos autókon), olaj-, szűrő-, vezérlés-, izzítógyertya-csere helyett évente volt egy-egy átvizsgálásunk. Lehet, hogy az akku majd összeomlik valamikor a távoli jövőben, de 154 ezer kilométer után egy dízel is tud meglepetéseket okozni.

Hosszú távon megéri dodzsemezni!

Egy dolog azonban még hiányzik az egyenletből: a maradványérték. Tegyük fel, hogy biztosra megyünk, és mondjuk négy év után, legfeljebb százezer kilométerrel eladnánk a villanyautót, hogy újat vegyünk. Hogy állunk ekkor az eladási árral, mennyit buktunk, és mennyit buktunk volna a dízellel?

Ehhez a becsléshez már el kell rugaszkodnunk a márkától, tekintve, hogy a Kiának nincs négyéves villanyautója. Van viszont a Nissannak! A világ eddigi legsikeresebb elektromos autója, a Leaf 2010 óta létezik. A magyar piacon persze nem sok használt példány vár vevőre, de a németeknél van belőle bőven. A mobile.de-n e cikk írásának idején 5000 és 125 000 kilométer között meglepően egységes áron, 18-20 ezer euró körül hirdetik a kocsit. Aminek új ára ma kb. kilencmillió forint. Vagyis négy év alatt 3,3 milliót, bő 30 százalékot veszített értékéből egy használt elektromos Nissan.

Nézzünk egy olyan távol-keleti autót, ami négy éve is volt és ma is gyártják, és van belőle kilencmilliós kivitel: legyen mondjuk megint egy Kia, a Sportage! Ebből kábé kilencmillió egy automata, navis, kétliteres dízel. Keressünk csak rá a modellre a Mobilén! Nahát, itt is 18-20 ezer euró körül szórnak leginkább az árak! Tehát még értékvesztésben sem valószínű, hogy buknánk a villanyautóval.

Kedves Olvasó, ha tehát Ön nem tíz, de hétmilliós keretből keres olyan autót, amivel nemigen megy egyszerre 100 kilométernél többet, és van mellette másik kocsi a hosszabb utazásokhoz, gazdaságilag már nehezen tudja megmagyarázni önmagának, hogy miért ne elektromos autót vegyen. Hiszen ha az olcsóbb üzemeltetés jelenértékét is bekalkuláljuk, banki finanszírozás esetén a havi költsége az elektromos Soulnak elvileg nem magasabb, mint a dízelé – azért ez már valami.

A számítás eredményén magam is meglepődtem, nem hittem volna, hogy csaknem garanciaidőn belül meg tudjon térülni egy elektromos autó felára. Persze erre mifelénk az, hogy hétmilliós keretből már megéri villanyban gondolkodni, még nem jelent áttörést. De ha így halad a technika fejlődése, nemigen lehet messze az olcsóbb kategóriákban sem az ugrás. És akkor már nem ahhoz kell mindenféle csűrtcsavart érvelés, hogy egy zöld szellemiségű autóvásárló megmagyarázza magának, miért elektromos autót választott, hanem fordítva: a konzervatívoknak kell majd győzködni magukat, hogy nem volt hülyeség megvenni a füstokádó szörnyet.