Fényképezőgép Ford furgonból

A Vezessnél néha furcsa dolgok történnek a tesztautókkal. Építettünk már Daciából élményfürdőt, most pedig furgonból eszkábáltunk fényképezőgépet. Aki a Ford Transittal kapcsolatban vezetési élményről, fogyasztásról, konkurensekről olvasna, az gyorsan kattintson el innen, mert most valami teljesen másról lesz szó. Szerencsére nem kell messzire menni, hiszen ide kattintva kimerítő Ford Transit teszt olvasható. Akik itt maradtak, azokkal meg elkezdhetünk lyukakról beszélgetni.

 

Mi az a lyukkamera?

Lyukkamera a legkülönfélébb dolgokból készíthető, a filmesdoboztól a konzerven át a kert végi budiig bármiből, sőt, az igazán elvetemült művészek a saját szájukból, vagy éppen az asztalon gőzölgő sült kacsából is boldogan készítenek lyukkamerát. Teherautóból is épült már camera obscura, többféle is. Igaz, ezek mind a raktér oldalára, hátuljára fúrt lyukkal dolgoztak, így a miénk, a maga sajátos megoldásával, hogy az objektívet helyettesítő apró lyukat is a jármű belsejében helyeztük el, egészen egyedi darab lett. Pláne, hogy fényérzékeny nyersanyag használata helyett az autó belsejére vetített képet fotóztuk, így a raktér domborzata, de egyes képeken a vezetőfülke, az A-oszlop, a külső tükrök, valamint a kormány is látszik. Csak ami normális esetben lent van – padló, kerékdobok – azok most a tetőre kerültek, hogy a lefényképezett téma álljon helyesen.

 

Mit keres ez itt?

Jogos a kérdés, hogy miért épít valaki verejtékezve lyukkamerát egy furgonból, ha a zsebéből előkapott telefonnal, vagy kompakt fotómasinával bármit azonnal le tudna fényképezni, sokkal jobb minőségben. Sajnos nem tudom megmagyarázni, de vannak, akik gyereklányokat tartanak a pincéjükben, mások vadállatokat mészárolnak halomra szabadidejükben, én meg lyukkamerát faragok, amiből csak lehet. És ebben a műfajban minél nagyobb egy kamera, annál jobb, csak cipelni vacak. Viszont ha kereke van és önjáró, mint egy furgon, akkor rögtön érdekesebb, kényelmesebb a dolog. Fényképezőgéppel meg ugye mindenki tud fotózni, teherautóval viszont csak kevesen. Na, így lett a Ford Transitból kamera.

 

Mi kell hozzá?

Némi fekete agro- vagy tófólia, olló, lyukasztógép, egy tenyérnyi fekete karton, valamint nagy adag ragasztószalag. Fillérekből összehordható a lyukkamerás indulókészlet. Igaz, a Ford Transit kicsit megdobja a költségeket, ha azt is meg akarjuk venni. A folyamat pedig így zajlik:

 

 

Nehézségek

A videó alapján a Transit-kamera elkészítéshez nem kell rakétatudósnak lenni, de azért itt is akadnak bonyodalmak. Például ki gondolná, hogy a zárt, ablaktalan raktérbe is ezer apró résen dől be a fény. Ha értékelhető képet kívánunk készíteni a belső falakra vetített látványról, ezeket a szivárgásokat meg kell szüntetni. Száz százalékosan persze nem lehet, csak ha a világ összes fekete ragasztószalagját az autóra tapasztjuk, de azért törekedhetünk a teljes sötétségre. 

 

 

Ezen kívül a négyperces expozíció is rémesen hosszú, a felvétel közben végig világító apró piros LED-et is le kell ragasztani a fényképezőgép vázán, ha nem akarunk piros ködöt a képre. Aztán a készülő kép megkomponálása sem egyszerű, csak sejteni lehet, mi kerül majd a képre. Igaz, a finombeállítás is macerás, egy gigászi dobozzal nem lehet bárhova leparkolni, hogy negyed óra alatt lőjünk vele egy képet. A járókelőknek meg azzal okozhatunk fejtörést amikor a város közepén, hunyorogva, izzadva bújunk elő a zárt teherautó raktéréből.

Hogyan készítsünk otthon lyukkamerát?

Legolcsóbban egy kiürült, konzervnyitóval kinyitott sörösdobozból készíthetünk lyukkamerát, amelyre gombostűvel egy lyukat kell döfni, a belsejébe pedig – persze sötétben, vagy piros lámpa fénye mellett – egy darab fotópapírt kell tenni, (fotósboltban kapható, fényérzékeny fotópapír kell bele, nem nyomtatóba való) fénymentesen lezárni a tetejét, majd a körülményektől függően pár másodperctől pár hónapig exponálni. Ha elkészült a kép, már csak elő kell hívni. A hetekig, hónapokig készülő képek hívás nélkül is láthatóak, nem kell velük tovább pepecselni, de sötétben kell őket tárolni, különben idővel tönkremennek. 

 

 

Persze ettől az egyszerű kiviteltől ne várjunk nagy csodát, a kép élessége többek között a lyuk méretétől, szabályosságától és a lyukat „hordozó” anyag vastagságától függ. Általánosságban minél kisebb egy lyuk, annál jobb, és az a tuti, ha minél vékonyabb anyagba fúrjuk. Masszívabb háztartási alufóliával és 0,25 mm átmérőjű, rovarok döfködéséhez használatos tűvel már remek, éles képet adó lyukat lehet készíteni. Aki berzenkedik az analóg pancsolástól, az a DSRL vázsapkájára is készíthet lyukat, azzal is lehet fényképezni. De boltban is kapható, profi minőségű, lézerrel fúrt lyukas vázsapka. 

 

Miért jó?

Amellett, hogy ha filmre, vagy fotópapírra fényképezünk, akkor valami kézzelfogható, igazi dolgot kapunk végeredményül, nem pedig egy megfoghatatlan, a Facebookra feltöltés után azonnal feleslegessé váló digitális adathalmazt, a lyukkamera roppant szórakoztató dolog. Elképesztően széleslátószögű kamerát építhetünk fillérekből, és a pár millimétertől a végtelenig terjedő mélységélesség is érdekes, merőben szokatlan dolog, illetve az is, hogy a fényérzékeny anyagot kedvünkre hajtogathatjuk benne, egész varázslatos képi világot létrehozva.

 

Míg mások, komolyabb költségvetéssel, egy hónapig tartó utazás után 80 fotót készítettek a lyukkamerás furgonjukkal, – vagy furgon-lyukkal, hehe – mi a következő bruttó másfél napból hoztuk össze, de jó móka volt. Tessék kipróbálni a lyukkamerázást, szívesen segítek.