2014 után idén második alkalommal rendezték meg Balatonfüreden a Concours d’Elegance oldtimer szépségversenyt, amire durván 40 autót neveztek határon innen és túlról, hogy elhódítsák a legszebbnek járó trófeát. Nehogy már csak az Annák vigyék el a show-t évről-évre, nem igaz? Látom, a benzinvérűek bőszen bólogatnak, nagyon helyes.
A rendezvény egyik fő támogatója a BMW magyarországi képviselete volt, akik olyan programot villantottak az egyszeri újságíróknak, hogy még most is azon a pulzusszámon pörgök, mint amikor a fővárosból Csopakra érkezve kiszálltam a 640d GT-ből, és megpillantottam a három legőszintébb BMW-t, amikhez valaha szerencsém volt.
BMW M 635 CSi 1984
A három autót a hazai Bavarian Classics műhely hozta el az eseményre, akik néhány éve BMW-k felújításába vágták a fejszéjüket, jelen pillanatban is 2-3 bajor vas formálódik a kezeik alatt. A srácok szimpatikus őrültek, akik kellő mennyiségű benzinnel a vérükben törekszenek arra, hogy munkájuk gyümölcse a lehető legjobban közelítsen a gyári állapothoz.
Remek bizonyíték erre ez a három BMW, amiket patikai állapotúra varázsoltak, mintha csak most gurultak volna ki a szalonból. Mikor felém nyújtották a slusszkulcsot, félve vettem el, nehogy megérintve köddé váljon a három fenevad, a csopaki szőlészet dűlői és a háttérben fodrozódó Balaton vize, én pedig az ágyban térjek magamhoz egy nyáláztatta párnán. De szerencsére nem álom volt, néhány pillant múlva már a Hatos volánját markoltam, amit tuti nem sokan tettek még meg előttem, hiszen a 31 éves autóban csupán 109 000 kilométer van.
A motorházban dolgozó M88-as erőforrás a legendás M1-ből származik, amit elsőként az M 635 CSi-ben használtak, aztán a kilencvenes évek közepéig az E34 M5-ben segítette az örömszerzést.
3,5 litereres sorhatos, 24 szeleppel. A 286 lóerő minden elektronikai rásegítést mellőzve jut el a hátsó kerekekhez sperrdifin keresztül, így a tűzijáték nem maradt el. Száraz úton is könnyedén dobta el a farát az M 635, de mi eső után indultunk neki a túrának, ilyenkor pedig potenciális gyilkossá válhat az autó, ha nem vagyunk észnél, de mindenki szerencséjére a szél elég hamar elkezdte felszárítani az aszfaltot.
Az 1450 kilogramm körüli autó gázadásra motorcsónakként emeli ki az orrát, ehhez társul az a fajta érces, őszinte morgás, amit csak egy 30 éves autó képes prezentálni. Mindez pedig kanyaríven teljesedik ki igazán, és még a határokat sem kell feszegetni. Mindamellett tökéletes hétköznapi luxusautó is tud lenni, amivel akár a bevásárlást is elintézhetjük, vagy mehetünk a gyerekért az oviba, hétvégén a mamához.
BMW M3 E30 Cabrio 1991
Autóbuzinak igazi csemege az E30 M3 nyitott tetős változata, de hülyeséget beszélek, ez az autó mindenkinek csemege, hiszen összesen 786 darab készült belőle, méghozzá kézzel. Az E30 coupét alakították át kabrióvá, manufakturális módszerekkel, aminek az eredménye, hogy loboghat a hajunk a szélben (már akinek van), viszont minőségileg nem megfelelő aszfalton bizony nyeklik-nyaklik a karosszéria. Ezt hibának felróni nem érdemes, hiszen nem kabriónak álmodták meg a mérnökök.
A négyhengeres, 215 lóerős motor nem tépi le a fejet, de érzésre mégis olyan pluszt nyújt a nyitott konstrukció és a dörrenő kipufogó, hogy sokkal többnek érezzük a sebességet, mint amennyi valójában. Kanyarban nagyon kezes, küzdeni kell egy kis farolásért is. A három autó közül az M3 a legkezelhetőbb, és ha lenne felesleges 15 millióm – igen, ez a bajor ennyibe kerül használtan – tuti egy ilyen vasra költeném. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam.
BMW 850Ci 1997
Végül pedig az 5,4 literes V12-es 1997-ből, ami a 850-es sorozat legritkább példánya, mindössze 1200 darabot készítettek belőle, szóval egy újabb kuriózumba kóstolhattunk bele, vagyis inkább fordítva, hiszen a 850Ci fekete bőrbe bújtatott fehér cápaként harapott ki lelkemből egy darabot, és már bánom, hogy nem voltam drogcsempész a kilencvenes években ezzel az éjsötét fenevaddal.
A 326 lóerős V12 a vártnál csendesebben teszi a dolgát, a futómű is kényelmes, érezni, hogy hosszú túrákra tervezték. Az automata váltó észrevétlenül dolgozik. A 850-es stílusát leginkább a Drive című filmbe tudnám behelyezni, ahogy éjszaka cirkál az utcákon, a többi autós pedig szapora szívveréssel, gyöngyöző homlokkal takarodik le az utakról, és bújik meg egy sötét sikátorban, míg elmúlik a veszély.
Mennyire jár simán a V12? Ennyire:
„Nem szobrokat akarunk készíteni” – mondta a Bavarian Classics ügyvezetője, Péter, és mennyire igaza van, hiszen a BMW sem azért készítette anno ezeket az autókat, hogy idővel egy garázsban porosodjanak. Menni kell velük, kiélvezni minden egyes pillanatot, ezzel tehetünk a legjobbat, sofőrnek-autónak egyaránt.
Concours d’Elegance 2015
Nyugalom, az oldtimerek kedvelőiről sem feledkeztünk meg a BMW-orgia okozta endorfinfröccs ellenére sem. A füredi kikötő parkjában durván 40 darab klasszikust sorakoztattak fel a gyűjtők, amiket természetesen nem hagyhattunk ki, tökéletes programnak ígérkezett a csapatás után.
A Concours d’Elegance története egészen a 17. századi francia arisztokraták világához vezethető vissza, akik a nyári hétvégéken felvonultatták lovas kocsijukat Párizs parkjaiban. A technika fejlődésének köszönhetően a lovas kocsik versenye – elhagyva a lovakat – átalakult autó-szépségversennyé. Azóta a világ számos országának különlegesen szép helyszínén évente rendeznek hasonló felvonulásokat, ahol az oldtimer autók szerelmesei megmutatják autójuk szépségét.
A 2014-ben először megrendezett esemény videós összefoglalója, Balatonfüredről
A múlt század ’20-as, ’30-as éveiben Magyarországon is közkedvelt eseménynek számítottak az ország számos városában megtartott attraktív rendezvények, ahol bemutatkoztak az autógyárak és az autózáshoz, annak eleganciájához kötődő cégek, társaságok.
Balatonfüred városa ezt a hagyományt kívánja folytatni, és évente megrendezni a látványos Vitorlabontó ünnepséggel egy időben, és azonos helyszínen a Concours d’Elegance-t.