Épp ezt a cikket kopácsoltam kedden reggel, a műszerfal fölé illeszthető fedélzeti kamerák hasznosságáról, amikor a Music FM rádió Önindító című műsorában egy sztori kezdett kibontakozni, ami annyira témába vágott, hogy úgy döntöttem, inkább azzal kezdem az egészet.
Egy lány – mellesleg neves sportoló, de ez most irreleváns – egy piros lámpánál figyelmetlenül nekikoccant egy taxisnak. Innentől két, alternatív valóság kezd kibontakozni, a mesélők emlékezete szerint. A lány azt állítja, hogy kiszálltak mindketten, megnézték, mi történt, de mivel nem volt sérülés egyik autón sem, visszaültek és továbbmentek. Aztán a taxisban kattant valami, talán eszébe jutott, hogy egy korábbi sérülést rá tudna húzni erre a koccanásra. Utánaeredt a lánynak, még haverokat is hívott segíteni.
Végül leszorították szegényt, ütötték-verték a kocsiját, elmondták mindenfélének, a lekoccolt taxis azt üvöltözte, hogy „ezt úgyis rádverem”, hősnőnk meg rendőrt hívott. Miután zokogva-sírva meggyőzte az állítólag irdatlan prosztó diszpécsert („de hát biztosan történt valami, ha ütik az autóját, kisasszony”), hogy tényleg segítségre van szüksége, nagy nehezen kiküldtek pár rendőrt, akik összenézték a kocsikat, megállapították (állítólag), hogy a taxi sérülését nem okozhatta a leszorított autó, majd azonosítás nélkül elengedték a taxisokat. Végül igazi magyar abszurd befejezésként később a feljelentés megtételénél az őrszobán megkérdezték a lányt, hogy felírta-e a taxik rendszámát.
A taxisok viszont azt mondják, a koccanás után a lány és a taxisofőr abban maradtak, hogy félreállnak és megnézik a kocsikat jobban. Aztán a lány mégis el akart hajtani, ezért kért segítséget szegény áldozat a kollégáktól. A három taxi finoman félreterelte a kocsit, körülállták, és ők hívták a rendőrt, hogy jöjjenek leszámolni a gaz cserbenhagyóval. Hogy közben a három taxis a félelem és rettegés hatása alatt csúnyákat üvöltözött a magányos nőre, az teljesen érthető, ekkora stressz alatt ki ne kurvázna le valakit, pláne hármasban, főleg, ha az a valaki egy ötvenkilós lány, ugye. A kocsi ütés-verését tagadják. (A történet a Music FM rádió archívumában ide kattintva hallgatható meg /mp3 file/.)
Eddig a sztori; valószínűleg sosem derül majd ki egyértelműen, hogy mi is történt valójában. Az egyetlen bizonyíték-szerűség egy kép, amit a rádió egyik hallgatója lőtt a helyszínen és feltolta a facebookra:
Ez azért elég sovány lenne a bíróság előtt: egy ilyen kép nem sok mindent bizonyít: Mondjuk azt igen, mennyire nem törődnek semmivel a taxisok, ha vélt igazuk után mennek: belső sávban, villamos mellett állították meg a koccolót
Ami fontos egy dash-camben: rögzítse a GPS-koordinátákat, érzékelje az ütközést és mentsen automatikusan, legyen tiszta, jó a kép – a traffipax-adatbázis már csak extra
Aki még nem látott ilyen eszközt közelről: a legtöbb dash-cam tapadókorongos rögzítéssel cuppantható fel a szélvédőre, szivargyújtóba dugott csatlakozójú töltőkábellel működik. Aki nem szereti a lifegő zsinórokat a kocsiban, a tetőkárpit vagy valamelyik A-oszlop borítása alatt is odavezetheti a tápot a kamerához. A kamerát bekapcsolva elindul a folyamatos felvétel, a mi készülékünk négyperces filmfájlokat készít, ha megtelik a kártya, elkezdi elölről felülírni a videókat az új anyagokkal. Hogy hang is legyen-e a kép mellé, a menüből kapcsolható. (Én hamar kikapcsoltam, miután a felvételeket visszahallgatva szembesültem azzal, mennyi kompromittáló baromságot dúdol, motyog, beszél, visítozik össze az ember, ha egyedül ül egy autóban.)
Ha a kamera beépített G-szenzora erős döccenést észlel, vagy ha megnyomjuk a vonatkozó gombot, az adott fájlt alapértelmezésben nem törli le a gép később, hanem ezeket megjelöli és védetten tárolja. Bosszantó kis hülyeség, hogy a megjelölést a fájlnévben nem jelzi a Garmin szoftvere, vagyis, ha a számítógépen csak a védett fájlokat akarjuk megnézni, először a kamera saját menüjéből ki kell jegyzetelni a védett fájlok nevét, hogy tudjuk, melyikek azok.
Így néz ki a Garmin Dash Cam 20 a szélvédőn. Kivenni csak a tapadókorong oldásával lehet, az összepattintott gömbcsukló tartósan biztos nem bírná a szétszedegetést
Alig takar ki valamit a látómezőből. Ez a fényerő 70% a menüben
A traffipax-adatbázis korántsem tud minden helyről, ahol valaha mértek, de a fix traffikat megbízhatóan jelzi
De persze ez nem egy akciókamera, hanem egy adott feladatra tervezett célhardver: arra való, hogy csendesen figyeljen a sarokban vagy a tükör mellett, és csak akkor kelljen kivenni belőle a kártyát, ha baj van. Nem arra tervezték, hogy ilyen jeleneteket forgasson vele az egyszeri autós újságíró, de végülis meg lehet oldani egy kis utólagos vágással a filmkészítést – két érdekes szitu szintén Zsámbékon:
A mi Garminjaink mini USB-csatlakozósok és micro-SD kártyára rögzítenek, vagyis akár a kamerát is rádughatjuk a számítógépre, akár csak a memóriakártyát is bedughatjuk egy olvasóba. A fájlrendszer végtelenül egyszerű, egy mappába gyűlnek a videók, egy másikba a gombnyomással készíthető fényképek, természetesen dátumjelzéssel. Van olyan kamera, amihez külön lejátszóprogramot is kell telepíteni a gépre, de a Garmin sima AVI-ban rögzít, akár egy smart-tévén is lejátszhatók a felvett videók.
Az első napok tapasztalatai alapján – és főleg a rádiós sztori hallatán – azt javasoljuk mindenkinek, aki autót vezet, hogy gondolkodjon el valami hasonló cucc beszerzésén. Már 15 ezer forinttól vannak kamerák a neten, sőt: mobilra is le lehet tölteni menetrögzítő alkalmazásokat. Nyilván ezek képminősége, a videók adattartalma olyan, amilyen, de a semminél biztos több, és egy olyan helyzetben, mint a fenti történet, sokat segíthet, ha mondjuk három taxis egybehangzó vallomásával szemben szeretnénk bizonyítani igazunkat. Vagy persze akkor is, ha ártatlan taxisként akarjuk ráhúzni a vizes lepedőt egy garázda szőke lányra.
