A héten befutott egy meghívó a szerkesztőségbe, hogy próbáljuk ki a HELL Miskolctapolcán megépült zsír új elektromos gokartpályáját – persze nem a pálya elektromos, csak a gokartok –, ami egy erdő közepén van és állítólag párját ritkítja még Európában is. Ez elég volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésünket, így naná, hogy megnéztük.
Az idei év legnagyobb hazai turisztikai magánberuházásának (5,5 milliárdról van szó, 5 hektáron!) első ütemét adták át pénteken, az Avalon élményparkot, aminek része a fent említett pálya is. A létesítményt autóval nem engedték megközelíteni, legalábbis nem mindenkinek, így a néhány kilométerre lévő parkolóból vitte a meghívottakat egy kisvasút a helyszínre.
A vonatra felszállva már éreztem, hogy itt valami nincs rendben: durván harminc magyar és külföldi öltönyös várakozott a járművön, hogy elinduljunk végre. Nem éreztem kellemetlenül magam, a 35 fokban kényelmesebb volt a rövidgatya póló kombináció, mint az öltönyfelső fényeslépő, de a baseballsapkát azért levettem. Most mit mondjak? Dresszkód nem volt a meghívóban, én pedig egy laza délutáni gokartra készültem…
A bejáratnál olasz gengszterfilmeket megszégyenítő jelenet játszódott (azzal a különbséggel, hogy a parkolóban néhány román rendszámmal ellátott luxusautó állt) a fogadóbizottság sűrű ölelések közepette üdvözölte a rég nem látott ismerősöket, üzlettársakat. Mikor már én is majdnem benyaltam egy brezsnyevi cuppanóst, egy csinos hosztesz kimentett, és megmutatta, hogy a sajtós regisztráció pár méterrel arrébb van.
Aztán jött körülbelül egy óra várakozás, miközben befutott a 2015-ös Miss Universe Hungary teljes mezőnye, hiszen mégiscsak kellemesebb őket nézegetni, mint öltönyös férfiakat – akikből egyre több érkezett a fel-le mászkáló kisvonattal -, és megjött a sztárvendég is, akarom mondani a nemzetgazdasági miniszter, Varga Mihály, aki ünnepélyes keretek között adta át a parkot, hogy aztán ő is fusson néhány kört az elektromos gokartokkal. Na ezen a ponton kezdett nem tipikus autós rendezvénnyé változni a történet, legalábbis én nem ehhez szoktam.
A szalagot nagyon ünnepélyesen átvágták, mindenki boldog volt, tenyér csattant, pohár koccant, én pedig elindultam oda, amiért valójában jöttem.
A kötelező balesetvédelmi oktatás után bepattantunk a gokartokba és felhúztuk a sisakot, amiből az XXL méret is kicsinek bizonyult, de nem csak görögdinnye méretű fejem miatt, hanem mert két hangszóró is be van építve a fejfedőbe, amin keresztül szimulált motorhangot kaptunk, ugyanis az elektromos gokart csendben suhan, maximum a gumi visítását hallani.
Az első reakcióm a Rimo Sinus iON versenygép volánja mögött, hogy végre egy gokart, amiben eléggé hátra lehet tolni az ülést ahhoz, hogy kényelmesen elférjen a 195 centis újságíró is.
A hajtásról két darab, összesen 31 lóerő teljesítményű elektormotor gondoskodik, az energiát pedig 100 amperórás lítium akkumulátor szolgáltatja, ami 35-40 perc folyamatos körözést biztosít, és 60-70 kilométer/órás végsebességet. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy az általam eddig próbált össze belsőégésű bérgokartot odaveri a villanyos masina, legalábbis az itthoniakat.
Tíz percnél több időre lett volna szükség, hogy nagyobbat meríthessünk a témából, de sajnos ennyi állt rendelkezésre, talán majd legközelebb.
A meghívóban az szerepelt, hogy európai mércével mérve is nagyon jó a pálya, a HELL pedig nem hazudott: ki merem jelenteni, hogy Magyarország legigényesebb gokartlétesítményét építették meg, ahol nem csak a közel 600 méter hosszú aszfaltcsík tükörsima, de élmény rajta minden egyes kör.
Mikor már épp kifújtam magam, és majdnem csináltam egy szelfit Ördög Nórával, aki a szépségkirálynők körül tevékenykedett, odalépett hozzám egy hölgy és nyomatékosan megkérte, hogy azonnal fáradjak a pályára, mert most jött el az idő, hogy menjek egy kört a nemzetgazdasági miniszterrel. Értetlenül néztem, hiszen öt perce szálltam ki a gokartból, és miért pont én legyek Varaga Mihály kísérete? De csak erősködött a lány, hogy siessünk, mert miniszter úr csak rám vár.
Aztán kiderült, hogy annyira mégsem rám várt, hanem Bessenyey Zoltán kétszeres Európa-bajnok raliversenyzőre, akivel összekevert a szimpatikus hölgy, állítólag hasonlítunk.
Miután ezt a kis félreértést kihevertem, jött a másik hideg zuhany: megpillantottam Hajdú Pétert és kedves feleségét, amint valamilyen koktélt szürcsölnek, és épp fontosnak érzik magukat. Na ez volt a pillanat, mikor felültem a kisvonatra, esti Boney M. koncert ide vagy oda, én most elindulok haza.