S. ügynök papírborítékos, igazi meghívóval érkezett. Túl sok nem volt nála, csak egy. Ugyan már sejtettük, mi lehet az embléma nélküli, csupán furcsa dombornyomással díszített borítékban lévő meghívó lényege, mégis illendően rácsodálkoztunk. Jéééé, új Hetes BMW? Dejóóó. Csak ugye egy darabig még mélyen hallgatni kellett erről a hírről, nem mondhattuk el senkinek. A papírt nem ettük meg, inkább ürgebőrbe varrtuk.
Az új 7-es BMW statikus bemutatója hol is lehetne máshol, mint Münchenben, a márka főhadiszállásán. A szállodából érthetően puccos BMW-kkel visznek a rendezvény helyszínére, a BMW Welt-be, ahol a sok kép, és infó után végre élőben is összenyálazhatjuk majd a legújabb, legjobb, leglegebb BMW-t. A vendégsereg elég színes, Kínától Svédországig, Koreától Észak-Amerikáig mindenki itt van. Én mókás amerikaiakkal kerülök egy autóba, miután kibeszélték a keleti és nyugati part időjárását, egyikük azon kuncogott, hogy itt a nők rendes ruhában kerékpároznak. Gondolom, Kaliforniában elképzelhetetlen, hogy valaki közlekedési céllal üljön bringára, és ne testhez tapadó Pókember-jelmezben acélozza az izmait. Közben csendben megérkezünk.
BMW Welt
Aki rajong a BMW-kért, de még nem járt a BMW Weltben, az sürgősen pótolja a lemaradást! Már csupán hajszálnyit márkabuziként is szenzációs a hely. Egy monumentális katedrális, ahol a tömegtől, formáktól icipicivé zsugorodik az ember, miközben akaratlanul is belegondol abba, hogy ha varázsütésre eltűnne a földi élet, és másik varázsütésre néhány ezer év múlva régészek túrnák ki ezt az épületet, vajon mit gondolnának, mi lehetett ez? Ősi, hatalmas templom, benne a barbárok gép-isteneivel? Nincs jelentősége, de tényleg érdemes megnézni. Körben mindenfelé régen volt 7-es BMW-k állnak. A James Bond-filmből ismert, telefonnal vezethető ’96-os 750Li-től, a neves művész által összepingált 730i-ig. Bőven van időnk mindet megnézni, átérezni a BMW-varázst.
Az előadó gangjáról igazi zenészek, igazi hangszerekkel muzsikálnak, kicsit még várunk, majd megérkeznek az új 7-esek. jönnek a kötelező beszédek is, majd szabad a vásár, lehet beleülni, nyomkodni, szagolgatni. Persze kemény harc következik, hiszen mindenki ezért van itt.
Milyen kívülről?
Lehet, hogy a hardcore BMW-rajongók most csinos voodoobabát eszkábálnak nekem, és gazdagon megtömik szúró- és vágószerszámokkal, de az új 7-es külseje engem nem nagyon hozott lázba. Teszek is ide hamar egy szavazást arról, hogy a német prémium szentháromság melyik tagja néz ki a legjobban? Döntsük el együtt!
Szerinted melyik a legszebb a három közül?
Audi A8
0% ()
7-es BMW
71% (5)
Mercedes S-osztály
29% (2)
Szóval kintről semmi varázslat. Elsőre. Aztán szemből lehetetlen átsiklani a rettenetes méretűre puffadt veséken – lehet is majd riogatni vele az orrpiszkálós gyereket, hogyha nem fejezi be ezt a közegészségügyileg is aggályos tevékenységet, úgy akkora orrlyukai lesznek, mint a 7-es BMW-nek. Valamivel kisebbek lettek az alapáron LED-es, felárért lézerfényű lámpák. Oldalról mindössze két csík bolondítja meg a kasztnit, egyik a kilincsek vonalában fut, másik az ajtók alján. A hokiütő motívum persze maradt.
Ha még közelebb megyünk, akkor már látszanak olyan finomságok is, mint az egyetlen alumíniumdarabból készülő ezüstszínű ablakkeret – nem könnyű és olcsó mulatság ilyet gyártani – vagy a külső visszapillantó tükör csinos nyele, amely még a menetzajt is csökkenti amellett, hogy csodaszép. Magyarul sallangmentes, egyszerű, tiszta vonalak, amelyben a műértő azért hamar megtalálja a szépet.
Milyen benne?
Belül viszont varázslatos a 7-es BMW. Nehezen tudnám eldönteni, hogy a bal egyben, a kormányba kapaszkodva, vagy jobb hátul, a lábamat alátámasztva, hátamat masszíroztatva szeretnék-e többet ülni benne. Mert mindenütt jó. Az, hogy szellős, kényelmes, barátságos, és príma anyagok vannak benne mindenhol, az nem lehet kérdés ebben a kategóriában. De ez még kevés lenne a boldogsághoz, ide kell egy nagy adag varázslat is. Hogy ez az érintőképernyős, kivehető tabletről állítható üléseknek, a hangulatvilágításnak, a simogató, jó illatú bőrnek, vagy valami másnak köszönhető, az mindegy.
Lényeg, hogy egy zárt, sötét teremben is boldogan elüldögél benne az ember. Képzeljük ezt el menet közben is… A következő óra arról szól, hogy mindenki próbál beleülni, mindent megnyomni, kipróbálni. Már amit egy álló autóval lehet. Aki többet akar tudni az új BMW 7-esről, az ide kattintson, sok érdekességet olvashat. Mi meg indulunk haza, mert másnap korán kelünk, megnézzük, hol és hogyan készül az új 7-es.
Hazafelé svédekkel utazom, a jobb egyben helyet foglaló hölgy néhány kérdés után átnyomja a programkapcsolót Sport +-ba és kérdőn néz a sofőrre. Aki aztán meg is mutatja, hogyan gyorsul az autó. Egészen 55-ig. A másodikat elkaptam, de itt már nem sikongatott olyan lelkesen a kisasszony.
Dingolfing
Az új 7-es BMW-t Dingolfingban gyártják, többek között a 3-as, 4-es, 5-ös és 6-os széria különféle modelljei mellett. A 40 évvel ezelőtt főleg mezőgazdasággal foglalkozó unalmas vidéki városka a német ipari termelés egyik óriásává nőtte ki magát. 18 ezer ember dolgozik a BMW termelésének gerincét adó gyárkomplexumban, ahol rengeteg autót gyártanak. Naponta úgy 1600 darabot. Tavaly 369 027 BMW született itt, így az éves BMW-termés minden ötödik autója ebben az üzemből származik. Ezeknek az autóknak 2/3-a vasúton, zárt kocsikban hagyja el a gyárat.
A gyárat, impozáns méretei mellett, elképesztő rugalmasság is jellemzi. 17-féle BMW modellt készítenek itt, emellett még a Rolls-Royce modellek karosszériaelemeinek gyártásával is van idejük foglalkozni. Gyárlátogatással kezdődik a második napunk, persze a telefonjainkat, fényképezőgépeinket elő sem vehettük. Egyelőre tágas, szellős csarnokokban építgetik az új 7-eseket, lázas ideges munkának nyoma sincs, a termelés csak júliusban indul be igazán. A gyár akkora, hogy az állomások között busszal közlekedünk. A szervezettség, a rend ijesztő, a felfestések tökéletesek, minden a helyén van, még a fű is mindenhol 4,5 centis.
A mérésügyi osztályon svájci fogorvosnak öltözött, fehér köpenyes emberek tettek-vettek, óriási, ránézésre is felfoghatatlan árú, főként Zeiss emblémás eszközök között. Optikai mérések folynak itt. Nyilván fontos sokszor sokat mérni, de ami itt történik – percenként 300 ezer mérést végez a gép – annak az eredményét is fájdalmas lehet tárolni.
Karbon kor vagy karbon kór?
Egy másik csarnokban a karbon elemeket sütögették. Az új 7-es BMW egyik nagy húzása, hogy 130 kilogrammot spóroltak meg a karbon és alumínium karosszériaelemek használatával. A Carbon Core – szénszálas mag – a kardánalagút, a tető, a küszöb és a B-oszlop környékén tűnik fel. Isten mentse meg a 7-es tulaját attól, hogy karosszériáshoz kelljen mennie, mert ezeket a szendvicsszerkezetű, aluból, acélból és karbonból készülő, ragasztott, szegecselt, pont- és lézerhegesztett elemeket biztos roppant könnyű és olcsó dolog javítani. A legérdekesebb a B-oszlop, itt az acél héjba ragasztják be a karbon merevítőt, de igazából az egész, meztelen karosszéria érdekes látvány a temérdek különféle megoldással. A megspórolt 130 kilogramm helyére minden bizonnyal kényelmi felszereléseket pakoltak.
A következőben nagy, narancsszínű Kuka-robotok dolgoztak némán, illetve magukban halkan azért zúgtak. Összesen 460 robot kalimpál itt karokkal, pont- és lézerhegesztőkkel, miközben csak a villanymotorok sivító hangja hallatszik. Pont olyanok, mintha emberek lennének, a hangba is könnyű beleképzelni, hogy a tegnap esti meccsről, a gyalázatosan tanuló gyerekről, vagy a szomszéd csaj kerek fenekéről beszélgetnek egymás között. Megnézzük még a süketszobát, ahol görgőkön hajtják a 7-est és a szélzajt figyelik kívül, belül, bekukkantunk a sok-sok tesztkilométert futott autókat vizsgáló terembe is, végül nagy nehezen, de elválunk vendéglátóinktól. A reptéren ücsörögve gyorsan fejben végigpörgetem, hány hét van még hátra az október végi boltba kerülésig, aztán a 31 milliós indulóár gondolatára inkább elengedem a dolgot.
Aki technikai részletek iránt érdeklődik, az ide, aki összetört új hetesről nézne képet, az ide, aki pedig gyorsan, könnyen emészthető tudásra vágyik a friss 7-es BMW-ről, az ide kattintson.