Megint eltelt egy év, újra beköszöntött hozzánk a Rolls-Royce. Ismét a Gresham-palotában, vagyis a 4 Seasons Hotelben találkoztunk régi barátunkkal, Frank Tiemann-nal, a Rolls-Royce utazó nagykövetével. Ez a kedves német úr a világ egyik legjobb állását tölti be: a világ legcsodálatosabb luxusautóival haknizik. Kelet-Európa és a Közel-Kelet az ő területe, ezt a régiót járja be évről évre szerény kis mintakollekciójával. Hol potenciális magánügyfeleknek, hol szállodáknak, limuzinkölcsönzőknek, hol pedig újságíróknak mutatja be a márka aktualitásait. Fontos a munkája, hiszen nem sok ország engedheti meg magának, hogy saját Rolls-Royce-szalonja lehessen, így egy hatalmas területű piac csupán az ő kis mozgó butikjában találkozhat a 109 esztendős márka termékeivel. Mr. Tiemann idén két kocsit is hozott nekünk, és egy nagy meglepetést. Ezúttal nem csak 24 órára merülhetünk el a negyedmillió eurós indulóárú négykerekű luxusban – sokkal nagyobb megtiszteltetésben részesült a vezess.hu szerkesztősége. Beállhattunk ugyanis három napra sofőrnek a Rolls-Royce-hoz, és elvihetünk egy bordómetál Wraith kupét és egy leírhatatlanul extravagáns, lila-szürke fényezésű Ghost limuzint a következő bemutatók helyszínére, Szófiába. Nem tudom leírni azt az érzést, amikor Frank egy utolsó kézszorítással utunkra engedett bennünket a Gresham parkolójából: tessék, Tamás, tessék, Miki, itt vannak, vigyétek, játszatok vele nyugodtan, a tiétek!
A Vezess 2015-ös nagy Rolls-túrája
Első nap: gépátvétel Budapesten. Álomszerű krúzolás Szentendrére, közös fotózkodás egy OT rendszámú, szomorú magyar sorsú Silver Shadow-val: szervusztok, Rollsok, welcome to Hungary! Este újabb fotózkodás a Várkert Bazárnál, jóéjt-puszi a két gyönyörűségnek a szerkesztőségi mélygarázsban. Második nap: stílusos munkareggeli a Bosnyákon, majd telekocsis meglepetésfuvar néhány szerencsésnek Kecskemétre. Lerójuk kegyeletünket egy Rolls-Royce-légcsavar előtt Kecelen, a kérészéletű magyar nagyongazdagok sorsán mélázunk Akasztón, Szegeden eszünk egy halászlét, majd álomra hajtjuk fejünket Palicson, Szerbiában, a stílusos neve alapján választott Elizabeta panzióban. Harmadik nap: Szalánkeménnél megtekintjük, ahogy a Duna és a Tisza egyesül, később a Belgrádi Várnál emlékezünk meg arról, hogy a Wraith formája bizony egy szerb mester, Pavle Trpinac munkája. Ezután szoci emlékművet tekintünk meg Nisben, majd a szerb-bolgár határ előtt a Stari Fijaker vendéglőben csevapozunk. Egy kis hegyvidéki fotózás, határátkelés, éjjel érkezés Szófiába. Negyedik nap: fotózkodás a Nyevszki Katedrális előtt, majd könnyes búcsú a két szárnyas pléhcsajtól a szálloda parkolójában. Transzfer a reptérre, Varsón keresztül irány Liszt Ferihegy. Hátralévő életünk: szürke, sivár hétköznapok, agyunkban egy soha ki nem hunyó emlékszikra arról az időről, amikor V12-esek indítókulcsával röffentettük be a napot, Rolls-Royce-okkal szeltük a Balkánt, és mindenki minket irigyelt, amerre csak jártunk. (Résztvevők: Erdős Norbert, Kovács Miklós és Rácz Tamás, akiknek már megvan a sírfeliratuk: „Egyszer négy napig két Rolls-Royce-uk is volt”)
A Ghost (2010-es, facelift előtti cikkünk itt olvasható a kocsiról) és kétajtós, úgynevezett Fastback karosszériájú változata, a Wraith (tavalyi tesztünk itt található róla) ugyan a kisebb modellek a Rolls palettáján, de motorjuk erősebb, mint a hatalmas Phantomé. Ahogy a Rolls-Royce vezérigazgatója, Torsten Müller-Ötvös (akinek magyar nevére januári interjúnkban olvasható a magyarázat) fogalmazott: a Phantom a szmoking, a Ghost a sportöltöny. Sőt, sportkosztüm: bár Phantomból gyakorlatilag nulla a hölgyeknek eladott példányok száma, a kisebb, felfoghatóbb, autószerűbb Ghost és Wraith 15%-a női vásárlókhoz kerül.
– Gumball? – Kérdezte a kutyasétáltató úr.
– Nem. – Válaszolta Frank Tiemann.
Szép színe van kendnek.
A kötelező esernyő, ami természetesen harmonizál a karosszéria színeivel.
A többi Rolls-túrás anyagunkat itt találod!
