Egy magyar Trabant-tulaj filmbe illő története

A három évente lehetséges (kék útlevéllel és konvertibilis valutával lebonyolítható) nyugati autós turistautak közötti években többnyire Csehszlovákiába, de néhány alkalommal nagyobb kört téve Csehszlovákia, NDK, Lengyelország, illetőleg Jugoszlávián átautózva Bulgária volt a kempingező úti célunk. De 1982-ben a Szovjetuniót lőttük be célnak. 

Tisztában voltam vele, hogy ott nem lehet szabadon kempingezni, de a Cooptouristnak (egykori utazási iroda – a szerk.) volt a szovjet kötött útra szóló úgynevezett csomagtúrája. Ahhoz igazodva megadtam a egyéni autós útvonal ütemezését a szálláshely dátumok beosztásával. Ezek a következők voltak: Lvov, Kijev, Harkov, Pjatyigorszk, Odzsonikidze (mai nevén Vlagyikavkaz), Tbiliszi, Jerevan, Tbiliszi, Dagomisz (Szocsi melletti tengerparti üdülőkomplexum) Krasznodar, Rosztov na Donu, Harkov, Kijev, Lvov, Dunaújváros. 

1982. július végén indultunk, a Trabant negyedik helyén magunkkal vittük feleségem másik, Dunaújvárosban élő húgának akkor 12 éves lányát is. A leírt útvonalról négy kitérőt tettünk. Először Pjatyigorszkban egy NDK-s autós konvojhoz csatlakoztunk és jobbra elkanyarodtunk Nalcsik városához és az Elbrusz keleti oldalán levő lanovka alsó állomásáig. Ott lanovkával feljutottunk kevéssel a nyári hóhatár fülé, majd órák múlva vissza. A következő kitérőt már Trabantunkkal egyedül tettük meg Ordzsonikidzétől a „Holtak városáig” és vissza. 

A dunaújvárosi lapszerkesztőség egyik munkatársát vendégül látták az előző évben Oroszhonban, és elvitték a „Holtak városába”. Elmondása alapján megtaláltuk mi is az odavezető utat. Tbiliszi és Jereván között megálltunk kis időre a Szeván tónál. Jerevánból tettünk kitérőt Ecsmiadzinba, az Örmény Ortodox Egyház székhelyére. Visszafelé Tbiliszi szállodájában kaptunk magyar nyelvű (!) ismertetőt az upliszcihei szikla lakásokról. Gori mellett oda tértünk le, és akkor keltünk át az Erzsébet-híd szerű, de házilagos kivitelezésű hídon.

Folytatva utunkat Ocsancsiránál elértük a Fekete tengert. Estére Dagomisz csodás üdülőközpontjába értünk, ahol jó egy hetes tengerparti üdülésben volt részünk. Onnan már hazaindultunk a már leírt úton. Évát, a 12 éves kislányt az ígérthez képest kb. negyedórával később adtuk vissza édesanyjának, rengeteg élménnyel megrakottan (Érted!?! 15 perccel az előre kiszámítottnál, a túra végén – a szerk.). Az út során mindössze annyi műszaki gondunk volt, hogy az egyik hátsó kerék mögötti gumi sárvédő az út során valahol elveszett.

1983-ban megint nyugatra indultunk, ezúttal feleségemmel ketten. Bécs után NSZK-ban Heubach fűzőmúzeumát kerestük fel, majd Heidelberg, Bonn, Köln, a Mosel völgye és Luxemburg utána Párizs következett, ezúttal a Majna melletti kemping volt a telephelyünk öt napon át. Ez a második találkozásunk volt Párizzsal, de az első autós randevú. 

Párizs után Belgium, Brüsszel, Antwerpen következett, azután Hollandia (Amszterdam, Hága, Rotterdam, Bréma, Hamburg és onnan szocialista valutával NDK, Csehszlovákia és hazatérés).

Következő túránk dátuma 1986. Ausztrián át az NSZK déli részén a Bodeni tó mellett elhaladva Strasbourg és ismét néhány nap Párizs következett. Párizsból az Atlanti óceán és Calais következett, majd a legolcsóbb, éjszaka induló komphajóval Doverben gurultunk angol földre. Először furcsa volt a fordított közlekedés, de elboldogultam baj nélkül. 

Bath város közelében leltünk egy kellemes kempingre. Ott horgonyoztunk le pár napra és onnan indultunk a brit sziget legnyugatibb pontjáig. Találtunk cseppkőbarlang-csoportra, felkerestük Bath városában  a divatmúzeumot, a római fürdőt, Stonhenge-t, majd a közép-angliai térség ékszerdoboz szépségű Chester és York városokat. Stratford-upon-Avon városában Shakespeare szülőházát majd Coventry II. világháborús romjait és megcéloztuk Londont, ahol a Temze partjának közelében a Grinich hosszúsági körnél leltünk barátságos kempingre. 

Több mint egy hétig bolyongtunk London látnivalói között. Visszafelé nappal hajóztunk Doverből a belgiumi Brugge-be. A belga városban beneveztünk egy városi hajókirándulásba, majd Gent és az NSZK-beli Aachen következett és az NDK-n, majd Csehszlovákián átjutva értünk haza.                                                             

Belgium, Brüsszel, Atomium                  

Korábbi külhoni útjainkkal ellentétben megtalált bennünket angliai utunkon néhány műszaki probléma. Még odafelé az NSZK-ban kipurcant a kilométer-spirál. Angliába érve defekt örvendeztetett meg, esőben. Bath városága érve a Trabant kombi hátsó ajtajánál a zárat fogó lemez eleresztett, ott kellett meghegesztetni. Egy mester megcsinálta 2 fontért, de nem jól. A következő nap vissza kellett mennünk. Másodszorra már jó lett a zár. Végül mire Londonba értünk, kifujt a motor, amit a kempingben szereltem meg. Szerencsére volt nálam a Trabant szerelési könyv lapjai között két másik alumíniumtömítés. A hengerfejeket leemelve azokat raktam a régiek helyére és visszaszereltem mindent. A javítás kitartott hazáig és még tovább is.