Ez lehet a világ legmegbízhatóbb autója

Ha már megadatott eljutnom Tokióba, semmiképp nem hagyhattam ki a taxizást a jellegzetes kocsikkal. Tokióban 1912 óta futnak taxik, egy évvel megelőzve a Budapesten 1913. június elsejétől elérhető szolgáltatást. A taxipark gyakorlatilag egységesen a Toyota Crownból és a nyújtott tengelytávú Crown Comfortból áll, de a néhány Prius és a viszonylag sok Nissan Cedric Y31 miatt mégsem teljesen homogén.

Nem kell szépnek lennie

Taxit leintve a bal hátsó ajtót a vezető nyitja ki az utasnak, illő távolságról, hogy meg ne üsse vele. A hasbavágás elkerülésére feliratok is figyelmeztethetik a gyanútlan turistát. A nyitószerkezet teljesen mechanikus, egy kar meghúzásával működik.
 

Utasszemmel egy Toyota Crown Comfort szépen suhan, de hightech futómű helyett a kényelemérzetet a ballonos gumi, a fotelszerű, süppedős üléspad és a sebmentes aszfalt biztosítja. Valószínűleg nagy lehet a futómű rugózatlan tömege, mert dilatációs réseken enyhe ütést lehetett érezni.

Az antik konstrukció itt nem hátrány, hanem USP. Az 1990-es évek közepén szétvált a magánpiacnak szóló, modern formában kapható Crown illetve a taxisok munkaeszközének szánt Crown és Crown Comfort modellek fejlődése, ezért viselik a taxik az évtizedes formát.

Kevés a Nissan Cedric

Ezeknek a típusoknak, akárcsak a Nissan Cedric taxiváltozatának, nem kell megnyerniük a divatos ívekre, menő designra vágyó magánvásárlókat. Célszerszámként megőrizhették azt a kialakítást, ami a sofőrt a legjobb áttekinthetőséggel, remek kilátással, el sem pusztítható mechanikával, az utast pedig jó térkihasználással, kényelmen tágas ajtónyílással és magasan húzott tetővel kényezteti.

A több mint kiforrott technika dacára ezekbe az autókba nem vernek bele 700-800 ezer kilométereket. A mindig segítőkész, de az angollal nehezen boldoguló sofőröktől azt sikerült megtudnom, hogy 200-300 ezer kilométernél nem futnak többet alattuk ezek az autók, azt viszont kivételes megbízhatósággal teljesítik. Itthon vagy Németországban nem egy Crown túl volna az 1,2 millió kilométeren, de itt az ódonnak ható autók zöme valószínűleg öt éves sincs.

A kétliteres, soros négyhengeres szívómotorok kis fordulatra hangoltak, maximális teljesítményüket 4800-as fordulaton leadják. A 113 lóerő pont elég a forgalom ritmusához a négyfokozatú automatikus váltóval. Létezik ugyan kézi ötgangos is, de gyakorlatilag senki nem dolgozik manuális váltóval.

Jóval olcsóbb a Priusnál

A kisebb környezetszennyezés és az olcsóbb üzemanyag miatt autógázzal működnek a tokiói taxik, amiből pont annyit fogyasztanak, amire a városi forgalom, a koros technika és az automatikus váltó alapján számíthatunk.
 

100 kilométerre 14-15 litert mondtak a sofőrök, de ez nem tartja vissza őket. A Crown ugyanis kifejezetten jutányos árú munkaeszköz. Újonnan jóval kevesebbe kerülnek a Priusnál, amiből szintén futnak taxik, de arányuk érzésre egy a százhoz.

A taxizás helyenként alacsony presztízsű munka, amit nem egy jóléti országban bevándorlók végeznek. Tokióban ennek nyomát sem látni, a magas népsűrűségű Japán ugyanis szigorú bevándorláspolitikát alkalmaz. A taxigépkocsi-vezetés abszolút férfiszakma, a limuzinokban tapasztalt, legalább középkorú férfiakat látni a jobb egyben. Mivel a felhőkarolókban lévő lakások és a hozzájuk igényelt parkolóhelyek száma nem mindig van fedésben, ott a nem túl népszerű biciklin kívül a taxi az az eszköz, amivel háztól házig eljut az illető.
 

Nekem nem tűnt logikusnak, hogy a rendkívül zsúfolt, négy budapestnyi területen 13 millió embert befogadó városban miért ilyen nagyméretű taxik váltak népszerűvé. Annál is inkább, mert az itthoninál kisebb átlagmagasság sem indokolná a batárokat.

Ám a város amerikaiasan széles, városszerte sokszor 6-8 sávos útjai elbírják a tekintélyes méretű taxikat. (A II. világháborús amerikai bombázásokban Tokió addig nagyrészt fa épületei porig égtek, az újjáépítés során egészen más lett a városkép a városrészeket összekötő, egymást néha két-három szintben átívelő gyorsforgalmi utakkal és felüljárókkal, toronyházakkal és felhőkarolókkal.) A japán fővárosban az volt az érzésem, hogy a mélygarázsokba paterolt autók miatt sokkal több hely marad közlekedni, a forgalmat nem lassítják úgy a parkolóhelyre vadászó autósok, mint itthon is.

Taxisofőreink lendületesen jöttek el a lámpától, de szabályosan vezettek. A bölcs belátásból fakadó agressziómentesség uralja a közlekedést, az egy hét alatt egyetlen cikázó sem tűnt fel, aki hatszor vált sávot az Árpád hídon a szigeti lejáróig.

Tisztaság és szabálykövetés

A japánokra jellemző tisztaság és körültekintés, a nagyfokú udvariasság ebben a szférában is érvényesül. A sofőr fehér kesztyűben vezet, az üléstámlák felső részét fehér csipke borítja, karcolást, húzást nagyítóval sem találni a kocsikon, ami az egész ottani autóparkra jellemző.
 

Ott szinte senki nem gurul lógó lökhárítóval, kiégett fényszóróval, pláne lyukas kipufogóval vagy rozsdás hátsó kerékívvel, pedig ott aztán dominánsak a japán autók. Mivel a fizetések magasak és a tisztaságot az új autók nyújtják, a használtautó-vásárlás egyáltalán nem olyan gyakori, mint itthon. Kemény rosta az ötévesen esedékes környezetvédelmi vizsgálat, egy katalizátorcsere költségét sokszor nem érdemes vállalni, inkább eladják külföldre az autót és vesznek újat.

Tokió drága város, főleg az ingatlanárakat tekintve, a taxizás viszont a helyi költségszint ismeretében egyáltalán nem kiugró tétel. A 280 forintos kilométerdíj óta ez az utazási forma annyira megdrágult itthon, hogy cseppet sem vágtak mellbe a hosszabb-rövidebb utakért számlázott összegek.
 

Drágább, mint Budapesten, de nem annyival, hogy turistaként ne lehetne leinteni egyet. Bárhol, bármikor. Tényleg az volt az érzésem, hogy mindenütt ott vannak a Toyota Crown Comfortok és a Nissan Cedricek. Nem véletlenül rohangál ennyi kockaforma szedán, a taxizás ott a tömegközlekedés egyik módja.

Ha idáig eljutottál, bizonyára érdekel az egyetlen fajsúlyos konkurens is. A Nissan Cedricet vezetni is sikerült, a kocsiról Tadao Takahasi, a Nissan akkori alelnöke mesélt nekem egy rendezvényen. Nem egy Ferrari F12 TdF, de semmi máshoz nem hasonlítható élmény volt az egy ujjal irányítható, 40 éve konstruált, de zsír új taxival körözni. Kattintsatok a képre!