Az ötletet egy ismerősöm adta, aki miközben rám hagyott egy köbméternyi fotólabor cuccot, a raktár sarkából egy doboz gyári Volkswagen diát kotort elő, hogy kell-e ez nekem. Persze hogy kellett, annak ellenére, hogy a Golfot, Santanat, Derbyt bemutató diák közel nem voltak a legjobb állapotban. Az utolsó lökést pedig Erdős kolléga legútóbbi Ladás válogatása adta ahhoz, hogy a nyomtatott testvérlapunk archívumában kotorászva hasonló hangulatú képek után nézzek. A készlet sajnos közel sem teljes, az AutóMagazin költözése során a legtöbb márka diakészlete elkallódott, de pár érdekes felvétel azért megmaradt.
Formátum szerint igen változatos a felhozatal, a normál, régről otthonról is ismerős kisfilmes dia a leggyakoribb, de akad 6 centi széles középformátumú nyersanyagra fotózott 645-ös, 6×6-os, 6×7-es, illetve 7 centis, perforált szélű nyersanyagra fényképezett és néhány ennél is nagyobb kép is. A rekorder egy Lexus képsorozat a maga 9×12 centis méretével. Aki tartott már kézben diát, az el tudja képzelni, hogy mennyire látványosak lehetnek ezek a képek a megszokottnál négyszer, tízszer nagyobb méretben, nem ritkán a mai gépek felbontásánál is jobb minőségben. De nézzük, mik lapultak a szekrény mélyén a legutóbbi költözéskor.
Tanulságosak a korabeli műszaki tartalmakat bemutató robbantott ábrák, grafikák is. Akad belőlük rengeteg, és valószínűleg tovább tartott őket megrajzolni, mint manapság. Igaz, egy-egy darabon már látszik, hogy számítógépes munka végeredménye. De ez nem feltétlenül válik erényére.
A koncepcióautók leginkább arra jók, hogy felizgassanak és az ember rettenetesen várja azt a modellt, amit majd a tanulmány alapján kifaragnak. Ilyenkor még szárnyal a fantázia, beleférnek a drága megoldások, különleges anyagok is. Aztán mire szériaéretté válik a dolog, teljesen kiherélik az eredeti ötletet. Nézzük meg a Renault Scenic-et 1991-ből, és tegyük mellé azt, ami végül a boltokba került.
De itt van például a Citroën Xsara Picasso őse is, szintén a sivatagban, homokdűnék között fotózva, a CSOK-ról tárgyaló háromgyerekes családdal, akik eddig látszólag ebben az autóban tengették életüket.
A legmókásabbak mégis azok a képek, amiken olyan tanulmányautók láthatók, amik sosem élték meg, hogy szériamodellé váljanak. Valahol van egy kis szomorú mellékíze ezeknek a fotóknak, hiszen amikor kitalálták őket, teljesen komolyan hittek bennük. Aztán valaki valahol átnézett egy Excel táblát, majd egy vastag filccel áthúzta az egészet a vérbe.
Mondjuk itt ez a Suzuki tanulmányautó:
Vagy ez a Peugeot, amit Geszti Péter díjas szóviccel élve Runabout-nak neveztek el. Értik, ugye, run a boat, hehe.
A sok különleges, sokszor teljesen ismeretlen modell mellett érdemes a létezők képeit is átfutni. Ezeken a korabeli divatnak megfelelően felöltöztetett statiszták adnak pluszt a képekhez. Mindig jó röhögni a már lefutott divathullámokon, és reménykedni, hogy többet nem jönnek vissza. Pár év múlva jókat derülünk majd a sok, méteres szakállú, Kossuth Lajos-nak öltözött figurán, mint ahogy a bundesliga hajat, vagy a magastalpú cipőt is elvitte már az ördög.
A végére maradt még néhány furcsa fotó, mindenféle cím, vagy segítség nélkül. Lehet találgatni, hogy vajon ezek micsodák:
