Labormérés marad a WLTP
Reagálva a többletfogyasztás miatti fogyasztói panaszokra, az EU, az Egyesült Államok, India, Japán, Kína, Korea és Oroszország képviselői kidolgoztak egy új fogyasztásmérési eljárást, amivel csökkenthető a szakadék a laborban és a benzinkúton mérhető üzemanyagigény között. Ez az új világszabványos eljárás könnyű járművek fogyasztásmérésére a Worldwide Harmonized Light Duty Test Procedure (WLTP). A WLTP a megismételhetőség biztosítása végett labormérés marad, tehát nincs benne valódi forgalom, de felépítésében, az előírt vezetési stílusban és a mérés időtartamában is erősen eltér a jelenleg használt, ún. új európai menetciklustól. Mindkét elnevezés megtévesztő. Az új európai menetciklus több mint két évtizedes, a világnorma pedig Európába szorulhat vissza, mert az Egyesült Államok, India és Dél-Korea kiszállt a tárgyalásokból, ráadásul a kínai bevezetés is kétséges.
Sokkal lendületesebb, hosszabb és a valósághoz közelebb lehet a WLTP mérés szerinti eredmény
Nő a fogyasztás, de nem sokat
A WLTP háromféle metódussal mér, az autók súly/teljesítmény aránya alapján. Az itthon kapható személyautók nagyon kevés kivétellel a tonnánként 46 lóerős, azaz legalább 21,7 kg/lóerő teljesítményű autók közé, a harmadik csoportba soroltatnak.
Az adott konszern által eladott összes autónak átlagosan kell 2020-tól benzinből 4,1, gázolajból 3,6 litert fogyasztania 100-on
Hosszabb és dinamikusabb a mérési ciklus
Az új menetciklus 1180 másodperc, kerekítve 20 perc helyett 30 perces lesz, és nem két, hanem négy részből áll. A körülbelül 3 kilométeres lassú, a nagyjából 5 kilométeres közepes, a nagyságrendileg 7 kilométeres gyors és a 7,7 km körüli extra gyors szakasz közelebb állhat a valós autóhasználathoz. Az új eljárásban az átlagsebesség 34-ről 46,6 km/órára nő. A két ciklus között nem az elért csúcssebesség a valódi eltérés, mert a mostani 120-ról csak 131 km/órára emelkedik a maximális tempó. A fő különbség a gyorsítási fázisokban van, ami most a vándordűnék dinamizmusához hasonlít.
| EU-ciklus | WLTP-szabvány | |
|---|---|---|
| Indítási hőmérséklet | Hideg | Hideg |
| Időtartam | kb. 20 perc | 30 perc |
| Állás időaránya | 25% | 13% |
| Megtett távolság | 11 km | 23,25 km |
| Sebesség | Átlag: 34 km/ó Maximálisan: 120 km/ó | Átlag: 46,6 km/ó Maximálisan: 131 km/ó |
| Motorteljesítmény | Átlag 4 kW Maximum 34 kW (46 LE) | Átlag 7 kW Maximum 47 kW (64 LE) |
Forrás: VDA német autóipari szövetség A mai autókba nem véletlenül spricceltek szét az alapjárati motorleállító rendszerek az elmúlt 6-8 évben, legalábbis azokban az országokban, ahol a szén-dioxid-kibocsátás, tehát a fogyasztás határozza meg a gépjárműadó mértékét. Az 1992-ben elfogadott szabvány egyik sajátossága, hogy az üresjárati szakaszokban kis ráfordítással nagy megtakarítást lehet kimutatni stop-start rendszerrel. Az érvényes EU-ciklusban 13 megállást számoltam meg, a WLTP-ben csupán nyolcat, de ami valójában számít, az állás időaránya. Mivel ez az érték 25-ről 13 százalékra csökken, az alapjárati motorleállítás kevesebbet hoz majd a konyhára. Persze ettől még benne marad az autókban.
A világciklus egyelőre Európára korlátozódhat, nem lesz világszerte elfogadott, az új európai mérési módszer pedig kicsit sem új
BMW és Suzuki, azonos fogyasztással
Papíron az utóbbi másfél évtizedben nagyon látványosan javult az autók fogyasztása. A modern autók tényleg kevesebbet esznek elődeiknél, elég csak 10-15 éves tesztjeinkbe beleolvasni, akkorát azonban nem csökkent az étvágyuk, mint papíron, főleg az európai gyártók esetében. Érdekes, hogy a japán márkáknál nagyobbrészt nem kiugró a különbség a korábbi generációkhoz képest, a javulás reális. Például az 1170 kg tömegű, 1,3-as benzines Suzuki Liana gyári átlaga 6,7 l/100 km, ami 165 g/km szén-dioxidnak felel meg. Távoli leszármazottja, a szintén takarékos és 1085-1175 kilóval akár könnyebb SX4 S-Cross adata 5,5 liter és 127 g/km. Vannak azonban márkák, amelyeknél hatásosabban igazítják az autó szabványos fogyasztását a mérési módszer sajátosságaihoz (erről bővebben itt írunk). A 184 lóerős, 235 km/óra végsebességű, százra 7,2 mp alatt gyorsuló BMW 320i a laborban ugyanúgy 5,5 litert fogyaszt százon, mint a 120 lóerős, 180-at menő és 11 mp alatt százra gyorsuló S-Cross 1,6. Nem kell sokat törni a fejünket, hogy melyik autó valós fogyasztása lesz közelebb a szabványoshoz. De a vevő beárazhatja a turbós benzines motor reális fogyasztását, és örülhet, hogy a gyár profizmusa a szén-dioxid-szint lenyomására is kiterjed, amivel szép summát spórol meg neki járműadóban. Egyébként a 320i erejéhez képest élőben is nagyon keveset fogyaszt 8,12 literes spritmonitoros átlagával.
5,5 helyett 9,5 lóerő
Az Autó Magazin német testvérlapja, az Auto Motor und Sport szerint ugyanaz az autó nyolc százalékkal fogyaszt majd többet a 2017-es mérési szabvány szerint a mostaninál. Plusz nyolc százalék azonban nem sokkal hozza közelebb a valóságoshoz a katalógusadatot. Ennek az az oka, hogy a motorokból többet vesznek ki, de még így is keveset. A ciklusbeli mérésben az átlagos teljesítmény 4 kilowattról, ami 5,5 lóerő, csak 7-re, azaz 9,5 lóerőre nő. (Egy 100 lóerős motor padlógázon, a legnagyobb teljesítményhez tartozó, pl. percenkénti 6000-es fordulatszámon 100 lóerős. A legtöbb forgalmi helyzetben 10-40 lóerős autókkal közlekedünk.)
Akkor ez most jó vagy nem?
Azok, akik annak reményében vesznek új autót, hogy a kocsi valóban 3,6 vagy 5,2 litert fogyaszt majd, hiszen a gyár ezt adja meg, bizonyára örülnek a WLTP-től várható reálisabb számoknak. A hétköznapokban könnyebben reprodukálható érték szerintünk is komoly előrelépés és talán visszaadja az elveszett hitet a fogyasztási norma megalapozottságában. Azok viszont, akik tudnak a mostani adatok komolytalanságáról, aligha ujjonganak az új ciklus szerinti mérés várhatóan magasabb értékein, mert ezzel több nyugat-európai országban megugrik az adószint. Nem egy típus kikerülhet a kedvezőbb adósávból mondjuk az eddig 99 g/kilométert jelentő 3,8 literes fogyasztási szint alá belőtt középkategóriás dízelekkel, legyen az Audi A4 Avant, Jaguar XE, Opel Insignia vagy más.
Amerikában más a fogyasztásmérés, az ő szabványuk jóval magasabb és valósághűbb
