2013-ban a Nissan már megmutatta, mit is tud az önvezető autójuk. Az átalakított Nissan Leaf az égvilágon mindent meg tudott csinálni már akkor is, vezető nélkül biztonsággal értelmezte a közlekedési táblákat, jelzőlámpákat, megállt, kikerülte a gyalogost, tudta, kinek mikor van elsőbbsége, és a bójás terelésektől sem jött zavarba. A vezető nyugodtan kiszállhatott a pláza kapujában, az autó pedig illedelmesen elkullogott parkolóhelyet keresni. Ha éppen valaki elhagyná a parkolót, megáll, kiengedi, aztán a felszabadult helyre leparkol, aztán amikor a tulajdonos végzett, érte megy oda, ahol kiszállt. Hátborzongató. Igaz, az autó külsejét még tucatnyi extra szenzor csúfította el és a csomagtartót is megtömtk technikával, de ezek orvosolható apróságoknak tűnnek.
Genfbe a Nissan az IDS fantázianevű tanulmányautót hozta, amelynek szériaváltozata a Leaf-et válthatja majd le. Az autót Japánban már tavaly megmutatták a közönségnek, különlegessége a fejlett vezetőtámogató és figyelmeztető rendszer, amely az emberi hibákat is korrigálni tudja. A rendszer várhatóan 2017-től a Qashqai-ban is bemutatkozik, majd 2020-tól akár önálló közlekedésre is alkalmas lehet. Eleinte az autópályák sávjában képes lesz önállóan haladni, akár nagy forgalomban is, majd az évtized végére a többsávos közlekedést, sávváltást, a kereszteződéseket is önmaga oldja meg az autó, a mérlegelés és az önálló döntések meghozása után.
A Nissan 2013-as videója önjáró autó témában. Előzés, kikerülés, piros lámpánál megállás és a pláza előtti parkolóhely-foglalás:
Hol tartunk most?
A gondolkodó, önmagukra és az utasokra vigyázó autók már jó ideje köztünk vannak. Egyedül ugyan még nem képesek közlekedni, de már látnak, ézékelik a környezetüket és néhány dolgt maguktól is képesek elvégezni. Ha kell, visszavesznek a tempóból, ha valaki lelassít a sorban, sőt, az okosabbak el is indulnak, ha a forgalom újból nekilódul. Hosszabb rövidebb ideig képesek a felfestett sávban kormányozni, parkolóhelyre ki vagy beállni, akár utánfutóval is, vészfékezni akadály, vagy éppen gyalogos előtt, de a GPS adataival és a táblafelismerő rendszerrel akár a sebességkorlátzásokat is figyelembe tudják venni.
A Ford hóban teszteli önjáró autóit. A hótakaró által eltakart útburkolati jelek nélkül is tudnia kell tájékozódnia
Azonban már azok is a spájzban vannak, amelyek még ennél is bonyolultabb dolgokra képesek, Rácz kolléga a minap már olyan E Merciben ült, ami többek között magától vált sávot. De igazi, önmagát hosszú távon vezető, forgalomban is használható, megvásárolható autó még nem igazán készült. A szakértők szerint még legalább 15 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a ház előtt beüljünk az autóba és a munkahelyen, boltban szálljunk ki belőle, miközben az autó magától jutott el a célig. A márkák jelenlegi képességeiről itt olvasható egy részletes cikk.
Kell-e nekünk önjáró autó?
Jó kérdés. Autót vezetni alapvetően jó dolog. Valami ősi ösztön lehet benne, ami az első lovast is inspirálhatta, hogy a saját képességeinél gyorsabban, fáradtság nélkül jusson el A-ból B-be. Emellett ott van az irányítás élménye is, amely ugyan nem ugyanaz 60 és 600 lóerővel a láb alatt, de mégiscsak élmény. Szóval sokan nem szívesen mondanánk le róla. Viszont egy csúcsforgalomban araszolás, kuplung, egyes, fék végtelenszer újrajátszva, már közel sem annyira jó móka, ilyenkor boldogan vetné oda a kulcsot bárki az automatának, hogy csináljon valamit, amíg ő ránéz a leveleire, vagy kiposztol egy képet a fertelmes torlódásról. Ne adj’ Isten egy átdorbézolt éjszaka után is jobb lenne, ha a saját autónk vinne haza, mint egy az állapotunk miatt aggodalmaskodó taxis, rengeteg pénzért.
A Google önjáró autójába már sokszor belehajtottak. Nemrég viszont az autó hibázott.
Ha túl szabálykövető, az sem jó
Gondolná valaki, hogy mennyi problémát okozhat, ha egy kínosan szabálykövető, önjáró autó keveredik az emberi irányítású járművek közé? Amelyik betartja többek között az összes elátkozott és teljesen indokolatlan 30-as sebességkorlátozást? Mert ugye olyan programot nem írhat egyik autógyártó sem, amelyik olyan lazán kezeli a korlátozásokat, mint az ember. Valószínűleg a többi autós felkoncolja majd az ilyen, forgalmi akadályként működő járműben ülőket. Vagy maga a vezető fogja azonnal kikapcsolni a robotpilótát hasonló helyzetben, nehogy gutaütés végezzen vele ilyen fiatalon, délcegen. De problémás lenne a bepofátlankodó autósok kezelése is, hiszen az autó magától nem menne bele az „ott rohadj meg te pofátlan gyökér, ahol vagy” játékba és a biztonságos közlekedés miatt inkább beengedné ezeket a türhőket maga elé. És persze ott vannak a jogi bonyodalmak is, amelyeket a felelősség megállapítása okozhat. Balesetnél ki a hunyó? A vezető, aki csak karba tett kézzel ült az autóban? Vagy a gyártó? A vezetőnek legyen-e lehetősége felülbírálni az autó döntéseit? Legyen benne kormány? Vagy csak egy vészfék? Ezernyi kérdés, ami még megoldásra vár.
Most még rengeteg helyet foglalnak a szükséges berendezések
Jobb, mint az ember?
Nyilván az tűnik logikusnak, hogy kevesebb balesetet okoz egy olyan szerkezet, amely nem fárad el, álmából felkeltve is tisztában van összes közlekedési szabállyal, másodpercenként több millió számítást végez és remekül lát esőben, ködben is, sőt, beláthat olyan kereszteződésbe is, ahová ember biztosan nem. Szóval elméletileg nagyobb biztonságbab leszünk, ha gépek vezetnek helyettünk.
A fedélzeti kamera ezeket a képeket rögzítette a balesetkor. Vajon mit csinál a buszvezető? Eszik?
De ez korántsem annyira biztos, hiszen nem is olyan régen már megtörtént az első olyan baleset, amelyet önjáró autó okozott. A Google Lexus RX450h prototípusa rongyolt bele egy busz oldalába. Az ok egész banális, a gép nem tudja megjósolni, mit fog tenni a másik autó vezetője, hanem csak a szabályok szerint gondolkodik, dönt. Nem tud szemkontaktust létesíteni a másik autó vezetőjével és szintén képtelen feldolgozni az udvarias, előzékeny magatartást. Igaz, ezen egész könnyen lehet segíteni, az autók közti valósidejű kommunikációval. Igaz, ez a hagyományos, emberalapú sofőrök életét is nagyban megkönnyítené.
