Példamutatóan szeretetteljes kapcsolatban él az 50-es Imre, és az immár 80 felett járó édesanyja. A Zalában megbecsült asztalosként élő férfi éppen kedvenc csapatának, a Barcelonának szurkolt az aktuális szerda esti BL-meccset nézve két nagykorú fiával, amikor jött a szomorú telefon, Sára néni infarktust kapott. Már a mentő viszi a legközelebbi kórházba. Imre rögvest az Opeljébe pattant, majd az elindulás után bosszankodva kényszerű kitérőt tett, ugyanis alig lötyögött benzin a kocsijában. Elmondása szerint az üzemanyag tankolása közben szembesült vele, hogy az idegesség és a kapkodás miatt a pénztárcáját otthon hagyta, az előszobában. Soha nem került még ilyen kellemetlen helyzetbe, de egyszerűen nem járt semmi más a fejében, csak az, hogy neki a kórházba kell mennie. Most, azonnal. Gyorsan elhatározta, hogy a tankolás után elillan fizetés nélkül. Kiszúrta a kutas, tolta az autó Aznap este a két évtizede kutasként dolgozó Zoltán ügyelt egy pénztáros ifjú hölggyel párban. Vallomása szerint gyorsan felfigyelt a kimondottan idegesen viselkedő férfira, aki – szokatlan módon – nyitva hagyta elöl az ajtót. Félig oldalt állva, de pár méterre a kocsitól szemmel tartotta Imrét, aki egyszer csak felakasztotta a pisztolyt, majd hirtelen beugrott az Astrájába, beindította a motort és indult volna rögvest. Zoltán azonban hirtelen a kocsi elé állt. Sőt, rátámaszkodott a motorháztetőre, és kiabált, hogy „el ne induljon, el ne induljon”! Imre egyesbe lökte a váltókart, és lassan tolni kezdte az ijedt kutast, aki olyan négy méter hátrálás után oldalra ugrott. Eljött az a pont, amikor már veszélyben érezte a testi épségét. Imre szabad utat kapott, elszáguldott a benzinkútról. Az esetet sikongatva végignéző pénztáros közben hívta a rendőröket, akik gyorsan a fehér Opel nyomába eredtek. A rendszám alapján azonnal kiderültek a szökevény adatai, másrészt a kamera fotói alapján az arca, ruházata is adott volt az eredményes elfogáshoz. Imre aznap este nem jutott be édesanyjához, a 20 kilométerre lévő kórház elé parkolt volna éppen, amikor kiszúrta a helyi járőrkocsis rendőr. Nyomban lefogták.

978-police2

Helyszínelés benzinkúton – illusztráció (police.hu)

Másként emlékeztek a történtekre A nyomozás, majd később a bíróság előtt Imre csak részben ismerte el büntetőjogi felelősségét. A közlekedési ügyekre szakosodott Székely Ügyvédi Iroda által védett mesterember a fizetés nélküli távozást nem vitatta, de azt nem ismerte el, hogy a benzinkutast veszélyeztette volna. Másnap a tankolását is kifizette, mondta, így a benzinkút kára megtérült. Érdemes megnézni, hogy ki miként emlékszik az eseményekre. Vallomása szerint Imre a tankolás befejeztével beült a kocsijába, mire a kutas az Astra bal első sarkához állva rátenyerelt a motorháztetőre. Zoltán „agresszíven hangoskodott, és ököllel ráütött az autóm motorháztetejére is”. Mivel úgy érezte – vallotta Imre -, hogy a kutason egyre inkább elhatalmasodik a düh, ő elindult. Azt határozottan tagadta, hogy hirtelen, nagy gázadással indult volna el, és azt is, hogy ezután a kocsival tolta maga előtt a kutast, amelyre állítása szerint már csak azért sem volt lehetősége, mert „a sértett a jármű indulásakor már annak bal oldalán állt”. Némileg másként emlékezett minderre Zoltán. Szerinte több jel utalt a készülődő tolvajlásra, és mivel a benzinkút a ki nem fizetett üzemanyag árát az alkalmazottakra hárítja át, ő egyértelműen a kocsi elé állt. Erre az elindult, ő ekkor csapott rá a motorháztetőre, majd pár méternyi ijesztő hátrálás után oldalra ugrott, ekkor bizony a tükörre is rácsapott. Természetesen a bíróság megnézte a térfigyelő kamera felvételeit, amelyek Zoltán verzióját erősítették.
978-police1

Nyomrögzítés – illusztráció (police.hu)

A kulcs: volt-e erőszak vagy nem? Az Imrét védő iroda képviseletében Dr. Janklovics Ádám szerint a legfontosabb kérdés, hogy „a tankolás befejeztével, a távozásakor alkalmazott-e erőszakot vagy fenyegetést Imre, és ha igen, akkor  az erőszak kifejtésére a menekülés céljából került-e sor, vagy pedig a benzin megtartása miatt”. Így folytatja Janklovics:  „A rablás megállapításához megkívánt erőszaknak a sértett testére gyakorolt fizikai ráhatás tekinthető, amely az ellenállást megtöri.” A bíróság álláspontja szerint Zoltán folyamatos hátrálásra, majd a kocsi előli kitérése alkalmas arra, hogy a benzin megtartása miatt alkalmazott erőszaknak minősüljön. A rablás mellett a közúti veszélyeztetés vizsgálata volt az ügy másik kulcskérdése. Itt a bíróság azt vizsgálta, hogy az Opel elindulásakor „a távozását megakadályozni kívánó Zoltánt folyamatos hátrálásra késztette, kialakított-e olyan, a sértettet közvetlenül fenyegető veszélyhelyzetet, amelyben testi épsége sérelmének reális lehetőségével kellett számolni”. Mi lett az ítélet? Végül a bíróság bűnösnek találta Imrét rablás és közúti veszélyeztetés bűntettében egyaránt. Ezért őt a bíróság halmazati büntetésül 3 év börtönbüntetésre ítélte, 1 évre eltiltotta a közügyektől, és 2 évre bevonta a jogsiját.