Sose találnád ki, mit rejtett az autóm

A sztori onnan indult, hogy szerettem volna egy régi autót, amiben elfér a család. Korábban már elmeséltem, hogy szembetalálkoztam egy 850-es Fiattal, ami megtetszett, és némi gépészkedést követően sikerült beindítani, majd hazavinni, és már otthon pihen, tető alatt. (Sorozatunk első része itt, a második része pedig itt is elolvasható.) Este értem haza a 850-essel, és utána napokig nem volt időm ránézni. Csak a rákövetkező hétvégén akadt rá egy órám, hogy kicsit alaposabban is átnézzem, mit szereztem. Az igazat megvallva meglepődtem azon, amit találtam, holott nem kellett volna, hiszen tudtam, hogy első tulajos az autó.

Meglepődtem például azon, hogy a közel ötvenéves autóban több eredeti tartozék is megvan, így például az emelő és az elakadásjelző háromszög is. Utóbbiról azért gondolom, hogy eredeti, mert a dobozán minden felirat olasz. Talán a szerszámkészletben is akad egy-két az autóhoz mellékelt darab, de ezt nem sikerült beazonosítanom. Az viszont látszik, hogy gazdája műszakilag is gondját viselte az autónak, mert elég sok szerszámot hordott benne. (Vagy attól félt, hogy lerobban útközben?) Utóbbit, illetve a biztos, ami biztos gondolkodást erősíti a tartalék ékszíjak tömege. Hozzá kell tenni, a 850-esben – hasonlóan az elődjéhez, a 600-ashoz és összes olyan rokonához, mint a Zastava 750-es is – két ékszíj is van. Az egyik a motort és a dinamót köti össze, a másik a dinamót a vízszivattyúval. Vagyis ha az első, azaz a motor és a dinamó közti szakad, akkor megáll a vízszivattyú is. Nekem annak idején szerencsére ilyen gondom nem akadt, igaz, én is hordtam magamnál tartalékot. Biztos, ami biztos… Az autóban talált tárgyak között akadt persze térkép, jó régi, és egy titokzatos fekete mappa is. Felcsillant a szemem: no, most mindent tudni fogok az autóról, mert amilyen gondosnak tűnt az egyéb jelekből az eredeti tulaj, biztos mindent felírt. Tudni fogom, mennyit fogyasztott nála az autó, mikor cseréltek gyertyát, cseréltek-e egyáltalán vezérműláncot, és a többi és a többi. Kinyitottam a mappát, és mit találtam benne? Recepteket: kolbászét, krémeskrémét. Az igazat megvallva nem erre számítottam, de lehet, hogy egyszer kipróbáljuk valamelyiket. Nagyon nem mélyültem el a részletekben, de az autót is átnéztem. Sajnos találtam egy-két részletet, ami nem sok jóval biztat. Ilyen például a repedés a szélvédőkeret egyik, a felpúposodás a másik oldalán. Vagy az utastér padlója, amin elsőre futórozsdát véltem felfedezni, miután azonban egy kicsit megdolgoztam a felületet, már nem annyira futónak tűnt a kaland. Hanem kicsit komolyabbnak… Ez majd kiderül, ha alaposabban nekiállok felmérni a 850-es állapotát. Addig mutatnék még egy-két képet a típusról, illetve leszármazottairól. Az olaszul Berline, más nyelveken limuzin névre hallgató kivitelen kívül ugyanis más változatokban is készült a 850-es, sőt, azok talán fényesebb karriert is futottak be, mint az alapváltozat. Sokak szerint az ugyanis eléggé dobozformájú a maga szögleteivel és éleivel. Meg olyan egyszerű is… Sok rajongója akadt és akad ma is a Sportcoupé változatnak, ami valóban sokkal sportosabbnak hat. Ráadásul egyes tulajdonságaiban is az volt, hiszen a limuzinnál erősebb, 47 lóerős motort kapott és a műszerfalán ott díszelgett egy fordulatszámmérő is. Lyuggatott küllős kormány, fautánzatú műszerfal, formásra tömött ülések járultak még hozzá a sportos hangulathoz, így minden együtt volt, hogy kora egyik legkedveltebb kupéjává emeljék a típust. Az más kérdés, hogy állítólag az útfekvése még annyira sem volt jó, mint a limuziné. Akiknek még a Sportcoupé sem lett volna elég sportos – és főleg szellős -, azoknak készült a kétüléses, nyitható vászontetős Spider kivitel, méghozzá Bertone által tervezett és gyártott karosszériával. A Fiat a családosokra is gondolt, az ő 850-esük a Familiare (azaz családi) volt, és mivel az olaszok szeretik a gyerekeket, ezért mindjárt hét személyesre alakították ki. (Vagy a nagymamára és a nagypapára gondoltak plusz utasként?) Hasonló rendeltetésű, bár kevésbé dobozformájú modellt korábban is kínált a Fiat, ez volt a 600-as alapjaira készült első Multipla. (Folytatása következik!)