„Jó napot kívánok, kormányra szerelhető tablettartót szeretnék, van?” Nem, ez nem a Sas kabaré egyik különösen vérszegény poénja, hanem a való világ 2016 áprilisában, a Homasita telefontartó osztályán. Mondjuk a sokat látott eladó arcán is megremegett egy ideg a nyilvánvaló baromság hallatán, aztán udvariasan a dolog biztonságosságát firtatta, de mivel nem ment át az üzenet, végül feladta a küzdelmet és inkább nekünk mutogatta végig a választékot 290 forinttól egészen a többezres, igazán profi cuccokig.
A bácsi azóta tucatnyi boltban okozhatott már sokkot a kérdésével, bár rajta kívül egy kínai üzem fejlesztője is eljutott a gondolatig, igaz, ő megállt a kormányra akasztható telefontartó kifejlesztésénél. Ebay-en, free shippinggel néhány száz forint egy ilyen cucc, amely a légzsák berobbanásakor hangsebesség közeli tempóban, a vezető homloklebenyével együtt távozik a hátsó ablakon. (A Photoshoppal elmaszatolt Ford-embléma nem tartozék.)
(Frissítés: mégiscsak szüksége lehet az emberiségnek kormányra aggatható táblagéptartóra, mert gyártanak ilyet is. Ránézésre mondjuk álló autóban lehet használni, de van ilyen cucc, a cikk végén megmutatjuk.)
Amúgy a tablettartó létező igény, de főleg fejtámlára való kivitelben, ez a hátsó üléseken helyet foglaló, képernyőfixált ivadékok hosszabb úton történő lekötésének taktikai atombombája. Persze színesen villódzó tablettel kiegészítve. De tekerjünk vissza a kezdeti kérdéshez. Minek az autóba telefon?
Logikusnak tűnik a kapásválasz, hogy telefonálni. Ehhez azonban nem kell feltétlenül telefontartó, mostanában már szinte nincs is autó, amihez ne lehetne bluetooth-os kihangosítót rendelni. Ha ehhez valamiféle kijelző is jár, vagy gombokkal – nem a telefonéval – lehet hívást fogadni vagy kezdeményezni, már megúsztuk a 15-30 ezer forintos büntetést, minden szabályos és biztonságos. Azon mondjuk el lehetne még rugózni egy darabig, hogy mennyivel vonja el kevésbé a figyelmet, ha az autó fix gombjait nyomkodja a vezető, nem pedig a kezében lévő telefonét, de a szabályt nem mi találtuk ki, bízzunk benne, hogy mások tudják, miért így a jó.
Sokkal okosabb dolog navigálásra használni a telefont. Persze ott vannak a gyári megoldások erre a célra, de Magyarországon az okos ember ért focihoz, politikához, migráns kérdéshez, és nem ad egy fityinget sem a gyári naviért. Hiába írunk 2016-ot, rengeteg gyári autós navigáció még mindig szörnyű baklövésekkel tervez utat. Pedig vannak jók is, például az iGO, amely a Mazdától kezdve a Volvóig rengeteg márkában megtalálható, de még így is jobban járunk valamelyik telefonra, ingyen letölthető applikációval, amelyek a többi felhasználó által küldött sebességi adatok és extra információk – például baleset, traffipax – segítségével jó eséllyel gyorsabb, problémamentesebb utazást kínálnak a sofőrnek. Mindössze egy hátránnyal, hogy a telefon kijelzőjét kell bámulni vezetés közben.
Logikus lépés
Az autógyárak hamar meglátták a lehetőséget abban, hogy minek tegyenek ők is navit az autóba, ha a tulajdonos telefonja erre amúgy is képes és lassan már alsógatyát sem gyártanak GPS nélkül? Mindenkinek jobb, ha a sofőr a mindig nála lévő, jó esetben állandó netkapcsolattal ellátott telefonnal tervez utat, amin az adatbázis bármikor frissíthető. Hasonló az Opelekben megismert BringGo, amely a telefonon fut ugyan, de az autó kijelzőjén mutatja a teendőket. A dolog lelke a Mirrorlink, amely annyit csinál, hogy a telefonon futó appot láthatóvá és vezérelhetővé teszi a jármű saját kijelzőjével, gombjaival. Sokféle márka, modell és rengeteg app képes ezen keresztül együttműködni, és idővel biztos egyre többen kapnak majd rá.
Nyomjuk az ablakra!
A telefontartót tapaszthatjuk mondjuk a szélvédőre. A tapadókorong a legtöbb esetben tisztességesen, megbízhatóan rögzíti a telefont, ha nem választunk méteres kart hozzá, akkor menet közben is olvasható marad a kijelző, nem fog hintázni, mint egy ágon, egy szép hosszú ágon, föl-he-he-he, le-he-he-he. Okozhat bajt, hogy egyterű modelleknél a látóhatáron ködbe vesző szélvédőig csak a gibbonok keze ér el és csak a jó szeműek látják a kijelzőn megjelenített információkat. Alternatív tapasztási pont a vezető bal oldalán lévő üvegfelület, ezt a taxisok nagy része is így csinálja. Lényeg, hogy a tápkábel elérjen a szivargyújtótól a telefonig. Ja, és a fél napot bíró telefonok korában mindig legyen kéznél töltőkábel.
Rögzíthetjük a telefontartót a szellőzőrostélyba is, de ez amellett, hogy közel nem olyan stabil – ezerféle szellőzőrács van, ördög tudja, melyikbe lehet tökéletesen beleilleszteni a tartót -, még a telefonnal is mostohán bánik. Nyáron a légkondi fagyos fuvallata hűti, télen pedig a fűtés olvasztja le róla még a képernyővédőt is. Az már szinte elhanyagolható mellékhatás, hogy a levegő sem úgy áramlik, mint kéne. Emellett az utastér réseit, illesztéseit kihasználó tartókat is kapni, amelyek között olyan ínyencségek is vannak, mint a CD-játszó nyílásába dugható készség. Kár, hogy a kazettás változatról már örökre lecsúsztunk.
Telefont a tartóba
Ha már a tartót rögzítettük a kocsiba, jön a következő feladat, tegyük a telefont a tartójába. De hogyan? Legbiztosabb, ha apró karok közé szorítjuk a telefont, ami ott nagyjából megtartja a készüléket. Hátránya, hogy a külsőre közel egyformának is tűnő telefonokon azért vannak gombok is, egész változatos helyeken, amelyeknek nem jó, ha bármi is nyomja őket. Persze a töltésre, adatátvitelre használt, szerencsére már szabványosított microusb-csatlakozó elhelyezkedése is teljesen szabálytalan. Gyártó legyen a talpán, aki olyan tartót tud tervezni, ami mindenhez jó. Vásárlás előtt próbáljuk bele a telefont, hogy rögzített állapotban is bele lehet-e dugni a tápkábelt, és a rögzítőfülek nem nyomják-e valamelyik gombot.
Ragadós felület tartja helyén a készüléket
Akadnak mágneses megoldások, ilyenkor apró mágnesezhető fémet kell a telefon hátlapjára tapasztani. Van, akit nem zavar egy plusz fémbigyó a telefonon, de sokakat igen. Aztán ott van az önálló telefontartóként is használható ragacsos gumilap, a Nanopad – csupán szép nagy vízszintes felületet kell hozzá keresni a műszerfalon -, amelyhez úgy tapad a telefon, hogy néha nehezebb lefeszegetni a hátfalról, mint a tapadókorongot a szélvédőről. Idővel elkoszolódik, szép lassan elveszti varázsos tapadását, de egy laza szappanos mosással hamar visszanyeri eredeti állapotát.
És igen, itt a legendás tablet-tartó, kormányra mókolva
Végül szinte mindegy, melyik megoldás áll közelebb a stílusunkhoz, lényeg, hogy okosan helyezzük el, ne legyen a légzsákok útjában, stabilan és elérhető távolságban legyen autózás közben. Érdemes kicsit többet költeni rá – amúgy a tisztességes kinézetű, strapabíró darabok is teljesen megfizethető – 2-6 ezer forintos – árban vannak. Persze lehet kapni 300 forintál is kevesebbért. Na, abba azért nem szívesen tennénk bele semmit sem.
„>
