Mitől szerethető Európa japán kedvence?

Miközben az Egyesült Államokban egyre hátrébb szorulnak az értékesítési listákon a hazai személyautók, és helyüket a különféle top10-es összeállításokban a japánok érett középkategóriásai veszik át (Toyota Camry, Acura TLX, Nissan Altima stb.) Európa nem adja magát. Az európai ember európai kocsit vesz, leginkább németet és franciát, az olaszok kikoptak a listák éléről. Kivétel persze akad. 2015-ben mindössze egyetlen nem európai márkájú kocsi furakodott be a legnagyobb darabszámban eladott autók első 10 helyezettje közé. A Nissan Qashqai 7. lett. Mit tud 2 évvel a premierje után Európa japán kedvence? Milyen tulajdonságai vannak, amelyekkel ennyire eltalálta a gyártója az itt közlekedők igényeit? Bő egy hónapja fut nálunk tartós teszten egy példány, és az együttélés egyre jobban kidomborítja, hogy mitől ennyire népszerű. A Qashqairól szóló cikksorozatunk második részében fő jellemzői közül ezúttal az eltalált méreteket, és az ebből következő használhatóságot részletezzük. Miért rúgná az unoka feleslegesen a nagyit? A második generációs Qashqai 4,37 méter hosszú, 1,8 széles és 1,59 magas, ezzel hosszában és széltében nőtt valamelyest a kategóriateremtő elődjéhez képest (4 és 2 centit), de túl kövérre nem hizlalhatták a főleg városba szánt, és a számok szerint a kontinens nagyvárosaiban élők által használt autót a passzentos parkolási körülmények miatt. A családi autókat gyártók nyilvánvalóan mind valamiféle tökéleteshez közelítő kompromisszumra törekednek: belül hosszú úton is kényelmes maradjon az utastere, a teste viszont a könnyebb manőverezhetőség miatt – amennyire ez lehetséges – kurta maradjon. Úgy tűnik, ezt találta telibe külső/belső méreteivel a Qashqai. A 2,64 méteres tengelytáv négy felnőttnek ad tisztességes lábteret, és amit kisgyerekes apukaként egyből leellenőriztetett velem az élet, a gyerekülésben vigadó 23 hónapos kisfiam sem rúgja szét a jobb első ülés háttámláját.

Minden tesztautónál a tökéletes távolság megtalálása a cél számomra. Az előírásszerűen jobb hátra szerelt gyereküléstől annyira kell előrehúzni az ülést, hogy az anyós kényelmesen utazzon, miközben kedvenc unokája se rugdossa másodpercenként a hátát. Nem árulom el annak a szintén japán egyterűnek a nevét, amely úgy volt 20 centivel hosszabb a Qashqainál, hogy belül nem tudtam ilyenformán beállítani a jobb első ülést. Sajnos egyáltalán nem evidencia, hogy minél nyúlánkabb a tengelytáv, annál szellősebb bent a tér. Mi ez a függőleges valami a csomagtartó közepén? A normális hátsó lábtér és mögötte a használható méretű csomagtartó együttese sem jön össze mindenkinél, ezek ugye általában egymástól rabolják a helyet. Az alaphelyzetben 430 liter sokkal több a Golf/Astra/Focus és társaik méreténél, no, pont ez az egyik ok, amiért az Európában egyre népszerűbb crossoverek főleg a kompaktok tortájából harapnak ki nagyokat, ezért is hozom ide a három nagyágyút. Egyre több vásárlónál merül fel érdemben a kérdés, hogy kompakt avagy crossover. Utóbbiaknál mélyebbre nyúlnak és magasabbak a csomagtartók, a Qashqaiban ráadásul duplapadlós. Nem világújdonság, de hasznos. Mivel a gyerek – ma már szerencsére egyre ritkábban használt – babakocsijától az építőanyagokig (hamarosan költözünk) mostanában sok mindent szállítok, ezt kapásból kivettem, de aki nem fuvarozó másodállásban, az hagyja a helyén, és nem kell annyira mélyre hajolnia, ahogyan én teszem mostanában a 25 kilós csemperagasztós zsákokért. Remek ötlet, hogy a padló panelje függőleges pozícióba is állítható, így szuperül megtámasztja a szétcsúszásra hajlamos teszkós zacskókat, és az is ügyes, hogy a kalaptartó pont befér alá, ha el akarjuk rejteni. A padló alsó felületének műanyag borítását pedig akkor érdemes felfelé fordítva használni (erre is van lehetőség), ha koszos dolgokat szállítunk, legyen az a horgászós gumicsizma, vagy a sáros kerekű gyerekbringa. Hogy jönnek ide az űrhajósok? A végére hagytam az üléseket, pedig a legelső benyomás mindig ez, még a start gomb lenyomása előtt. Milyen gyorsan és természetesen öleli körül az ember testét, vagy éppen mennyit kell még menet közben is baszkurálni a beállításokkal, mert sehogy sem az igazi? Komolyan mondom, régen fordult elő olyan, hogy az elektromos ülésállító gombjaival körülbelül hat másodperc után azt éreztem, így jó. Azóta sem állítottam rajta. Állítólag ehhez az érzéshez némi köze még a Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatalnak is van. Hogy az meg micsoda? Ritkán szoktam idézni a különféle járművek sajtóanyagaiból, de ebből kiderül. „A tervezési fázisban a NASA által inspirált mérnökök fejlett orvosi műszerekkel vizsgálták az ülésekben ülő utasok vérkeringését és a testükre ható nyomásokat. A különböző elemek áttervezésével, és a tartás kulcsfontosságú területeken való megerősítésével olyan üléseket alkottak, amelyek még jobban tartják utasukat. A Qashqai csúcstechnológiás ülései megerősített párnázásuknak köszönhetően jobb tartást biztosítanak a medence, a derék és a felsőtest számára. Ennek eredményeképp a Qashqai üléseiben a hosszú utak is kényelmesek.” Hogy az igazán hosszú kirándulások mennyire fárasztják ki az utasok gerincét, egyelőre nem tudjuk, nem gurultunk még tovább az ország határain a Qashqaijal, de nem hagyjuk ennyiben. Erre is lesz példa, és ha jók az ülések Monte-Carlóig, ha nem, megírjuk.