Közelharcban a rozsdával

Az előző részek tartalmából: A történet ott kezdődött, hogy a véletlen összehozott egy Fiat 850-essel, amit hazavittem, otthon leleltároztam, majd műszakilag is átvizsgáltam, és kicsit helyretettem. Ezután következhetetett a nagyobb falat: Már az előzetes vizsgálgatásnál észrevettem, hogy lehetnek kisebb korróziós nyomok a nemrég megszerezett Fiat 850-es alján. Akkor úgy tűnt, ezek nem túl komolyak. Ebből kiindulva, mint gondolom mindenki más, aki hasonló cipőben jár, én is szerettem volna minél kevesebb munkával megúszni. Ezért kezdetben csak óvatosan nyúltam a lemezekhez. Finoman megtisztogattam őket, hogy jobban lássam, mi is bujkál a festék, illetve az alvázvédő rétegei alatt. Rémisztő kép fogadott. Kiderült, hogy a lemezek minden kis lencsényi púpja alatt korróziós góc rejtőzött, amit ha megtisztítottam, épp, hogy ki nem lyukadt. Ennél horrorisztikusabb jelenséggel csak akkor találkoztam, amikor mint egy konzerv tetejét, felnyitottam a sárvédő és a taposólemez találkozásánál lévő lemezt. Itt ugyanis egy merevítés miatt dupla a lemez, olyan, mintha egy kis, háromszög alakú tálca lenne a taposólemez aljához hegesztve. Ezt a merevítést jobb híján, és az igazi nevét nem ismerve tálcának neveztem ezután.

A névadást sajnos igazolta, hogy ez a kéttenyérnyi lemez tálcaként tartott magán egy akkora kupac rozsdatörmeléket, amit alig tudtam kilapátolni. Igazából nem is értettem, hogyan került bele, kicsit úgy festett, mintha valaki belesöpörte volna. Az igazi megdöbbenés azonban ezután következett. Kiderült, hogy a tálca lemeze annyira elvékonyodott a korróziótól, hogy reménytelen hozzáhegeszteni – az egészet ki kell vágni. Sajnos még több lemezzel jártam így ezután. És még akkor is, amikor már vagy fél négyzetméter lemez hiányzott a 850-es aljának jobb oldaláról, belefutottam olyan helyzetbe, hogy az elektromos hegesztőív azonnal elégette a lemezt, jelezve, hogy amit én lemeznek néztem, az inkább színtiszta vasoxid, magyarul rozsda. Ami, mint tudjuk, képes szinte nyom nélkül elégni, s ezért arra, hogy hozzáerősítsünk bármit, tökéletesen alkalmatlan.

Ezekben az esetekben pontozással próbáltam vastartalmú lemezrészt találni, majd a távolságot a hegesztőanyag finom felhordásával próbáltam áthidalni. A javításhoz a következő eszközöket és anyagokat használtam: 0,9 mm átmérőjű, porbeles huzallal működő elektromos hegesztőgépet, lemezvágó ollót, két szögvasdarabból és egy satuból álló hajlítóeszközt, kalapácsot, drótkefét, flexet csiszoló és vágótárcsával, valamint fúrógépet fúrásra és drótkorongozásra. Alapanyaggént két négyzetméter 1 milliméteres lemez szolgált, amit két darab fél négyzetméteres és négy darab negyed négyzetméteres szeletre vágattam fel. Passziválás és alapozás előtt minden alkalommal benzines folttisztítóval zsírtalanítottam a lemezeket. Sajnos nem a kezdettől fogva, de amint tudomást szereztem a létezéséről, a lemezeknek azt az oldalát, amely zárt részt alakított ki (ilyen például a belső küszöb belső oldala, vagy a tálca belseje) hegeszthető alapozóval (Coror Rapid) kezeltem. Én jó tapasztalatokat szereztem vele. Csak a varrat közvetlen közelében égett le, de a többi helyen tovább védte a lemezeket. A leégés miatt persze az üregelőanyag befújása nem volt elhagyható, ezt a fújható palackos üregelővel végeztem el – összesen három palackot használtam fel. A külső lemezeket rozsdaátalakító alapozóval (Korant) kentem, illetve fújtam le (Brunox), majd erre benzinálló zománcfestéket fújtam. Ezen kívül alul egy nem túl vastag alvázvédő festéket hordtam fel. El kell mondanom, hogy felvágni nem mernék a munkámmal, de legalább valódi acéllemezből van végre a kis Fiat 850-es alja. A változás egyébként nemcsak látható, hanem érezhető is: nagyságrendekkel merevebbé vált a karosszéria. Már csak ezért is megérte! A kárfelmérésről és a munka menetéről meséljenek a továbbiakban a képek:                         Folytatása következik, amelyben a vezérműlánc állapotáról próbálunk képet kapni. Méghozzá – költség- és munkakíméleti okokból – a szétszerelés mellőzésével! Az első rész itt, a második itt, a harmadik itt, a negyedik pedig itt olvasható.