A közlekedési kultúra napja: május 11
2010 márciusában az ENSZ közgyűlés több mint 90 ország – köztük Magyarország – kiemelt támogatásával elfogadta a „Cselekvések Évtizede a Közlekedésbiztonságért” 2011-2020 programot, mint az emberiség történelmének első világméretű közlekedésbiztonsági programját. A program a Föld valamennyi kontinensén 2011. május 11-én vette kezdetét a közlekedésbiztonsági kockázatok tudatosítása, a cselevésre ösztönzés és az együttműködés fontosságának hangsúlyozása jegyében. Sajnos az elmúlt években nem sokat javult a közlekedési kultúra, még ez a 2008 áprilisában íródott cikkünk is teljesen aktuális ma is.
Szembe a forgalommal
Tegnap este szembe jött velem egy nő, akiről csak azért írok, mert a mi sávunkban haladt, de mindenki mással ellentétes irányba. Egy kétsávos, középen sövénnyel elválasztott úton sikerült balra felfelé elindulnia ott, ahol mindenki más jobbra lefelé megy. Közben villogott és eltökélten hajtott szembe a forgalommal, mert a 29-es buszra méretezett úton az ezüstszínű C Corsája mellett még jutott hely lehúzódni.
Ez már a második horrorisztikus eset pár éven belül, akkor egy idős bácsi és felesége érkezett rossz irányból a Lágymányosi híd lehajtóján. Békésen kaptattak fel a Daewoo Lanosban a hídra Pest felé, a közmegegyezés szerint Budára átvezető oldalon.
Ki a paraszt?
Paraszt: Hagyományosan főként mezőgazdasági tevékenységből élő személy, földműves vagy állattartó. A magyar nyelvbe a szerb, horvát, illetve szlovén prost szóból kerülhetett, amelynek jelentése: egyszerű, közönséges, nyers, durva. Mai köznapi jelentése tanulatlan, modortalan személy. Eredetileg a magyarban is csak melléknévként volt használatos az eredetinek megfelelő pejoratív kifejezésként. Mai főnévi jelentése csak később alakult ki. (forrás: Wikipédia)
Q7 a villamossínen
Tényleg vannak, akik nem is érzékelik, mi történik körülöttük, miért üvöltenek mások az üvegen túl, torz arccal. Ilyen emberekkel közlekedünk együtt, meg persze azzal a tahóval, aki a fekete Q7-tel a Margit híd budai hídfőjénél ráhajtott a villamossínre, végigment a 4-6-os vonalán, majd elfordult balra a Tátra utcába.
És ezt simán megtehette, mert szemben rögtön akadt két istenbarma, hogy előzékenyen beengedje. Talán díjazták a manővert, talán féltek az agresszortól.
Pusztulj vagy meghalsz!
A határtalan pofátlanság mellett apróbb bunkóságokkal is megkeseríthetjük a másik ember napját. Például az ugyanazon útról jobbra kanyarodónak előnye van a balra fordulókkal szemben.
Ez a szabály még akkor is érvényes, ha böszme az autóm, ha nagyon sietek, vagy ha édes a pofim és szőke a hajam. A végén mindig én fékezek, mert nem ér annyit az egész, hogy lezúzzuk az autót.
Elnézést: ennyi lenne
Sűrűn gyalázom azokat is, akik bent ragadnak a kereszteződésben, bár még ezen is lehetne segíteni. Ha már így alakult, legalább nézzen ki a feltartottra, mondjuk rám, utaljon rá, hogy szerinte sem választott optimális megoldást, és máris kenyérre kenhet.
Ugyanez a helyzet azokkal, akik kikanyarodáskor vágnak elém. Ha elnézték, nyomja a gázt, közben emelje fel a kezét, vagy helyezze üzembe a vészvillogót, és meg van oldva. Mi ebben a nehéz
Az indexelés azoktól is hasznos volna, akik a pesti Nagykörúton szabad szemmel észlelhetetlen okból haladnak 25-tel. Ha indexel, mert le akar parkolni, nem várnánk mögötte, hogy végre élet költözzön a jobb lábába, és kergesse már fel 50-re az autót.
Kis segítséggel elférne a 407
Engedj már el!
Hálatelt szívvel gondolok mindazokra, akik az irányjelzőt látva hajlandóak akár 25 centimétert is előregurulni, hogy mögöttük a szerencsétlen elkanyarodhasson jobbra. Sokszor hiányzik ez az egyarasznyi segítség.
A bevásárlóközpontban
Nem csak az utakon találkozni a vérbeli tahókkal. Amitől talán a legtöbb embernek kinyílik a bicska a zsebében, az a mozgássérült parkolóban virító luxusautó. Ilyenkor méltó büntetésnek tűnik egy rágót nyomni a kilincsre, vagy egyéb kellemetlen anyagot elhelyezni az autón (na ne mond már, hogy neked még nem fordult meg a fejedben, hogy leköpöd), de ez talán ugyan akkora tahóság…
A kanyarodósávban előretörtető, aztán bocsika, tévedtem alapon visszatérőket nagyon utáljuk. A módszer mégis hatékony, mert annyian elalszanak a pirosnál, hogy mindig van hová besorolni.
Védtelen gyalogosok
Én nem vagyok sem pufók angyal, sem ma született bárány, de a KRESZ-oktatásból megmaradt az a szabály, hogy ha valaki párhuzamos közlekedésnél megáll a gyalogosoknak a zebránál, akkor a söpredék se jobbról, se balról ne haladjon el mellette, mert megöli a babakocsis anyukát.
Pont ezért tilos a villamosról – járdasziget híján – az úttestre leszállók közé behajtani. Bár tábla is jelzi a megállót a fel- és leszálló utasokkal, de mégis vannak, akik jobbról előzik például a 17-es villamost a megállójában. Szeretnének vért a szélvédőre? Hogy lehet valaki ekkora féreg?
Mindig el kéne engedni a gyalogosokat
Pici gáz, lassan jön fel a kuplung
A jobb haladáshoz elég volna, ha egyesek a lámpától nem alapjáraton indulnának el, hanem kicsit tempósabban vennének részt a közlekedésben, hátha még néhány felebarátja átér a zöldön.
Autópályán nincs lámpa, de nem ússzuk meg egymást ott sem. A 88-cal menőt 91-gyel előző kamionosokra kár villogni.
Borzasztóan nem érdekli őket, másrészt azokat a cuccokat vonszolják, amiket mi megveszünk. Én már annak is örülnék, ha a vezetésre koncentrálnának, mert már olyanról is hallottunk, aki összeüt egy rántottát menet közben.
Ő volna egy főemlős?
Az egymással küzdő 40 tonnások mögött szaporodik fel a főemlősöknek egy félresikerült evolúciós ága. Bennük azt a bölcsességet szeretem, amivel ráállnak a kamion mögötti autósokra, mintha ettől hirtelen eltűnne az egész sort feltartó dinoszaurusz. A hajszolt területi képviselőkre ez különösen jellemző, ahogy a lepukkant előző A6-ban és a korábbi 5-ös BMW-ben jaszkarizókra is.
Jobbra kéne menni a pofátlanjának
Az a jó, hogy országúton is megnehezítjük egymás dolgát, csak úgy spontán, minden szándékosság nélkül. A módszer a következő: ráállni az IFA mögé beszorult másik két autóra, és szorosan követni őket a záróvonalat érintve.
Ilyenkor sakkban tartható a mögöttünk szenvedő, aki előzne ugyan, de a bénázók tömbje plusz a pótos teherautó már túl nagy falat.
Ráadásul számíthat arra, hogy a tehetséges kolléga kiugrik elé a sorból, bele sem nézve a tükörbe. A tömör soron belüliek nagyon tudják utálni az őket feltartó járművet, de még sokkal jobban az aljas huligánokat, ha mégiscsak sikerül náluk korábban előzniük.
Melegség szívtájékon
Két gesztus azonban szívtájéki melegséget okoz. Innen is köszönöm a teherautósoknak, a buszsofőröknek, a traktoristáknak, akik rövid jobbra indexeléssel jelzik, ha mehetünk. Egyenesen megható azok előzékenysége, akik ha közel s távol senki nem jön szembe, balra lekanyarodáskor áthúzódnak a szembejövő sávba, hogy ne kelljen mögöttük mindenkinek 20-30-ra lelassítani. Ezzel a környezet is nyer, mert nem kell plusz üzemanyaggal újra felgyorsítani.
És Önök mitől dobják le a láncot? Írjanak azokról, akik nem veszik észre, ha kiengedjük őket, akik nem köszönik meg, ha segítünk rajtuk, vagy bármi másról, amin elgondolkodhat a többi autós.
