15 éves a Vezess, nekiálltam, hogy felkutassam lapunk történetének másfél évtizeddel ezelőtti legelső tesztautóit. Egy ezüstszínű Lupo 3L-t, egy dízel C-Mercit és egy S40-es Volvót. 15 éve láttuk őket utoljára, végtelenül hosszú idő, vajon élnek még egyáltalán? -Uram, a kocsi 200-at megy! – pár nappal később már az 1191 köbcentis mini-VW jelenlegi tulaját hallgattam meghökkenve. -Na, ne hülyítsen! -Komolyan beszélek. Megpiszkáltam. Amúgy 360 ezer kilométer van benne, de 15 éves kora ellenére szuperül egyben van. Majd meglátja. Hamarosan kedves olvasóink is meglátják, hiszen nagy örömünkre mindhárom egykori tesztautót megtaláltuk, és természetesen meglátogattuk. A Mercedesből „igazi csajos autó” lett, míg a Volvo vásárlása körül „történt valami”, de nem lövöm le a poénokat.
Na, de hogyan lehet felkutatni a család legelső autóját, amiről csak egy kopott fotó maradt fent?
A magyar közigazgatás leghosszabb nevű hivatala a nyomozás kulcsa, ígérem, csak egyszer írom le egészben a nevét. A Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEKKH) tárolja itthon a járművekhez köthető információkat a tulajdonosok személyes adataitól a rendszámokig. Ha utóbbi leolvasható a komód mélyéről előásott sárga fotón, már félig nyert ügyünk van. Az 1999-es közlekedési törvény egyik kevésbé ismert passzusa ugyanis lehetőséget ad bárkinek, hogy megkérje a KEKKH-et, kösse már őt össze a ’82-es évjáratú Wartburgjuk mai gazdájával. Kicsit régimódi módszerrel ehhez papíron megírt (kinyomtatott), és aláírt levelet kell küldeni a címükre (1475 Budapest, Pf.: 367), amelyben meg kell nevezni a keresett jármű rendszámát (esetleg a típusát is), valamint indokolni, hogy mit akarunk a tulajdonostól. Erre a hivatal szintén levélben elküldi a nyilvántartásában található címre a mi adatainkat, telefonszámunkat, és már csak várni kell. Fontos, hogy a kérelmező nem kapja meg a megkeresett adatait, utóbbira van bízva, hogy reagál-e. Nekünk háromból háromszor bejött, és a postai levelezgetés ellenére meglehetősen gyorsan, bő egy hét alatt megcsörgetett a VW, a Mercedes és a Volvo mai gazdája is, majd örömmel igent mondtak rá mindhárman, hogy megmutassák a kocsikat.
Ennél sokkal több dologra jó ez a szolgáltatás
Szabó Zsolt KEKKH-főosztályvezető egy meglepő példával kezdi a felsorolást. Mondjuk, ha valaki nekikoccan más autójának, majd továbbáll, ám a kár megtérítése miatt szeretné vele felvenni a kapcsolatot a vétlen károsult. Én ilyen helyzetben inkább a rendőrséget csörgetném postai levelezgetés helyett, de a többi esetben valóban igazán hasznos a szolgáltatásuk. Magánszemélyek többször megkeresték már őket „kapcsolatfelvételi eljárás céljából” például azzal az indokkal, hogy láttak valahol egy járművet, ami abban a formában álmaik autója, régen vágyott tárgy, és szeretnének vételi ajánlatot tenni rá. Vagy megvenné a nagypapa NSU-ját valaki a ’60-as évekből, esetleg azt a kispolszkit, amin egykor vezetni tanult. Ha még van élő forgalmijuk, simán fellelhetők, sőt, nem csak a 3 betűs és 3 számos rendszámokról rendelkezik adatokkal a KEKKH, hanem a korábban 2 betűs és 4 számos azonosítókkal nyilvántartott autók mai gazdáit is elő tudják bányászni. „A manuálisan vezetett gépjármű-nyilvántartó lapokon szerepelnek információk. Igény, adatkérés esetén ezen nyilvántartásból is szolgáltatható adat” – mondja Szabó, mire egyből agyalni kezdek az édesapám által még a születésem előtt, olyan 1972 környékén vett 750-es Zastava egykori rendszámán. Csodaszép volt, az első autója.
Természetesen cégek is írnak, az autósok gyakran teljesen praktikus okokból. Nyitottak egy új szalont, és erről adott területen belül élő, és adott márkájú autók tulajdonosait értesítenék. Vagy egy márka fanklubja a szűk magnál szélesebb körű találkozót szervez, és így trombitálná össze a tulajdonosokat. Ennél szomorúbb levelek is repülnek szerteszét, sajnos nem is olyan ritkán: ha valamilyen probléma miatt visszahívnak egy modellt.Mennyibe kerül mindez?
Aprópénzbe. Autónként 700 forintot kell átutalni a KEKKH számlájára (min. 1400-at), de még azelőtt, hogy megírnánk a levelet, ugyanis annak borítékjába bele kell szépen hajtogatni a netes átutalás igazolását kinyomtatva.
Igen, kicsit középkori, de mi úgy érezzük a legelső tesztautóink sikeres felkutatása után, hogy megérte. Azon most gondolkodnak többen a szerkesztőségből, hogy utánamennek a családi ezüstnek is. Ha te is megteszed, és a kocsi mellett érdekes sztorikra bukkansz, szívesen publikáljuk. Ide írj: auto@vezess.hu.