– Volt egy család, sorolom, hogy tőlük milyen kocsikat foglaltunk le: Maserati, Bentley, több Porsche, Mercedes…
– Tudták, mi a jó!
– Ááá, a gyerekek jártak velük.
– Ja, persze!
– Tényleg, nem vicc. Sőt, az anyuka rákérdezett a kollégáknál, hogy hát ő mostantól mivel hordja majd a legkisebbet oviba…?
A nagy értékű adócsalásba keveredőktől lefoglalt autók között sétálunk. Cukorbárókra, tejesekre, édességek áfájával ügyeskedőkre csaptak le a NAV-nyomozók, aztán begyűjtötték, ami érték, trélerre fel a kocsikkal, irány Csepel, Petróleum utca 4., végállomás. A Bentley-vel oviba gyereket szállító família fémkereskedésből vastagodott egy szerény, határszéli faluban, megbuktak ők is.
Bal lábam mellett egy termetes németjuhász rágcsálja valamilyen állat maradékát, esküdni mernék rá, azért dobták neki, hogy ne engem egyen meg, jobbomon Horváth József, az adóhatóság XXI. kerületi telephelyének helyettes vezetője, és dr. Sárközi Alexandra, a NAV-bűnügyi szóvivője. Számos lefoglalt autóhoz tudnak érdekes sztorit kapcsolni.
Mindjárt mutatom a Jeepet, amivel egy román állampolgár csempészett cigit olyan ravasz módon, hogy az átalakított padlóba rejtette a dohányt. Csakhogy a felhevült kipufogótól az autópályán kigyulladt a cigi, lángra kapott az egész kocsi, mire szerencsétlen ijedtében behajtott az égő terepjáróval egy benzinkútra – kezdi József.
Valószínűleg nem az ilyen szerencsés fogások miatt emelkedett tavaly rekordmagasságba a nyomozók által lefoglalt járművek száma:
– 2011-ben 112 autót
– 2012-ben 126 autót
– 2013-ban 158 autót
– 2014-ben 122 autót
– 2015-ben pedig 162 autót hordtak be ide a nyomozók.
Szándékosan írtam felül járművet, akad itt minden a tréleren lassan elszáradó motorcsónaktól számos, meglehetősen jó állapotú kamionig. A telephelyen dolgozók közül öt-hat NAV-osnak van ezekre is jogosítványa, de előfordul, hogy a nyomozók megkérik az adócsalás gyanújába keveredett cégtulajt, a sofőrjeivel vezettesse már be Csepelre a lefoglalandó szerelvényeket. Felhúzom a szemöldökömet, nem szoktak tiltakozni, mondja Alexandra.
Jelenleg 390 jármű szomorkodik körülöttünk, mindnek felpattintva a motorházteteje. Az akksik gyorsan lemerülnek álló helyzetben, és korábban előfordult, hogy egynémely különleges kocsinál nehézséget okozott az újra indítás.
Ki tudja, hogy van az egy Lambónál. Az egyik Porsche Cayenne-hez szakembert kellett kérni – emlékszik József.
Sétánk közben kiderül, hogy a rendszerváltás előtt ez volt az a Merkúr-telephely, ahol többévnyi várakozás után átvették a boldog népek a Ladákat, Trabantokat, jó eséllyel a szüleim is innen hozták haza 1987-ben a piros Daciánkat. Anno Psota Irénnel együtt vették át a kocsit. Az egy egészen másfajta Dacia volt, ezt a fiatalabbak kedvéért írom.
Daciát most nem látok, Suzukit is csak tizedannyit, mint BMW-t. Ebből áll a legtöbb a kivagyi M3-astól a már-már polgári 320d kombiig, a Mercedes lehet a második (sok az első generációs CLS, fabetét, vajbőr), de tömegnyi az öregecske roncs is, főleg nagyobb Audik. Jellemzően ezek a belül átalakított csempészautók. Egyiknek az ütközőjébe hegesztettek a zsiványok rejtekhelyet, míg a másiknak a komplett utasterét belezték ki, hogy a sofőr körül ezernyi kétes eredetű karton is elférjen a plafonig. Természetesen az első ajtó üvegére is sötét fóliát ragasztott a bűnöző, hogy ha a csempészárut nem szúrják ki távolról az útszéli zsaruk, őt akkor is legyen miért megállítani. Okos!
Na, de hol van a Maserati és a Bentley?
Azokat sajnos már továbbvitték a bíróság telephelyére (a fenti fotó korábban készült róluk), bírósági szakaszban jár a fémes család ügye, de mutatnak más érdekeset.
Jópofa lakóautó pöffeszkedik az egyik sarkon, az öcsém éppen ilyet szeretne bérelni az augusztusi norvég túrájához. Nézegetem, hatalmas. Csak nem…? De! Természetesen már kiszedték belőle a tömérdek cigit, szerencsére a NAV olyan klassz szerv, hogy mindent dokumentálnak a munkatársak.
Annyira fut most a dohánycsempészet, hogy a legértékesebb luxusautók egykori csarnokában is nagyrészt a lefoglalt áru tornyosul. De hátul állítólag egy 800 milliós parfümszállítmány is pihen az USA-ból, aminek az áfájával trükköztek. Nem érzek semmilyen illatot, kérdőn fordulok Alexandrához, aki csak mosolyog, amikor behozták ide a nyomozók, az egész telephelyen lehetett érezni.
Ekkor a drótkerítés mellett kiszúrok több raklapnyi motorolajat. Hamisak, már rég szétáztak a papírdobozaik. Próbálja meg úgy fotózni, legyen szíves, hogy ne látszódjon a márkája, kérik kísérőim, kellemetlen lehet az igazi termék gyártójának.
Ha már raklap, abból is sorjázik az épület mögött pár ezer. Képzeljék, hamisítják! Márpedig ha hamisítják, az adóhatóság nyomozói begyűjtik. Kicsit fejcsóválva hallgatom, hogy idővel szétfűrészelteti a NAV, tüzelőként megy szét karitatív szervezetekhez, ez még talán rendben is lehetne, de eközben a hamis termékek tárolására az adóhatóság kénytelen jogtisztát vásárolni a cigik, parfümök és motorolajok alá. Ilyenek a jogszabályok.
De térjünk vissza az autókhoz. Ahogy egyre hátrébb sétálunk, elérünk az aszfaltozott rész széléhez, innen már az eső után erőtől duzzadó gazban rohadnak az autók. Többet látok, amiért igazán kár. Mi lesz a sorsuk?
– A jogerős bírósági ítéletet követően – ami ugye évekig is eltarthat – elárverezik őket – magyarázzák kísérőim, akik hangsúlyozzák: a NAV évek óta lobbizik, hogy a járművek jelentős értékvesztését megelőzendő, korábban is dobra verhessék a nagy értékű kocsikat. Jobban járna vele a költségvetés, nem vitás.
– Az üzemképtelen, hiányos roncsokat is eladják?
– Mindennek van ára. Azokat meghirdetjük ötezerért, elviszik hétért.
– A szebbjének viszont nyilván árt, hogy itt ázik és aszalódik évekig. Volt rá példa, hogy egy-egy lefoglalt luxusautó bűnügybe keveredett gazdája eljött, hogy hát hadd gondozza kicsit a kedvencét?
– Ritkán, de volt rá példa. Folyadékot cseréltek benne, felfújták a gumikat, és letörölgették a műszerfalat. Mindig akad pár ember, aki reménykedik, hogy visszakapja az autóját.
Itt megnézheti, hogy milyen olcsón lehet megvenni a lefoglalt kocsikat!