Hogy az angolok hülyék, azt a Monty Python és a Brexit óta mindannyian tudjuk. De a hülyék között vannak szerethető bolondok is, akik a mesés pázsitú végtelen birtokukra emberhordákat csődítenek, hogy a plebs-szel együtt mártózzanak meg az üvöltő motorok hangjának, szagának és látványának mámorító keverékében. És persze olyan más kedves őrültek is, akik 80-100 éves autókkal – amiket máshol múzeumban, üvegbura alatt tartanak – autóversenyeznek. Lord Charles Gordon-Maddox, March és Kinrara earlje 1993-ban rendezte meg először birtokán a Festival of Speedet, ami talán a legérdekesebb, legjobb hangulatú autós banzáj az egész Univerzumban.
A bejutás időigényes, a megyényi birtok körül parkolók, kapuk tucatjai között kellett megtalálni a sajátunkat. De mivel a helyszínre vezető utak áteresztőképessége véges, a dugó borítékolható volt. A hangulat mégsem feszült, előbb utóbb mindenki bejut. Az okosabbak már napok óta a környéken kempingeznek. Bejutás után előételnek a Cartier Style et Luxe kiállítását toltuk le. Ez hasonlít a legjobban egy megszokott autó kiállításra, azzal a különbséggel, hogy itt nagyon közelről lehet nyálat csorgatni egy halom legendás autóra. Lamborghinitől a Vauxhall modelljein át a Rolls Royce-ig minden van itt.
És akkor most jöjjön egy gyors coming out. Sosem gondoltam, hogy a száz éves, szivarformájú vackokra bármikor csodálattal fogok nézni. Aztán úgy emlékszem a McLaren standja után belecsöppentünk az egész goodwoodi cirkusz legmélyebb, legőrültebb bugyrába. A Clash of the Titans – Titánok harca – sátorsorához pont akkor érkeztünk, amikor a pályán épp végeztek ezek a 100 év körüli elmebeteg külsejű és műszaki tartalmú járgányok és álltak be a helyükre.
Volt, aki délcegen, mások felforrt hűtővízzel, miközben füstöt, gőzt és meghatározhatatlan eredetű égett szagot izzadtak magukból. Alig tudunk elugrani a prüszkölve, üvöltve befutó 1920-as Avions Voisin C1 elől, máris az LSR-ből dőlő forró víztől retteghettünk. Sajnos az üvöltő motorokat, a gatyánkat perzselő lángoszlopokat, vagy az olaj-, kuplungszagot nem lehet leírni.
Ezek az emberek olyan autókkal versenyeznek, amiket máshol a múzeumok félhomályában legfeljebb kitömve láttam eddig. Felbakolva, kiherélve, leeresztett kerékkel, láthatóan mozgásképtelenül, aminek ha csak a közelébe megyünk, a teremőr néni már 100 méterről ránk rikácsol. Itt meg használják őket. Rendeltetésszerűen, versenyzésre. Egymás mellett a puccosra suvickolt, a korabeli csúcstechnikát képviselő Bentley és a horpadt, kopott fényezésű patkányautó. Amiből dőlnek a testnedvek, olajos mindene, de megy.
Felfoghatatlan. Órákat bolyongunk köztük, szörnyedünk a fék nélküli első futóműveken, vagy a bovdenes kormányon, főtengelynyi szelepemelőkön. A maga nemében zseniális mindegyik. És működnek. Közben van, amelyiken gyújtáskábelt cserélnek, másikon gyertyát, állítgatnak a felfoghatatlan funkciójú karokon, közben félrebiccentett fejjel hallgatják a motortérből jövő eszelős zajban elvesző lényeget. Csodálatos emberek, csodálatos hobbival. Szóval igen, tényleg mocsok jók ezek az öreg járgányok.
Tovább megyünk. Jönnek a modernebb, háború előtti szörnyek. Mint például a 616 lóerős Mercedes W25, amellyel a Frankfurt és Darmstadt közötti autópálya-szakaszon 1936 őszén átlépték a 372 km/órás sebességet. Következő sátor, újabb kor. Háború utáni Grand Prix-k autói, aztán a 70-es, 80-as évek turbós időszakának Renault és más versenyautói és még ezernyi látnivaló. Versenymotorok, rallye-autók, illetve bármi, amibe benzint kell önteni és lehet vele keréken versenyezni.
Kezdünk telítődni, így visszaballagunk a pálya mellé. Jókor érkezünk, a kanyarból keresztbe úszva jön ki egy Kamaz. Aztán majdnem mindenki, mindegy mi van a fenekük alatt. Újabb kör, újabb kategória. Ennek a Fordnak nem jött össze a dolog, de csak a szép, zöld gyep járt rosszul. Meg a háttérben lévő Ford hirdetés kapott egy vödörnyi sarat. Pont egy Fordtól:
Bóklászunk még egy sort, bárhová megyünk, mindenhol van látnivaló, tervet nem is kovácsolunk, hanem ahol felüvölt valami izgalmas hangú motor, akkor a tömeggel együtt arra sodródunk. Közben hol esik az eső, hol süt a nap, emberek gumicsizmában és cifra gúnyában. Szenzációs.
Goodwoodban a Bugatti Chiron is ott volt, íme, így fest a Genfben márciusban bemutatott szupersportkocsi:
De itt van Jean Ragnotti Renault 5 Turbo Maxija is, aminek egy videó erejéig az elejére is kiülhetünk. Tessék kattintani, elindítani a videót és az egérrel irányítva szétnézni száguldás közben.
Goodwoodba minden valamirevaló autóbuzinak legalább egyszer el kellene zarándokolnia. Jöjjön az utolsó videó, ami nem most, Goodwoodban készült, de ezen talán átjön, milyen figurák, milyen jószágokkal csattognak a pályán.