Tipikus nyári történet. Óvodából fuvarozta haza 4 éves, a kocsiban állandóan zajongó ikerfiait Eszter, amikor a Balaton-parti szűk bekötőúton tíz kamaszlány sétált előtte jókedvűen, hazafelé a strandról – így indul a közlekedési balesetek bírósági utóéletét bemutató sorozatunk eheti sztorija.
Többen fennakadtak a Mercedesen
Ismerjük mindannyian a strandok közelében a Balaton partját. Számos keskeny utcácska, amelyeket még tovább szűkítenek az egymás hegyén-hátán parkoló autók. Ezekből ki-be pakolnak a fürdőzők, rengetegen gyalogolnak a többnyire lépésben közlekedő járművek között.
Egy ilyen helyzetben volt óvatlan a harmincnyolc éves Eszter, aki lehet, hogy éppen a gyerekeit csitítgatta, amikor az előtte sétáló csporthoz ért vadiúj A-osztályos Mercijével. Sajnos annyira kicsi volt a hely, ráadásul a 13 éves lányok sem libasorban sétáltak, hogy hárommal összeütközött a kisautója.
Pontosabban kettőjüket belökte az útmenti árokba, ők a jobb első sárvédővel érintkeztek, míg egyikük ruhájába beakadt a Merci tükre, őt az autó kereke mellé rántotta Eszter kocsijának lendülete.
Fáj? Igen, te hülye kurva!
A hatalmas sikoltozás közepette azonnal megállt a szintén megriadt anyuka, kinyitva kocsija ajtaját, megkérdezte az elgázolt lányoktól, hogy fáj-e valamilyük. Felkászálódva a földről mindannyian egybehangzó igennel válaszoltak, majd egyből kurvázni, szidalmazni kezdték a nőt, amihez csatlakoztak a társaik is. Ketten belerúgtak a kocsi oldalába.
Eszter – akinek a gyerekei is sírni kezdtek – egy darabig hallgatta a szitkozódást, aztán becsapta kocsija ajtaját, és elhajtott. Segítségnyújtás nélkül távozott a baleset helyszínéről.
Jött a mentő, rendőrök, megvádolták az anyukát
A tinik természetesen feljegyezték a Mercedes rendszámát, és egyből kihívták a rendőröket, ezzel párhuzamosan a mentőket is. Kezüket, lábukat fájlalták, de az orvosi jelentés szerint szerencsére csak kisebb, 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek.
Eszter mindössze három utcával arrébb lakott, gyorsan kimentek hozzá a helyi kapitányság munkatársai. Nem sokkal később megvádolta az ügyészség, idézzük: „magatartásával megszegte a KRESZ 14. § (1) bekezdésének n) pontját, és az 58. § (1) és (2) bekezdéseket, amikor észlelve a gyermekek elütését és földre kerülését, mégis úgy távozott el a baleset helyszínéről, hogy segítségnyújtási kötelezettségének nem tett eleget, illetve a mentőket vagy a rendőrséget a történtekről nem értesítette.”
Tagadta a bűncselekmény elkövetését
Talán első hallásra meglepő, de védelmével a közlekedési ügyekre szakosodott Székely Ügyvédi Irodát megbízó Eszter a nyomozati szakban, és később a bíróság előtt is tagadta a bűncselekmény elkövetését.
Vallomásának a lényege a következő volt. Először is nem vitatta, hogy autójával érintőlegesen elütötte a lányokat, ezért a földre estek és sérülést szenvedtek. Erre a járművel rögtön megállt, annak ajtaját kinyitotta, érdeklődött arról, hogy fáj-e valakinek valahol. Habár igenlő választ kapott, miután felálltak, igencsak élénken szitkozódni kezdtek, ebből ő arra következtetett, hogy a horzsolásokon kívül komolyabb bajuk nem esett.
Mi lett az ítélet?
A bíróság nem fogadta el Eszter érvelését. Bűnösnek mondta ki, és elítélte „segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntettében”. Három hónapra bevonta a jogosítványát, és 200 ezres pénzbírságot rótt ki rá.
Indoklásában kimondta a bíróság, hogy a sértegetés miatt nem távozhatott volna a vádlott, hiszen igenlő választ kapott arra a kérdésre, hogy fáj-e valamilyük az elgázoltaknak.
„Az anya ezen magatartását a segítségnyújtás szükségességéről történő komoly és alapos meggyőződésnek nem lehet minősíteni. A sértettektől kapott igenlő válasz miatt pedig nem volt alapos oka arra a feltételezésre, hogy nem sérültek meg, illetve nem szorulnak segítségre.”