Két család, öt gyerek, két autóval, odafelé konvojban, visszafelé külön-külön, péntek, illetve szombat délután: nemrég tértünk haza egy nagy közös nyaralásból, Dalmácia közepéről. Persze nemcsak mi voltunk az úton, hanem temérdek másik nyaraló is. A békés, nyugis horvát tengerpart vonzereje ugyancsak megugrott a távolabbi EU-s országok nyaralói számára is, amióta az Iszlám Állam és hasonlók előszeretettel robbantgatnak Észak-Afrikában és a nyugat-európai államok nagyvárosaiban. Ezzel együtt a forgalom még nyár derekán is elviselhető, pláne, ha betartjuk az első szabályt:
NE SZOMBATON UTAZZUNK!
A legtöbb kempingben, hotelben, apartmanházban valamiért hagyományosan szombaton van a legtöbb úgynevezett turnusváltás, ezen a napon érkezik az új, friss, fehér hústömeg és indul haza a ropogósra sült régi. Mutatom képen is, miért érdemes nem szombaton menni:
Hazafelé a sógorék ráhúztak egy napot, ők már szombaton jöttek. Nem egyszer állóra kellett fékezniük, a sűrű forgalom miatt az amúgy 100-as jelzés helyett 80-as limit volt az alagutak előtt, alagutakban, Zágráb előtt pedig egy másfél-két órás dugóba kellett beállniuk. Azaz kellett volna, ha a sógornak nem lett volna egy tuti tippje, amit én most a Vezess olvasóinak is elárulok:
ZÁGRÁBNÁL ÁLLJ A BANKKÁRTYÁS FIZETŐS SORBA!
Hazafelé tartva már 3-4 kilométerrel a zágrábi fizetőkapu előtt tábla jelzi, hogy a bankkártyával fizetni szándékozók hol térjenek le a sztráda mellett futó szervizútra. Itt sosincs dugó, felemelő érzés az álló sor mellett 100-zal elhúzni a kártyás fizetőkapuig – arról nem is beszélve, hogy kártyával fizetve jellemzően jobb árfolyamon számolja el a bank a felhajtás helyétől függően akár 222 kunás (Ploce-Zágráb) díjat, mintha forinttal vásárolt kápét adnánk oda a kapunál.
A fizetőkapu nem-szombaton csak egy stop-and-go, szombaton esetleg másfél óra araszolás a hőségben. Vagy több.
A SZTRÁDA DRÁGA LESZ!
Az étel-ital-vécépapír és hasonlók ára is évek óta követi a növekvő turisztikai érdeklődést. A helyi pénz, a kuna árfolyama pedig a forinthoz képest erősödőben van, így számunkra különösen érezhető, hogy egyre drágább minden. Hogy mást ne mondjak, 4-5 éve még 30-35 forintos kunából kellett hatot-hetet adni egy gombóc fagyiért (ami Horvátországban hagyományosan két gombóc vagy egy brutál nagy kenet), most viszont 8 kuna az alapár, de a frekventáltabb helyeken 9-et is elkérnek simán – miközben a kunát kb. 43 forintért adja ki az automata a magyar számláról, vagy 48-ért a nagyáruházi pénzváltó (június első hetében legalábbis ennyi volt az eladási árfolyam).
A díjak magasak, de megnyerhető idő, ha nem kirándulni akarunk, csak leérni a tengerhez, simán megéri
Ezt el kell fogadni a tenger és a napsütés áraként – ahogy a sztrádadíjat is. Letenyétől Zágrábig 42 kuna a díj (kb. 1900 forint), Zágrábtól pedig, attól függően, hova megyünk, jön az igazi kopasztás. Zadarig 121 kuna (kb. 5500 forint) a díj kb. 260 km-re, ami egy takarékos dízel kocsinál könnyen drágább lehet, mint az üzemanyag erre a szakaszra! A pontos autópályadíjakon itt lehet szörnyülködni.
TANKOLJUNK MEG ALAPOSAN OTTHON!
Pár órája tankoltam egy hazai kútnál kb. 330 forintért gázolajat. Ehhez képest Horvátországban:
Országút melletti kút: kb. 405 Ft a 95-ös, 380 a gázolaj
10-20 lipával, 5-10 forinttal drágább csak a sztrádán az üzemanyag, mint a faluvégen: 9,20 kuna a 95-ös, 8,54 a gázolaj ennél a pályás INA kútnál (415-385 forint)
Fillérb*szásnál valamivel több tehát, ha még itthon megtankolunk, 40 literen lehet keresni 2-3 ezer forintot.
Érdemes persze amúgy is odafigyelni, hogy maradjon pénz fagyira, a drága sztráda, benzin, gázolaj mellé ne fizessük ki feleslegesen büntetésre a nyaralási büdzsét. Ennek alapvető feltétele, hogy
AZ ORSZÁGUTAKON NE SZÁGULDOZZUNK!
Az autópályán összesen oda-vissza egy darab rendőrautót és egy darab rendőrmotorost láttunk, de ők sem mértek, csak álldogáltak a sztráda mellett, valami kirívóan durva vadbaromra várva. Nem egy zágrábi, spliti rendszámú autó, de sok német, osztrák, svájci nyaraló is simán végigtolja a tengerig 150-180 tempomattal szívfájdalom nélkül, láthatóan nem félnek a traffitól, a rutinos autósok a horvát Autobahnon.
Ellenben ahogy letértünk a pályáról, a még magyar túlszabályozáshoz képest is durván sok 50-es, 60-as tábla hatálya alatt sorra találtuk meg a traffizós rendőröket. A bírság hivatalos források szerint általában 3-400 kuna, 15-20 ezer forint (akinek van saját tapasztalata, hogy mennyit kér a horvát rendőr, ne habozzon megírni nekünk a vezess kukac vezess pont hu-ra, köszönjük).
Tipikus traffizós leshely: indokolatlanul erős korlátozás, kanyar előtt
A sebességkorlátozásokat nem nagyon oldja fel a kereszteződés Horvátországban, érdemes megvárni a feloldó táblát, mint az osztrákoknál
Ja, tényleg: a traffipaxdetektor (tehát nemcsak a zavaró, mint nálunk, hanem már a jelző is) szigorúan tiltott dolog Horvátországban. Még kikapcsolt állapotban sem lehet ott a kocsiban; erre érdemes figyelni, főleg, ha valakinek mégoly jó szándékkal használt, beépített, parkolóradarnak hazudott cucca is van a kocsiban.
VIGYÁZZUNK A MOTOROSOKRA!
Az utakon a legfőbb ön- és közveszélyforrás nyáron a temérdek strandpapucsos, bukósisak nélküli horvát motoros és robogós. Nagyon bátrak és nagyon öntudatosak, és nem is mindig színjózanok: a kocsmából pár sör után kilépő és robogóra pattanó horvát vagány a kistelepüléseken a nap bármely szakában legalább olyan tipikus jelenség, mint nálunk a Csepelre záróra után feltekergőző józsibácsi. Szóval érdemes vigyázni rájuk, velük.
A legnagyobb veszélyforrás a vakmerő, strandpapucsos, bukó nélküli horvát robogós, motoros
A tengerparti utak szépek és izgalmasak, de sokkal veszélyesebbek, mint a sztráda, már csak a hangulatos utakat szintén élvező motorosok miatt is
ÓVAKODJ A CÉBÉS LENGYELEKTŐL!
A sok agresszív helyi BMW-s, a magát végre az otthoni 120-as limit után lelkesen kiélő svájci mercis, a sok nyaralni induló céges octaviás vagy jettás, esetleg passatos magyar, cseh, szlovák, nagyon-nagyon siető középmenedzser és az agyonterhelt X5-ösben, Q7-esben időnként elalvó lakókocsis német nagypapa mellett talán a legalattomosabb veszélyforrás a horvát sztrádákon a kis konvojban autózó cébés lengyel nyaraló. Általában 2-3 kocsi megy szorosan egymás után, az egyik sokszor kisbusz (ritkán Transporter, gyakrabban Vivaro vagy Trafic), és mindegyik tetején ott lengedezik a CB-antenna.
Nem mennek gyorsan, inkább kicsivel a 130-as limit alatt, 120-125 körül, de mivel folyamatosan egymással dumálnak rádión, nem érnek rá odafigyelni a forgalomra. Ezért, amikor utolérnek egy kamiont, gyakran index nélkül lendülnek be a belső sávba – és a második-harmadik konvojtag még váratlanabbul követi mintegy automatikusan az elöl haladót. Na most ha ilyenkor az ember akár csak egy szolid GPS-szerinti 130-cal érkezik a belsőben, simán elé, vagy akár oldalról nekihúzzák a cébés lengyelek a kocsit. Figyeljünk a hosszú antennákra!
Óvakodj a cébés lengyelektől, álmosan vánszorognak, de tükörbe alig nézve váltogatják a sávokat a sztrádán, szoros konvojban
És végül pár nem túl ismert helyi KRESZ-szabály, amit ugyan a kutya sem figyel szezonban tapasztalataim szerint, de azért érdemes betartani:
- az első ülésen csak 2 év alatti vagy 12 év feletti gyerek utazhat, előbbi kötelezően menetiránnyal szembefordított hordozóban
- hátul 5 éves korig kötelező a gyerekülés
- az út szélén szerelve, pakolva kötelező a láthatósági mellény használata, a kocsiban legalább egy mellénynek kell lenni
- a nemzetközi zöldkártya nem kötelező, de jobb, ha van
- utánfutóval, lakókocsival autópályán 90, országúton 80 km/h a limit (amúgy ugyanaz van, mint nálunk: 130-110-90-50)
- 24 évnél fiatalabbak és 2 évnél frissebb jogsisok számára alacsonyabbak a sebességhatárok (120 sztrádán, 80 országúton)
- a fenti sofőrök számára alkoholtilalom is érvényes, a többiek 0,5 ezrelékig tölthetik magukat vezetés előtt, de balesetben nagyon durván súlyosbító körülmény az ittasság
- kölcsönautóval, céges autóval utazáskor kell lenni meghatalmazásnak a kocsiban, az sem árt, ha német vagy angol fordítás is van hozzá
- vadkempingezni tilos, és vadkempingezésnek számít akár az útszéli parkolóban a kocsiban vagy lakókocsiban alvás is. A bírság 2000-15 000 kuna, vagyis kb. 90-700 ezer forint!
- aki még szeretne parázni indulás előtt, itt talál hasznos infókat magyarul.
De inkább ne parázzon senki, menjen, ha teheti, a horvát tengerpart gyönyörű, a víz csodás, és még a magamfajta autóbuzi is talál álmélkodni valót, ha már beleunt a pálmafákba meg kis öblökbe:
Az öreg Austin vidáman oszladozik a tündöklő napfényben Seget Vranjicában
Ezt az AX-et egy idős szerelő bácsi és a felesége úgy négy nap alatt fényezte újra a szabad ég alatt a csápos emelőn. Minden nap benéztem, hogy áll a meló, amikor mentünk fürödni. Vegyük észre a jobb első lámpa mellett a hajómotort a földön!
A forgalom a szűk kis nyaralófalvak utcáin sok türelmet igényel az autósoktól, de én például nagyon élvezem az ilyen precíziós manőverezgetést
Jó utat!
Olvasónk tapasztalata a horvátországi rendőrökkel
Érdeklődve olvastam a horvátországos nyaralási tippeket. Évekig semmi, de igazán semmi dolgunk nem volt Horvátországban rendőrökkel. Sosem állítottak vagy büntettek meg, tavaly viszont mindent bepótoltak. Kecskemétről mentünk Dubrovnikba. Nem körbe az autópályán, hanem Bosznián keresztül. Mivel Boszniával nem vagyunk határosak, egy rövid horvát szakaszon kell keresztülmenni.
Ezen a szakaszon volt az első incidens. Nagyon figyeltünk a sebességkorlátok betartására, de ez nem volt elég. Párszor olyan 5%-kal léptük túl a megengedett sebességet. Ez úgy derült ki, hogy jött mögöttünk egy fekete Audi, amely egy álcázott rendőr volt, és mért. Forgalomban, menet közben. Egyszer csak kitette a villogót és megállított. Jó angolsággal elmondta, hogy mi a baj, beültetett a rendőrautóba és visszanézette velem a felvételt. Megmutatta, hol léptem át a megengedett sebességet. Kb. 6-7 alkalommal, a városból kifele a tábla előtt. Az 1000 kunás bírság hallatán elhűltünk. Mondtam neki, hogy ez nagyon sok, és különben is, ha olyan közveszélyes vagyok, akkor miért nem állított meg rögtön az első szabálytalanságért? A beszélgetésből kiderült, hova megyünk, hogy az drága hely. Először azt mondták, hogy legyen 500 kuna. Ebbe beleegyeztünk, hiszen már a felénél tartottunk, végül a helyszíni bírság 250 kuna lett. Ennyit írtak a számlára és ennyit kértek, tehát nem zsebbe ment, hivatalos helyszíni birság volt minden szükséges dokumentummal. Ma is megvan a nyugta.
Mosolyogva elköszöntünk (ez aztán a vendégszeretet) és mentünk tovább. A második incidens a bosnyák-horvát határon ért. Két órát vártunk a határellenőrzés miatt, majd amikor mi jöttünk volna, félreállítottak. Az mondták, hogy drogot keresnek, persze nem volt nálunk. Ezt inkább zaklatásnak éltem meg, mert kutyát nem hoztak, anélkül meg esélyük sincs. Viszont olyan felemás munkát végeztek, hogy az borzalom volt. A feleségem tisztasági csomagját apró darabjaira szedték, de a csomagtartóban lévő vízipipát nem találták meg. Szép lett volna kimagyarázni. Amatőr munka volt, és inkább sértő. Itt már nem volt felhőtlen a hangulatunk.
A harmadik incidens nem rendőri, hanem a horvát parkoló társasággal esett meg. Megjegyzem, legalább 15-ször voltam Horvátországban és sosem történt hasonló korábban. Az utolsó előtti nap eltörtem egy lábujjamat a strandon. Este lett, mire beláttuk, hogy be kell menni az ambulanciára. 21 óra körül bementünk a dubrovniki kórházba. Itt hiányolták az EU-s TAJ-kártyát, és nem ismerték el a biztosítást, tehát fizetnünk kellett. (Amúgy ez a téma is megér egy cikket). Nem volt sok, 250 kuna, nagyjából 12 000 Ft. Mindenki jól beszélt angolul, és még rendesek is voltak. Ezzel nem is volt gond. A baj az volt, hogy este 21 óra után megbüntettek minket a kórház parkolójában parkolásért. A kijelölt parkolóban álltunk, amiben összesen 3-4 autó volt a több 100 férőhelyre. Tehát megkaptuk a mikuláscsomagot 110 kunáról. Persze a parkolási bírság lehetősége fel sem merült bennünk. Miért is? Kórházban voltunk, este volt. Ki az buzgó parkolóőr, aki ilyen körülmények között megbüntet, meg különben is, nem fagyizni mentünk a kórházba. Tehát nem igazán kerestük, figyeltük a cetlit, ami amúgy fehér és átlátszó zacskóban van. A mókás az volt, hogy csak hazafele, Boszniában vettük észre az ablaktörlő alatt. Tehát egy horvát határőr vidám integetve átengedett a határon az ablakban lobogó bírsággal. Oké, hogy még egyszer aznap voltunk Horvátországban, ahol kereshettünk volna egy postát, de vasárnap délután volt. Esélyünk nem volt befizetni. Ezután jön a kérdés, mi legyen, hogyan fizessük be. Ha évekkel később megtalálnak, akkor kamatostul fizethetek.
Közben az autót hirdettem, és a nyaralás után pár héttel el is vitték. Erre a rendszámra állították ki a parkolási bírságot. Szerencsétlenségemre az új tulaj családja félig horvát, Eszéken él és havi szinten jár haza. Tehát nem volt mit tenni, be kell fizetni. De hogyan? Először elmentem a magyarországi horvát követségre, gondolván, hogy ott fizethetek. Nem jártam sikerrel, elhajtottak. Ezután felkerestem a horvátországi magyar követséget. Ők elirányítottak és kontaktot adtak a horvát parkolótársasághoz. Ekkor írtam nekik egy hosszú levelet. Leírtam a történteket, csatoltam a kórházi zárójelentést, a számlát és a bírságot PDF-ben. A CC-ban benne volt a követségen dolgozó diplomata honfitársunk. Kértem a méltányosságot és a bírság elengedését.
Ez októberben volt, a nyaralás szeptemberben. Februárig három (!) emlékeztetőt küldtem nekik, mire méltóztattak válaszolni. Megfenyegettek, hogy túlléptem a fizetési határidőt és nem engedik el a bírságot. Oké, akkor hogy fizessek – kérdeztem, és jeleztem mélységes felháborodottságomat. A sokadik levélváltás után kaptam egy bankszámlaszámot. Ide átutaltam a 110 kunát. Viszonylag gyorsan egy héten belül vissza is igazolták a befizetést. Az e-maileket elmentettem, amivel, remélem, le is zárult a történet. Összességében a nyaralás jó volt, de ez a rengeteg incidens nagyon átformálta az érzéseimet a horvátokkal kapcsolatban. Megfogadtam, hogy soha többet nem megyek oda. De mivel ott van a legkönnyebben megközelíthető meleg tenger kis hazánkból, ez a fogadalom nyilván nem sokáig lesz tartható. N.P.
