A Vezess szerkesztősége meghitt, kellemes autóbuzi-fészek. Egymást érik a viták nálunk arról, hogy dízel vagy benzines, japán vagy német, használt vagy új – lelkesen kergeti a farkát a gárda immár másfél évtizede ezekben a klasszikus hitvitákban. De időnként felmerülnek újító szellemű vitaindítók is.
Most például előjött a kérdés: vajon tíz év alatt mennyivel lettek drágábbak a hazai autópiacon a kocsik? (Ha persze drágábbak lettek egyáltalán.) A gazdasági válság előtti arany években, vagy most, a jobban teljesítős, Brüsszelnek üzenős új időkben volt olcsóbb egy kisautó, egy kompakt kocsi, egy prémiumlimuzin?
A kérdés persze többtényezős: vizsgálni illik az inflációt, sőt, az autók méretváltozását, a kocsikba integrált szolgáltatások bővülését, a magyar átlagkereset alakulását is. Viszont van annyira érdekes az egész, hogy megéri egy kicsit elmélyülni benne. Ha új autót akart egy magyar, hazai szalonból, tíz éve volt jobb helyzetben, vagy ma?
Harmadával kellett volna nőni az áraknak
Nem vagyok sem közgazdász, sem statisztikus, de a KSH hivatalos adatsora alapján azért remélhetőleg jól sikerült kiszámolnom a pénzromlást az elmúlt tíz évben. A hivatalos inflációs táblázat szerint ha az 1960-as 100 forint az alap, 2005-ben 3798,2 forint ért 100 ’60-as forintot, míg tíz év elteltével, 2015-re már 5505,7 forint tett ki ugyanakkora vásárlóerőt a boltban. Ezt a fogyasztói árindexváltozást némileg elhúzza az élelmiszerek nagyarányú drágulása a fogyasztói kosárban: ha csak a non-food termékek árszintváltozását nézzük, az jön ki, hogy míg 2005-ben alapegységnyi kanapéért, kiscipőért vagy épp autóért 4071,4 forintot kellett fizetni, 2015-ben 5433,5 forint volt ez az összeg. (Természetesen azért 2005-2015 a vonatkoztatási időszak, mert 2016-os inflációs adat még nincs.)
Ez azt jelenti, hogy úgy általában a műszaki cikkek (és persze számtalan egyéb termék, de hát a KSH lebontó kapacitása sem végtelen) az elmúlt 10 évben kb. 33,5%-kal drágultak meg. Vagyis a papírforma szerint egy autó, ami 2005-ben ötmillió forint volt, tavaly 6,675 millió forintba kellett hogy kerüljön – gyönyörűen kerek ez az érték: tíz év alatt harmadával kellett volna, hogy nőjön a kocsik ára.
A mai Swift: nagyobb, kifinomultabb és a pénzromláshoz képest kevesebbe kerül
De mi a valóság?
Ma egy alapáras, ötajtós Suzuki Swift 3 295 000 forintba kerül, egy alapáras VW Golf 4 550 640 forintba, egy alapáras E-osztályos Mercedes 11 863 920. Régi katalógusokból, netes adatbázisokból nem kunszt kitúrni az egykori adatokat sem. 2006-ban a Suzuki Swift (ez az első gömbölyű Swift második évjárata) árlistája légkondicionálóval (GC AC) 2,678 millió forint volt. A különbség 23%, ennyivel drágább az új Swift, ami nagyobb, korszerűbb is, nem csak újabb.
A VW 2006-ban már a Golf V. generációját írta. A legolcsóbb, nem akciós ötajtós modell a Trendline kivitelű változat, 4,125 millió forintért. És mi a helyzet ma? A mai ötajtós Trendline 5,39 millió forint. Az árkülönbség 30,7%, vagyis valamivel az infláció alatt marad – ugyanakkor a régi és új alap-Golf közti tudásbéli különbség óriási. A 2006-os autó 1390 köbcentis szívómotorja 75 lóerőt és 126 Nm-t volt képes produkálni, 0-100-as gyorsulása 14,7 másodperc volt. Az új alapmotorral, az 1.2TSI-vel a mai Trendline Golf 110 lóerős, 175 Nm-t produkál, 9,9 másodperc alatt van százon.
2006-ban V-ös Golfot vett, aki újonnan Golfot vett. Az 1,4-es szívó alapmotor ma már nagyon harmatosnak hat
Az új Golf már kizárólag turbómotorral kapható
Igazából korrektebb is a tíz évvel ezelőtti Trendhez a Start kivitelű kákáeurópai fapados, de azért klímával felszerelt, természetesen menetstabilizálós (ma ez már kötelező) változatot mérni. Ez 4,55 millió forintba kerül, ami csupán 10,3%-os árnövekedés. Ebben a modellben csak 85 lóerős az 1,2 literes turbómotor, de 160 Nm azért ebben is van, a gyorsulás 100 km/h-ra 11,9 másodperc. A 2006-os 5-ös Golf 1167 kilós tömege mellett a modern verzió 1205 kilogrammot nyom.
A prémium-felár nagyobb lett 10 év alatt?
2006-ban a Mercedes-Benz E-Klasséból még a dupla kerek lámpás széria ment, amit 2002 és 2009 között gyártottak. A legolcsóbb modell tíz éve a Classic jelzésű E200 Kompressor volt, 1,8 literes benzinmotorral, 163 lóerővel és 240 Nm-rel, 9,6 másodperces 0-100 sprinttel az 1570 kilós saját tömeg mellé. Ebben a kocsiban azért már 2006-ban is volt ESP és az alapkivitel már nem jelentette azt a kézi ablakemelős, klímamentes luxusfapadot, amit még egy évtizeddel azelőtt azért megengedett magának a Merci.
Ma a vadonatúj E-osztályból az E200 a legolcsóbb, 11 863 920 forintba kerül. Kézi váltó ehhez már nem is rendelhető, kötelező a kilencgangos automata. Az árnövekedés 22,4% – ez is infláció alatti érték. De az új modell 184 lóerős, 300 Nm-t tud a motorja, a 0-100-at 7,7 másodperc alatt futja. A műszaki tartalom, különösen, ami a biztonságot illeti, összehasonlíthatatlanul bővebb.
2006-ban még ez a Merci volt az E-osztály
A 2016-os modell már nem kapható kézi váltóval
És pénzünk mennyi van kocsira?
Magyarországon a nehezen átlátható gazdasági környezet miatt sok értelme nincs az új autót vásárlók jövedelmi változásait vizsgálgatni. A szalonokban eladott személyautók jelentős része ma is cégnévre megy, a KSH által kalkulált átlagkeresetek köszönő viszonyban nincsenek a minimálbéres-cégautós magyar valósággal.
Azért találtunk egy mutatót, ami legalább nagyjából meg tudja mutatni, több vagy kevesebb pénze van-e a magyar családoknak kocsira: az egy keresőre jutó reáljövedelem indexe. Ez az index 2005-ben 176 egység volt, a válság idején is 171-178 között ingadozott, 2015-ben viszont 191-re ugrott. Eszerint 8,5%-kal többet fogyaszthatunk, mint tíz éve, ami az infláció alatt dráguló autókból arányosan még többet jelent, mint élelmiszerből. Vagyis igen, elvileg több pénzünk van a jobb, de relatíve olcsóbb új autókra, mint tíz évvel ezelőtt volt. Már ha lehet hinni a hivatalos statisztikáknak. De ezt mindenki inkább ítélje meg maga a saját élete alapján.
A 2006-os E-osztály méretei
A 2016-os E-osztály ennyivel lett nagyobb
Az autó kevésbé drágult, mint a krumplis tészta
A mi kis kutatásunk szerint tehát az autók ugyan drágábbak lettek tíz év alatt, de messze nem az inflációs mértékben. Ha az élelmiszerre vonatkozó 66,3%-os tízéves árindex-növekedéshez vesszük, még szembetűnőbb, mennyire megállt az idő a költségeit folyamatosan nagyon profin optimalizáló, álladóan fejlesztő autóiparban – ezért tudják a gyártók, importőrök ilyen ügyesen infláció alatt tartani, vagyis lényegében csökkenteni az áraikat. Egyelőre.
A törést a trendben a környezetvédelmi és biztonsági elvárások erőteljes növekedése hozhatja meg. A CO2-emissziót lassan a technikai korlátokon túlmenő mértékben kell csökkenteni, a halálos közlekedési balesetekkel kapcsolatban pedig egyre gyakrabban hangzik el a 0 (nulla), mint célérték, a nem is olyan távoli jövőben. Vajon mire jutunk majd, ha tíz év múlva nézzük meg az akkori Swift, Golf, E-osztály árát?
