Nemrég egy mozdonyvezető barátommal beszélgettem, akivel szóba került egy mostanában vele megtörtént szomorú eset. Mi, akik nem vagyunk jártasak a vasúti közlekedésben, nem tudjuk pontosan, mi történik egy adott helyzetben, és sokszor csak a bosszúságot látjuk, a miértekről nem tudunk. Miért nem jön vagy miért késik a vonat?
Így megkértem, ossza meg velünk gondolatait, hátha jobb képet kapunk egy tragikus, de nem is annyira ritka helyzetről, amikor vonatbaleset miatt áll a közlekedés. Az interjú kizárólag az illető véleményét tükrözi, nem egy közösség vagy szervezet nevében beszél, mivel mindenki más, és mindenki máshogyan él meg eseteket.
Milyen esemény történt veled?
Egy öngyilkos feküdt ki elém a sínekre. A vonat kerekei által halálos kimenetelű gázolás lett a vége.
Mit tud tenni, és mit tehet ilyenkor egy mozdonyvezető?
Nos, az a helyzet, hogy jóformán semmit. Legalábbis megakadályozni egy ilyen esetet, vagy éppen elkerülni, mi nem igazán tudunk. Megnyomjuk a kürtöt és vészfékezünk, de gyorsan robogó vonatnál nem lehet hirtelen megállni. Egy 120 km/órával haladó gyors- vagy személyvonat, vagy éppen 80-90 km/órával haladó tehervonat – ami akár 2000 tonna is lehet – olyan fékutakat produkál, hogy a gázolás elkerülhetetlen.
Ha a pálya ívviszonyai vagy a tereptárgyak olyanok, akkor a mozdonyvezető adott esetben csak 100-200 méterről veszi észre a bajt és a 300-400 méteres fékúttal rendelkező vonattal elkerülhetetlen a baleset. Ha valakinek az a szándéka, hogy így vet véget az életének, akkor az esetek nagy többségében össze is jön neki. Vannak helyzetek, amik csonkolással végződnek, de az áldozat akkor is egy életen át nyomorék marad.
Áldozatnak mondtad az öngyilkos személyt. Te mennyire érzed magadat áldozatnak?
Ez egy jó kérdés. Ha jobban belegondolok, mi, mozdonyvezetők inkább vagyunk áldozatok egy öngyilkossági esetben, mint aki éppen önszántából fekszik a vonat elé. Reggel felkelünk, vagy épp este elindulunk dolgozni, és a munkánkat végezzük. Sokan a mai napig gyermekkori vágyaink miatt űzzük ezt a szakmát, és nem tudjuk elkerülni az ilyen esetet. Sajnos ezek a tragédiák a munkakörrel járnak. Erre már a tanulmányaink alatt felkészítenek, vagy próbálnak felkészíteni.
Mi az, amire fel lehet készülni, mi az, amit elmondanak?
Először is a teendőinket tanítják meg, mit kell tenni, amikor megtörténik a baj. Hiszen ha valakit elgázolunk, olyan stresszhelyzetbe kerül az ember, hogy ha nincs automatizálva, mit kell csinálnia, akkor nagyobb baj is lehet. Elsősorban ennek a nagyobb bajnak az elkerülése, megakadályozása a feladat. Aztán a hatóságot és a forgalmi személyzetet is értesíteni kell. Ha egy tehervonat veszélyes anyagot szállít, akkor azt is közölni kell a balesetet elhárító hatósággal, mivel a veszélyes anyag környezetre gyakorolt hatása sokkal nagyobb gondot is okozhat. A hatóságok kiérkezéséig mi vagyunk a helyszínen, és mi vagyunk a szemük és fülük. A mi bejelentésünk alapján érkeznek a helyszínre. És mi részesítjük elsősegélyben az áldozatot, ha ez lehetséges.
Mennyi idő után állhat helyre egy ilyen eseményt követően a menetrendszerű vasúti forgalom?
Egy gázolás utáni helyszínelés, attól függetlenül, hogy az áldozat túléli-e, másfél-két órát is igénybe vehet. Ha a helyszínelés megtörtént, akkor engedélyt adnak a továbbhaladásra, de sok esetben csak ilyenkor férnek hozzá a testhez a vágányok között. Ekkor elszállítják a holttestet, és a pályát nagyjából innentől lehet szabadnak tekinteni.
Ha két vágány van, és az esemény a másik vágányt nem érinti, akkor akár 10-20 perces késéssel is megúszhatják a közlekedő vonatok. De egyetlen pályánál ez a két óra már eleve adott. Ha ezután kezd beindulni a forgalom, akkor az szinte az egész napi közlekedésre kihat. Hiszen ha egy szerelvény ott vesztegel és az a végállomásról mondjuk két órán belül már visszafordulna, vagy más irányba közlekedne, akkor a menetrend betartása lehetetlen. Ültem már én is olyan vonaton, ami ilyen baleset miatt vesztegelt, és az emberek ilyenkor teljesen türelmetlenek, ami érthető is. Ők ebben az esetben ugyanúgy elszenvedői az adott helyzetnek, mint mi, annyi szerencsével, hogy nekik nem kell átélni, hogy az általuk felügyelt jármű okozza valakinek a halálát.
Jól mutatja az ábra, hogy 2008 óta jócskán megemelkedett a vasúti balesetben elhunytak száma, míg a sérülteké csökkent
Mennyire viseli meg a mozdonyvezetőket egy ilyen eset?
Ez is a helyzettől függ, és természetesen az adott embertől, hisz mindannyian mások vagyunk. Nekem sikerült jobban viselni a dolgot, hisz látható volt a szándékosság az áldozat részéről. Ha ott áll, ül vagy éppen fekszik valaki előtted, akkor nem sok mindent tehetsz, hogy megmentsd az életét. Ez kötött pálya, itt nincs kormány, és nem tudod félrerántani sem. A nagy mozgási energiát pedig nem lehet egyik pillanatról a másikra felemészteni.
Ha valaki figyelmetlenül vagy a saját hibájából keveredik a vágányok közé, akkor az szerintem jobban megvisel mindenkit. Sokszor nagyon figyelmetlenek az emberek, és nemcsak a gyalogosok, hanem a közúton közlekedők is. Vagy épp a hecc kedvéért állnak be az ember elé, mert erre is volt már példa. Ám ha megbotlik, akkor a baráti kör mesélheti a szülőknek, hogy a fiukat miért kell tolószékben látniuk, vagy éppen egy fából készült… De inkább ezt hagyjuk is.
Említetted a közutat, nekünk ez a területünk. Közúti közlekedőkkel is van rossz tapasztalatod?
Szerencsére eddig útátjáróban nem történt velem baleset, de sokszor közel voltam hozzá. Az emberek úgy vannak vele, ha egy átjáró nem ad fényjelzést, akkor mehetnek, ahogy tudnak. Pedig ez nem így van. Akkor az Andráskereszt vagy a kettős Andráskereszt szerint kell közlekedniük. Nekünk is lassabb sebességgel kell megközelíteni az ilyen használhatatlan útátjárót, de ez a közúton közlekedőket sem mentesíti a figyelmesebb közlekedés alól. Ha egy kereszteződésben sárgán villog egy jelzőlámpa, akkor ott sem padlógázzal kell keresztülmenni, hanem a KRESZ által előírt módon, hiszen az is azt jelzi, hogy változás van a megszokott közlekedésben.
A fehéren villogó fénysorompó is ilyen. Tudjuk nagyon jól, hogy ami elromolhat, az el is romlik. A fehér fény sem azt jelzi, hogy körültekintés nélkül lehet átrobogni a vágányokon, csak annyit jelent, hogy a szerkezet működőképes. De ha pont egy olyan szerkezeti elem romlik el benne, ami a továbbhaladást tiltaná meg a közút számára, attól még odaérhet a vasúton bármi. Elvileg ez az eset kizárt, legalábbis sokan esküsznek rá, hogy ez lehetetlen, de sokaknak a Holdra szállásról is ez volt a véleményük, szóval fő az óvatosság, én azt mondom.
Nem véletlen, hogy az útátjáróknál a KRESZ csökkentett sebességű továbbhaladást engedélyez, vagy éppen ír elő a közúti járműveknek. Pont az ilyen esetek miatt, hogy a közúti jármű vezetőjének legyen ideje körülnézni, és meggyőződnie, hogy nem akadályozza semmi a továbbhaladását. Én is vezetek autót, úgy gondolom, elég figyelmes vagyok, ha a vágányokon kell átkelnem autóval. Azt hiszem, jellemző a mozdonyvezetőkre, hogy jobban figyelnek a vasúti kereszteződésekben autóban ülve, mert mindenki tudja, mi lehet a vége a száguldozásnak. Kevesen mennek nyugdíjba úgy, hogy ne élnének át halállal végződő vasúti balesetet a vezetőfülkében.
Mi a helyzet azzal, amikor sokat, akár 10 percen túl kell állni az autóval néhány sorompónál?
Igen, előfordul, hogy egy sorompó sokáig van zárva. Ez több okból is adódhat. Egy pályán az útsorompók úgy vannak beállítva, hogy a leggyorsabban haladó vonat előtt is lecsukódjon a sorompó karja. Ha viszont egy lassabb vonat vezérli az adott útátjárót, akkor annak több idő kell az adott út megtételéhez. Ha egy nehéz tehervonat indul, akkor az lassabban tud felgyorsulni, és amiatt is több időre van szüksége, hogy elérje az átjárót.
Ez a helyzet, ha több pálya keresztezi a közutat: az egyik vonat elmegy, aztán a másik is már úton van az útátjáró felé, így a sorompó már nem fog felemelkedni, vagy a piros fény nem fog átváltani, és ez sok sajnálatos baleset forrása, hiszen ilyenkor sokan azt hiszik, hogy elromlott a berendezés, és a sínekre hajtanak. Elég sok ilyen baleset videója kering a világhálón.
Mi történik akkor, ha egy sorompó elromlik?
A berendezést úgy kell kikapcsolni, hogy az a közút felé ne mutasson fehér fényt, ne tévessze meg az embereket, mert mint már mondtam, sokan életbiztosításnak veszik, hogy ha fehér a fény, akkor mehetnek. De ez nem így van.
Ha elhalad a vonat, és nem szűnik meg a piros fény, a csapórúd sem megy fel és a berendezésnél történt hiba, akkor öt perc után a sorompónak ki kell kapcsolnia magát, ez a saját mechanizmusába van beleépítve. Ilyenkor a sorompókar is lassan fel szokott emelkedni, vagy ferdén mered az ég felé. Ilyenkor a sorompó rúdjára kitűzött Andráskeresztet kell figyelembe venni a közúton közlekedőknek.
Aztán a hiba vagy megszűnik magától, vagy távolról kezelnek egy kapcsolót és úgy teszik alaphelyzetbe, vagy épp a helyszínre kivonulnak a szakemberek, és ők tárják fel a hiba okát, amit szerencsés esetben meg is szüntetnek. De ez időbe kerül, és általában a közlekedő embereknek ebből van a legkevesebb.
Úgy gondolom, ezek eléggé tanulságos esetek, így egy kicsit mi is betekinthettünk a munkátokba. Köszönjük!
Bízom benne én is, hogy ha valakit érdekel ez a téma, akkor tanult is belőle, mert tudom, hogy sok átlagautósnak mondtam újat. Nem azért áll sokszor a vasút, hogy bosszantsák az embereket. Gondoljon bele mindenki, hogy egy embertársuk is komoly bajban lehet akkor, amikor valamiért vesztegelnek valahol.
Ha valaki ezentúl nem hisz vakon a fehér fénynek a vasúti átjárókban, emlékezni fog az elmondottakra és ha ezzel egy életet megmentünk, akkor a beszélgetés el is érte a célját.
(A cikkben szereplő fotók csupán illusztrációk.)
