Az utóbbi pár hétben több egy- és kétszámjegyű úton is volt alkalmam felidegelni magam az egyik legjellegzetesebb, közúti közlekedéssel kapcsolatos hungarikumon. Ez pedig az útépítések ürügyén kiszórt extrém szigorú sebességkorlátozó táblák özöne.
Áprilisban kezdte, októberre tervezi a befejezését a Magyar Közút például a 3-es főút Gyöngyös és Hatvan közti szakaszának. A múlt héten jártam arra, már csaknem kész a munka, a két sávot elválasztó terelővonalat is felfestették, szemre csak az út szélét jelző vonal festése hiányzik. Az eddig elkészült út minősége tökéletes, valódi munkavégzés két ponton, legfeljebb pár száz méter hosszban folyt, ezeken kívül még egy-két helyen volt szinteltéréses döccenő, ahol valóban indokolt volt lelassítani. Mégis, 15 kilométeren át kell most lakott területen kívül 40-nel, a falvakban, városkákban 30-cal menni. 15 kilométert kell megtenni ezen az egyszámjegyű főúton csaknem félóra alatt. Pontosabban kellene.
A korlátozást senki nem tartja be. De tényleg senki. Magyar Közutas céges autó, kamion, békés nagymama unokákkal az utasüléseken, utánfutón betonkeverőt szállító brigád, távolsági busz – itt mindenki szabályt sért. Autósok ezrei hajtanak itt végre 30, 45 vagy 60 ezer forinttal sújtandó gyorshajtást, amikor legalább 60-nal, de inkább a még mindig teljesen veszélytelen 70-80-as tempóval gurulnak Gyöngyös és Hatvan között, csak a valódi munkavégzések helyszínein lelassítva.
Amikor a túlzó hazai sebességkorlátozási gyakorlatról, pláne a még túlzóbb bírság-rendszerről cikkezünk, rendszeresen megkapjuk kedves olvasóinktól, hogy „a szabályok azért vannak, hogy betartsák őket”, meg hogy „nem kell gyorshajtást elkövetni, akkor nem büntetnek meg, ilyen egyszerű”. Ehhez képest a magyar valóság az, hogy gyakorlatilag mindenki, minden autós, a magát a legszabályosabbnak valló kalapos skodás, a családját saját bevallása szerint veszélybe sosem sodró anyuka, az „én százezerre büntetném” típusú önkéntes rendőr, a jogsiját féltő profi teherautó-sofőr, MIN-DEN-KI mintegy hatóságilag bele van kényszerítve a szabálytalanságba, a gyorshajtásba. És mindenki vígan gyorsan is hajt.
Nem hiszik? Mutatom videón: ezt a félórás felvételt a kocsimból készítettem a többi közlekedőről, miközben többé-kevésbé tartottam magam az idióta sebességhatárokhoz. (A felbontás szándékosan ilyen vacak, hogy a sok közveszélyes elem rendszáma ne legyen azonosítható):
A 3-as főút említett szakaszán nem csak idegesítő, egyenesen veszélyes ténylegesen betartani a korlátozást. Aki így cselekszik, nem szabálykövető, tisztes polgár, hanem a többieket hergelő, veszélyes előzésekre késztető mozgó forgalmi akadály. A magyar közúti szabályozás ma képes arra, sőt, rendszerszinten úgy működik, hogy betarthatatlan szabályokkal kriminalizálja az egész autóstársadalmat, durva bírsággal sújtható bűnözővé tehet mindenkit, aki autóba ül. Ez a hungarikum, nem az őrölt paprika!
Pár nappal később a 85-ös úton élhettem át újra az élményt. Csorna környékén is lázasan zajlik az építkezés (magyar módra: van sok tábla, munkás többnyire sehol). Itt videót nem csináltam, de ilyen jellegzetes képeket igen, arról, hogy jön a sebességkorlátozás, utána pedig látványosan semmi, ami indokolná:
Az enyhe balos kanyarban remekül látszik a nagy büdös semmi, ami a korlátozást indokolja
30-as tábla a zebra után, logikus
És nem egyszeri esetről, apró figyelmetlenségről van szó az EU-s pénzt költő útépítő és az őt nem ellenőrző hatóságok részéről. Ha jól emlékszem, július 30-án, szombaton mentünk erre egy okból, majd 31-én vissza, augusztus 2-án újra kifelé, 3-án pedig vissza – a táblák rendületlenül álltak a helyükön minden alkalommal. Munkavégzést egyáltalán nem tapasztaltam.
Az autópályákon sem jobb ám a helyzet. Szintén pár napja vettem fel, hogyan húznak el mellettem minimum másfélszeres sebességgel az autók, amikor megpróbálom betartani a 60-as korlátozást egy régóta húzódó építkezésnél az M1-esen, nem sokkal az M1-M7 összevezetése előtt, Budapest irányában:
Az útkezelők és építkezéseket végző cégek szakembereit informálisan többször kérdeztem már túlzó sebességkorlátozások kapcsán: miért? Miért? MIÉRT? Két típusválasz van a kérdésre, rendszerint a kettőt együtt szoktam hallani. Az egyik, hogy ha kiraknak egy 30-as táblát, az autósok úgyis 50-nel, ha 60-ast, 80-nal fognak menni, és ők csak a mi érdekünkben szabályoznak túl. A másik, hogy ha netán valami részeg sofőr jeges úton elalszik, és képes egy 60-as táblánál valóban 60-nal vagy lassabban balesetet szenvedni, jó eséllyel az útkezelő vagy építkezést végző lesz a felelős a rendőrség szerint vagy a bírósági eljárás után, mert nem korlátozta eléggé a sebességet. Ezért inkább ott, ahol 60-nal még teljes biztonsággal haladhatna a nem részeg és nem alvó sofőr akár jeges úton is, inkább 40-es táblát tesznek ki, biztos, ami biztos. Így aztán tuti, hogy sosem az útkezelő a hibás, hanem mindig a sofőr!
Egyelőre fogalmunk sincs, mit lehetne tenni ez ellen a kellemetlen, sőt, kifejezetten veszélyes hungarikum, a minden autóst gyorshajtásba hajszoló nevetséges sebességkorlátozások ellen. Mindenesetre most megkérdezem a Vezess olvasóit: szerintetek az első videón a 30-as, 40-es, a másodikon a 60-as táblák rendben vannak? Ha a szavazás eredménye azt mutatja, nem csak minket bosszant az ilyesmi, áttesszük az ügyet az általunk alapított egyesület hatáskörébe, és megpróbálkozunk egy próbaperrel, mondjuk foglalkozási körben elkövetett veszélyeztetés vagy közveszély-okozás címén (amitől eredményt kétkedve várunk, de bizonyára sok tanulságos élményünk születik majd a közeljövőben).
Nos tehát, kedves olvasók, mit gondoltok a fenti képeken, videókon látott korlátozásokról?
