Akik végignézték esetleg a korábbi részeket (első, második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik), azok láthatták, hogy a karosszéria alaposan megizzasztott (az ötödik részben). Bár csak foltozásnak indult, végül kisebb-nagyobb darabokban közel egy négyzetméter acéllemezt kellett belehegeszteni az egy híján ötvenéves Fiat 850-es aljába. És még ekkor is maradt egy talány: mi lehet a két szélvédőoszlop tövében, ahol a festék (és valószínűleg a gitt) megrepedt és feldudorodott. Ha alatta is olyan rozsdát találok, mint az egész autó alatt, akkor az egész előző munkám kárba veszett. Legalábbis én úgy éreztem.
Annyira tartottam attól, hogy mi lehet a festék alatt, és esetleg a szélvédőt is ki kell venni, hogy minden másnak nekiálltam, csak annak nem. Így inkább nekiálltam a szelepek hézagait ellenőrizni, miközben folyton ott motoszkált bennem, hogy mi lehet a dudorok alatt. Hiszen akinek már volt dolga régebbi autókkal, az tudja, hogy ha a festék már pattanásossá válik, alatta már leginkább csak színrozsdát találni…
Mai autóban már nem látni ilyet. Nyomórudas, himbás, azaz OHV motor, egyszerű, csavaros szelephézag állítással. Persze az automatikus szelephézag-kiegyenlítők gondtalanabbak, de ha meghibásodnak, a cseréjük elég húzós
A szélvédő töve helyett mégis a Fiat 850 farát vettem célba. Már rutinszerű mozdulatokkal kötöttem ki a rendszámvilágítást, majd bontottam le a csavarozott hátfalat, hogy hozzáférjek a szelepfedélhez. Úgy emlékeztem, hogy nem nagy mutatvány az egész, és nem tévedtem. Csak a légszűrő házát kellett leemelni, a gázbovdent kikötni (ez pont a szelepfedélen támaszkodik fel), és a gyújtáselosztó fedéllel együtt a gyújtáskábeleket levenni – a jobb hozzáférhetőség kedvéért.
Kis rájátszással így néz ki a szelepváltás. Az ezzel a hengerrel együtt járó henger szelepein lehet ilyenkor elvégezni az állítást
Ezután máris jöhettek a szelepfedél csavarjai, és maga a szelepfedél, amit egy kis játszadozás után sikerült kijátszani a gyújtáselosztó mellett. Naná, hogy közben a szelepfedél tömítését is sikerült elszakítani, de azt amúgy is cserélni kellett volna. A beszerzés azonban egy percig sem gond, hiszen még a kilencvenes évek Fiat Cinquecentóiban is ennek a motornak a közvetlen leszármazottja szolgált, így a tömítés a mai napig hozzáférhető. Úgy meg pláne, ha az ember tudja, hogy Fiat-kérdésekkel Torjay Lacihoz kell fordulni (őt a számtalan autós ismeretséggel bíró Csikós Zsolti közvetítette ki nekem), aki mindent beszerez, megszerez és tanáccsal is ellát. (Saját játékautója egyébként egy Fiat 127-es.)
Simán befér a 0,2 milliméteres hézagmérő. Előírás szerint nem lehetne nagyobb 0,15-nél
Maga a beállítás a jól ismert történet: amikor az együtt járó hengerek közül (ez ugye az egyes és a négyes, illetve a kettes és a hármas) az egyiknél szelepváltás van, vagyis a kipufogószelep épp befejezi, a szívószelep pedig épp elkezdi a nyitást, akkor a másikon lehet hézagokat állítani, mert abban a hengerben épp a sűrítés vége van. A Fiat 850 szívó- és kipufogószelepére is 0,15 milliméteres hézagot írnak elő, ehelyett 0,2 millimétereseket találtam, ami egyharmados többlet, vagyis túl nagy.
Addig kell tekergetni a az állítócsavart, amíg a himba gyengéden ráharap a szelep végére
Szerencsére a 850-es még hagyományos, azaz csavaros szelepállítású, így a biztosítóanya kilazítása után máris lehetett az állítócsavart tekergetni odáig, amíg a 0,15-ös hézagmérő lemez húzósan, azaz kis ellenállással volt húzogatható a himba és a szelepszár vége között. Ezt kellett mind a négy henger szelepeinél eljátszani, és máris mehetett vissza a helyére az új tömítés, a szelepfedél, és a többi apróság. Mindent többször ellenőriztem, de a motorházfedél felnyitásától a lecsukásáig így sem tartott tovább az egész ügy két óránál. (Profik, nem kapkodva is lezavarják szerintem az egészet körülbelül háromnegyed óra alatt.)
Megkönnyebbülés: valóban csak futórozsda a gittréteg alatt. A lemez a korábbi karambol miatt hullámos
Talán a szelepállítás sikerén bátorodtam fel, vagy azért, mert ittam egy jó kávét, már nem tudom, de olyan elszántság vett rajtam erőt, mint egy öngyilkos bevetésre induló kamikazén. Ezzel felszerelkezve megragadtam egy nem túl nagy csavarhúzót, és nekirontottam az ajtóoszlop alját elrondító repedésnek. És véstem, és véstem a helyenként két milliméter vastag gittet. Utána megragadtam a drótkefét, és azzal is nekiestem. Dörgöltem, ahol értem – majd fellélegeztem. Ha gyűrötten is, de acéllemezt találtam a gittréteg alatt, amin csak egészen enyhe korróziós nyomokat fedeztem fel.
A rozsda nagyját drótkefe, az apraját csiszolópapír hozza le
Gyors csiszolás után már jöhetett is a Korant, ami nemcsak alapoz, hanem egyben a rozsdát is közömbösíti. Ennél a lépésnél más utat is lehetett volna választani, azt, hogy valamilyen rozsdaátalakítóval kezelem a felületet és azután azonnal gittelek. Én azonban jobban hittem abban, hogy az acéllemezt először védeni kell a korróziótól, és csak utána jöhet a gittelés. Ennek megfelelően olyan tapaszt vettem, amit a felirata alapján alapozott felületre kell felvinni.
Az alapvetően fehér Korant megfeketedik a festett felületen
Utóbb rájöttem, hogy jobban jártam volna, ha üvegszálas tapaszt veszek, és jelenlegi tudásom alapján mindenkinek azt ajánlanám. Az ugyanis hosszabb idő után sem válik hajlamossá a repedésre (mert az üvegszáldarabok folyamatos kapcsolatot biztosítanak, és ezzel nem engedik a repedés kialakulását), szemben az egyszerű gittekkel. Az üvegszálas gittel pedig úgy járnék el, ahogy ajánlják, vagyis ha közvetlenül a fémre, akkor úgy vinném fel. Tapasztalatom alapján az alapos korrózióátalakítás és az azt követő szintén alapos zsírtalanítás után nagyon jó tapadás érhető el, és a tapaszréteg alapozása után a vízpára, illetve a korrózió sem talál utat a fémlemezhez.
Körülbelül ilyen arányban kell összekeverni a gitt két komponensét. A doboz felirata szerint a teljes adagot kell elkeverni, de ki használ fel annyit egyszerre?
A tapaszolás nem sikerült túl fényesen, mentségemre szóljon, hogy életemben másodszor követtem el ilyet, és az első próbálkozásnak már huszonöt éve. Arra egyébként, hogy nem lett igazán jó, természetesen csak a csiszolást, újratapaszolást, újabb csiszolást, majd többrétegű alapozást és csiszolást követő fényezés után derült fény. Amúgy a fényezéssel is megjártam, mert találtam a 850-es kékjéhez hasonló árnyalatot, de csak a női körömlakkhoz hasonló, karcjavító kiszerelésben. Ebben ecset is van, mint a körömlakkban, amivel nem tudtam igazán szépet alkotni. De, ahogy mondják, legalább festék van rajta!
Egészen elégedett voltam a horpadások eltüntetésével
A tapasz, alapozó, szórógitt, fedőfesték négyszögben mindenkinek ajánlanám, hogy rendszerben, vagyis összeillő anyagokban gondolkozzon, mert különben úgy járhat, mint én. Az általam vett gittet ugyanis nem szerette az akril alapú szórógitt. Megráncosodott rajta, úgyhogy csiszolhattam le az egészet, és végül ismét a Coror Rapid (amúgy hegeszthető) alapozó oldotta meg a helyzetet, ami nem veszett össze sem a gittel, sem a szórógittel, sem a fedőfestékkel. Csak több próbálkozás után, és többszöri száradási idő kivárását követően találtam rá, amitől mindenki megkímélheti magát, aki rendszerben gondolkodik, vagy hozzájut egy olyan valaki tanácsához, aki már megszerezte a megfelelő tapasztalatot.
Fényezés után – igaz, ecsettel végeztem – már nem voltam annyira elájulva az eredménytől. Szórva biztosan szebb lenne
Egyelőre ennyit végeztem, de érik egy kipufogócsere, és a fékrendszert is át kell néznem, mert a jobb hátsó kerék melegszik. De most lazításképp egy kis válogatás azokból a filmekből, ahol feltűnt a vásznon a Fiat 850-es. Egyébként az autók filmszerepeit összegyűjtő www.imdb.com több mint négyszáz ilyen filmet tart nyilván, míg ha az összes variánst (sport kupé, roadster, kisbusz) figyelembe vesszük, akkor több mint ezer szereplésről szól a fáma. A hetvenes-nyolcvanas években nagyon népszerű volt a kis 850-es, nem csoda, hogy úton-útfélen belebotlottak. Főszerep azonban csak elvétve jutott neki.
A Fiat 850-es egyetlen főszerephez az Alfredo, Alfredo című 1972-es olasz filmben jutott. A címszereplőt a szinte tinédzser Dustin Hoffmann alakította, szerelmét az azóta kissé elfelejtett, de akkor gyönyörű Stefania Sandrelli
A Roger Moore és Tony Curtis főszereplésével készült Minden lében két kanál tévésorozat egyik részében is feltűnt a 850-es
Az olasz meló című 1969-es filmben egy sötétkék, piros belsejű 850-es araszol a káoszban
Csak egy villanásra a legendás Piedone a zsaru (1973) című filmben
Ez már hazai! A Linda című tévésorozatban, háttérként
Teljes testi valójában a Jutalomutazás című 1975-ös magyar filmben
Nálunk nem játszották a Quoio feje című filmet, a képet csak azért választottam, mert enyhe utalást tartalmaz arra nézve, hogy a 850-esnek bizony nem túl nagy a csomagtartója
Folytatása következik…
