„Apa/anya, menjünk vissza!” – ki ne hallotta volna ezt, aki ült már gyerekekkel egy autóban, amikor kellően nagy tempóval sikerült átsuhanni egy jó geometriájú kis bukkanó felett. Ha megfelelő a sebesség és egy emelkedőt hirtelen váltásban követ egy meredekebb lejtő, a kocsiszekrény – és benne az utasok – egy pillanatra mintha lebegnének a út felett: az autóban ülők úgy érzik, mintha egy pillanatra repülnének, mintha az autó elszakadna az aszfalttól. És valamiért ez az embereknek, különösen a gyerekeknek, nagyon-nagyon tetszik.
Íme, a fenti állítás, emberkísérlettel igazolva:
Látszik, hogy akár egy vén pickuppal, már 80-nal is át lehet élni az élményt, de az MX-5 tesztautóval (a cikk is jön hamarosan) azért más jellegű egy ilyen mini-ugratás.
A súlytalanság öröme
Hogy miért jó érzés ez a pillanatnyi súlytalanság? A válasz rövid: csak. A gravitáció alóli felszabadulás, a zuhanás élménye ott van a hintázásban, a vízben lebegésben, az ejtőernyős ugrásban – és persze az autós ugratózásban is. Különösebb orvosi oka nincs ennek az euforikus hangulatnak, a magyarázat alighanem a kalandban, az érdekességben, a szokatlanban, a meglepetésszerűségben rejlik.
Épp ezért nem is mindenki szereti az ilyesmit. Bár még nem láttam gyereket, aki ne élvezte volna a bukkanót, a felnőttek között már akad – szinte kizárólag nők -, aki ilyenkor megijed, rémülten kap a kapaszkodó után, majd megrovóan közli, hogy ha még egyszer ilyet csinálsz, letépi a fejedet.
Nem kell sportkocsi ahhoz, hogy a gyerekek megkapják a boldogító kis mini-súlytalanságot
Zéró gravitációs kaland üzleti alapon
Aki viszont kedveli az élményt, befizethet sokkal hosszabb lebegésre is. Világszerte számos cég foglalkozik zéró gravitációs repülések szervezésével. Ilyenkor a speciálisan felkészített, kipárnázott belsejű repülővel elnyújtott, parabola-pályás zuhanással idézik elő a közel nulla gravitációt, egy menetben általában 25-35 másodpercig élvezhetik az űrhajósok életét a turisták. Közben pattoghatnak a gép falai között, pöröghetnek a levegőben, dobálhatják egymást. Íme, egy orosz cég videója a kalandról:
Hol vannak jó kis bukkanók?
A mi kedvenc családi bukkanónk, sőt, bukkanó-sorozatunk Újbarok határában található. Ha Szár felé hagyjuk el a falut, két nagy és egy kisebb ugrató örvendezteti meg itt a gyerekeket. Már a KRESZ szerint autózva, de a 100-at biztosan el nem érve is erős az élmény. Megfelelő kocsival még az első kerekek konkrét elemelkedése a talajtól is megtörténhet:
Az MX-5 elég kemény és könnyű kocsi ahhoz, hogy az első kerekek egy pillanatra elemelkedjenek még legális tempónál is a Szár és Újbarok közti huplin
Szintén kedveljük a Lovasberénytől a Velencei tóhoz vezető utat, ahol Nadap előtt élvezhető két-három nagy hupli. Gyenge autóval Nadap irányába jobb a móka, mert erre lejt az út a bukkanóknál, de erősebb kocsival visszafelé is megélhető az élmény
Friss felfedezésünk, a GPS által kínált legrövidebb úton szerzett élményünk egy teljesen szándékolatlan hatalmas ugratási lehetőség Vas megye szélén, a Pannónia-ringtől Szombathely felé autózva, ahol egy vasúti átjáróban már alig 60-70-es tempóval szinte elrepül az autó. Ez a bucka annyira hatásosan dobja meg az autót, hogy már egy kicsit veszélyes is – érthetetlen, hogy miért nem jelzi előre semmilyen tábla (van ugyan mindkét oldalon 40-es limit még messze a púp előtt a Vasúti átjáró előjelzővel együtt, de ezt mindkét oldalról feloldja egy-egy kereszteződés még a sínpár, vagyis az ugrató előtt, innen pedig már közepesen erős autóval is durván fel lehet gyorsulni a bukkanóig).
Egy másik tippünk az Úny és Dág közötti út, Dág felé a sárisápi csatlakozás után. Kisautó-szakértőnk, Dani családja szokott itt „liftezni” az autóval, ahogy ők mondják, az élményt általában extrém sporttá fokozza, amikor a nagymamától gurulnak haza a jóltartás után, tele hassal:
Ugratók sora Úny és Dág között
Földes Attila kolléga két helyen szokta megörvendeztetni három gyerekét. Az egyik az ország nyugati csücskében a Fertőszentmiklós és Röjtökmuzsaj közti, a másik az ellenkező szegletben, az Aggtelek melletti Szin és Szinpetri közti út.
Nem veszélyes ez?
A közutakon megszokott tempóval nagy bajunk nemigen történhet ezeken a helyeken. Bár nem ritka, hogy a bukkanó mögött addig láthatatlan kanyar van, az ember, ha nem ismeri az utat, úgyis elveszi a gázt a púp előtt.
Azt viszont senkinek nem ajánlanám, hogy a raliversenyekről ismert ugratásig forszírozza a dolgot. Ha az autó teljesen elveszíti a kapcsolatát az úttal, valamennyit biztosan elfordul hossz- és keresztirányban, a földet éréskor újradefiniálódnak a dolgok, a kerekek immár nem teljesen az addigi menetiránynak megfelelően fognak állni. Ez pedig azzal járhat, hogy a gumi megcsúszik az aszfalton, és még ha össze is tudjuk szedni az autót gyors és helyes kormánymozdulatokkal, egy ilyen móka közúton, a forgalomban mindenképp felelőtlen veszélyeztetés. Hiszen még zárt pályán, versenyeken is elég rizikós dolog az ugratás:
Ráadásul az utcai autók nincsenek olyan mértékű túlterhelésre felkészítve, amit akár csak pár arasznyi magasságból a földre esés jelent. Még bohó ifjúkoromban például konkrétan kinyírtam öreg 123-as Mercim motorját, amikor egy zárt területen elkövetett ugratási kísérlet után a beült rugók és a szintén megfeszülő motortartók együttesen annyira leengedték a kocsi alját, hogy az olajteknő lecsattant az útra, és bár nem repedt meg, pont olyan szerencsétlenül horpadt be, hogy a deformált fémlemez dörzsölni kezdte a vezérműláncot, ami pár száz kilométer múlva szerencsésen el is szakadt.
Ez a motor-lekoccanás könnyen megeshet a nyomvályús magyar utakon egy erősebb földetérés után is, szóval a tényleges repülést semmiképp ne erőltessük közúton, utcai autóval. A másokat nem veszélyeztető, a KRESZ keretein lehetőleg belül maradó, finoman kivitelezett gyerekszórakoztatásnak viszont semmi akadálya – boldog mikro-ugratásokat mindenkinek!
Te is ismersz ugratós helyeket? Oszd meg velünk a kommentszekcióban!
