A Fiat modellkínálatában nem a Fullback számít az első pickupnak, ugyanis az olasz gyártó már lassan négy évtizede foglalkozik teherhordós felépítménnyel ellátott járművek építésével. Persze, ahhoz, hogy a Fiat ebben a szegmensben is jelentkezhessen versenyképes modellel, szükség volt némi változtatásra. Az olasz cég a ’70-es évek közepe táján jelentős átszerveződést élt meg, melynek az volt a célja, hogy különféle ágazatokra specializálódhasson. Ekkortájt vált külön a személyautók és a haszonjárművek gyártása, és jött létre a Fiat kis-haszonjárművek márkanév is, melynek égisze alatt kerültek piacra többek között a 242-es, a 850T és a Fiorino 127 modellek.
Minden a Fiorinóval kezdődött
Az első Fiat pick-up 1981-ben jelent meg és nem meglepő módon a sikeres Fiorino alapjaira épült. A Fiorino sorozatgyártása négy évvel korábban kezdődött és rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert. Sikerét nagyban köszönheti elődjének, a 127-esnek, melyet egykoron Zastava Koral néven is gyártottak a Jugoszláviában. A Fiorino megőrizte a 127-es mechanikai és komforttulajdonságait, ugyanakkor teherbírását 360 kilogrammra növelték.
A Fiorino pick-up a Fiat brazíliai gyárában készült és háromféle, két benzines, valamint egy dízelmotorral volt kapható. A benzinesek között a gyengébb 903 köbcentiméteres volt, amely 44 lóerő teljesítményt tudott, míg a legerősebb motor 1049 köbcentiméteres, 49 lóerős dízel volt. Az elsőkerék-hajtású Fiorino pickupot Spanyolországban is gyártották, ott SEAT Emelba 127 Poker néven került forgalomba.
Dél-amerikai sikerek
A Fiorino második generációját 1988-ban mutatták be, és az előző sorozatokhoz hasonlóan dobozos, személyszállítós, valamint pick-up kivitelben is kapható volt. A második generációs modellcsalád a Fiat Uno alapjaira épült. A motorkínálatban 1.4 literes benzin, 1,7 literes dízel, valamint 1,0 és 1,5 literes LPG-erőforrás szerepelt. A benzinesek 999, 1372, 1498, a dízelek 1307 és 1697 köbcentiméteres változatokban készültek. A Fiorino 3,2 köbméteres raktérrel rendelkezett.
1994-ben a Fiat Dél-Amerikában piacra dobta a Fiat Mille alapjaira épített, kifejezetten a helyi igényekhez fejlesztett változatot. Ezek gázzal valamint bioetanollal egyaránt üzemeltethetőek voltak. A Fiorino második generációs változatát egészen 2013-ig gyártották Brazíliában és csak apróbb módosításokat hajtottak végre bemutatása óta. Ezek a módosítások lényegében kimerültek az eltérő lámpatestek és a hűtőmaszkok alkalmazásában.
A második generációs Fiorinót már Argentínában is gyártották, így népszerű volt Dél-Amerikában. Nem csoda, ha ezen a kontinensen több mint egymillió darabot értékesítettek belőle két és fél évtized alatt. Népszerűsége miatt egészen 2013-ig készült, igaz, az európiai kontinens jóval hamarabb, már 2006-ban megismerkedhetett a jelenleg is gyártásban lévő harmadik generációs modellcsaláddal, melyben már egyáltalán nem található meg pick-up kialakítású változat.
Fiat Strada
Két évtizeddel ezelőtt az olasz gyártó egy másik, kifejezetten pick-upnak fejlesztett modellel is előrukkolt. Ez volt a Fiat Strada, melyet 1996-ban Brazíliában mutattak be a Fiat 147 Pick-up City kiváltására. A helyes kis modell 700 kilogrammos teherbírással rendelkezett, emellett széles motorpalettával kínálták, hiszen a vásárlók háromféle dízel- és négyféle benzines erőforrással rendelhették meg. A paletta legerősebb motorja az 1,9 literes dízelmotor volt. 2001-ben faceliftet kapott, majd három évvel később megújított orr-részt, illetve új belső dizájnt. Ekkor már Európában is forgalmazták, igaz, kontinensünkön mindössze egyféle motorral, a 85 lóerős 1.3-as MultiJet erőforrással lehetett megvásárolni.
2009 nyarán érkezett a Strada újabb kiadása és 2012-ben az európai piacon is bemutatták az Euro 5-ös motorral szerelt változatot. A modell számtalan új komponenssel, többek között új karosszériával készült. Két évvel később leállt az európai forgalmazása, ezt követően csak Dél-Amerikában értékesítették, Mexikóban pedig RAM 700 néven lehet megvásárolni mind a mai napig. A Strada jelenleg a Fiat Ducato után a második legnépszerűbb Fiat haszonjármű a világon, csak épp Európában nincs igazán relevanciája, azonban Brazíliában viszik, mint a cukrot.
Egyedi építésű pickupok
A gyári építésű pick-upok mellett természetesen számtalanszor építettek a Fiat valamelyik meglévő, sorozatgyártású modelljéből teherhordós változatot. Ilyen volt például a Pininfarina stúdió által 1992-ben készített pick-up, melyet egy Fiat Cinquecentóból alakítottak ki. A különleges változatot néhány mozdulattal négyülésessé lehetett alakítani, de akár kabrió pick-upként is használható volt.
Két évvel később az olasz Boneschi épített háromtengelyes koncepció pick-upot. A Doblone névre keresztelt jármű mindössze két személy szállítására volt alkalmas, ugyanakkor két további ülés beépítésére is lehetőség volt, mivel az üzemanyagtartályt a hátsó traktusban helyezték el.
A Castagna Milano pedig 2012-ben mutatta be a Fiat 500-ból épített stílusos pick-upját, mely inkább csak szimbolikus értékű nyitott raktérrel rendelkezik. A jármű nyitott oldalfallal is rendelhető, így akár hobbiautóként is használható. Persze ez csak enyhe jóindulattal nevezhető pick-upnak, hiszen csak a hátsó két ülés helyére kialakított raktér áll a tulajdonos rendelkezésére.
Az ötlet ugyanakkor nem új, az interneten számtalan kép lelhető fel a Nuova 500 néven, 1957 és 1975 között gyártott változatokból, melyeket nemes egyszerűséggel platós pick-upokká alakítottak tulajdonosaik. Hasonlóan népszerű „alapanyag” volt a Fiat Panda első generációs kiadásának 4×4-es változata, melyet játszi könnyedséggel lehetett pick-uppá alakítani a dobozformának köszönhetően.
A gyári készítésű pick-upok persze manapság már elképzelhetetlenek összkerékhajtás nélkül, holott a kétszemélyes, városi platós teherhordókban is lenne fantázia. Ha máshol nem is, legalább a mediterrán égövben, ahol gyakran állnak ki a helyi gazdák saját portékájukkal az utcára, hogy ellássák vitaminnal a megfáradt turistákat.
A nagy visszatérés
A Fiat ez év májusában tért vissza az európai pick-up-piacra a Fullbackkel, mely a Mitsubishi L200-as alapjaira épül. Sokan arra számítottak, hogy a cég a brazil tervezésű Torót hozza el Európába, mely a Jeep Renegade és a Fiat 500x technikájára épül, azonban az olasz konszern végül a licencvásárlás mellett döntött.
A L200-as és a Fullback többek között a karosszérián, illetve a motorkínálaton osztozik. A Fiat Fullback európai kínálatában a duplakabinos változat található meg, mely nyújtott platóval, illetve extra kabinos és négyszemélyes utaskabinnal is elérhető. A jármű hossza konfigurációtól függően 5,15 méter és 5,285 méter között mozog, míg a plató hosszúsága 1,52 és 2,26 méter között változik.
A Fullback megengedett legnagyobb hasznos teherbírása akár 1,1 tonna is lehet, ennek köszönhetően komolyabb terhek cipelésére is alkalmas. A Fiat új pick-upját Európában 2,4 literes 150 vagy 180 lóerővel rendelkező dízelmotorral szállítják a vásárlóknak.
Valamennyi 4X4-es modellváltozat elektronikus választókapcsolóval rendelkezik, amellyel aktiválható az összkerékhajtás.
Az SX kivitelekhez egy három állású üzemmódválasztó kapcsoló tartozik a népszerűbb LX -ben négyféle hajtásképlet aktiválható. Míg a 2H állásban csak a két hátsó kerék visz át hajtóerőt, addig a 4H állásban mind a négy kerék között, 25:25:25:25 arányban oszlik el a nyomaték, ami biztonságosabb előrejutást eredményez csúszós vagy egyenetlen útfelületen. Rendelkezésre áll központi differenciálzár, illetve aktiválható az osztómű is, amely rövid áttétellel segít szélsőséges terepkörülmények között. A Fullback 4×4-es technológiáját a Vezess is kipróbálta, a tesztről részletesen itt olvashat.