Elsőre úgy tűnhet, hogy a nem túl acélos terepszögei, hosszú tengelytávja miatt a nyúlánk, duplakabinos, platós járgányok nem a legalkalmasabbak arra, hogy bevegyük magunkat velük az erdőbe. Ennek ellenére nehezen találunk jobbat egy pickupnál, ha dolgozni is akarunk terepen, vagy kisebb nagyobb, nem kabinálló dolgot kell hurcolni A-ból B-be.
Ha pedig pár fős brigádot is vinnénk magunkkal a feladathoz, akkor csak a pickup marad. Nézzük, milyen technikai adatokra érdemes odafigyelni, mielőtt letérünk az aszfaltról.
Terepszög:
Általában első, hátsó és középső terepszöget adnak meg egy autónál. Az első, hátsó azt a szöget jelöli, amilyen meredek emelkedőn még képes feljutni az autó anélkül, hogy az orra, hátulja a talajba fúródna. Ez a Fiat Fullback esetében ez elöl 30, hátul 22 fok. Mivel a legtöbb emelkedő nem egyenletes, nem egyforma szögben emelkedik végig, így bőven van rá esély, hogy ennél meredekebb emelkedőn is feljusson az autó.
A másik jó hír, hogy a puhább, homokos talajt az autó eleje simán el is tudja tolni. Hátul a vonóhorog szokott még problémát okozni, amikor néha felszántja a környéket. Szerencsére ez nem annyira kényes alkatrész, általában nem lesz baja egy kis karctól. A középső terepszögre sem kevésbé fontos, ez azt a szöget adja meg, amin még fennakadás nélkül képes átevickélni az autó. Egy hasánál felakadt autó ugyan rosszul néz ki, de közel nem annyira vészes a mentése, mint amilyennek tűnik.
Hasmagasság:
Talán az egyik legfontosabb dolog a nagy szabad hasmagasság. Ha csak földúton, lazább terepen kell autózni, sokszor már a tekintélyes szabad hasmagasság is elegendő lehet a sikerhez. Persze ha terhet is kell cipelni, vagy emelkedő, sár nehezíti az előrejutást, nem ússzuk meg összkerék-hajtás nélkül.
4×4:
Az összkerékhajtás jó dolog, de még jobb, ha kapcsolható is. Autópályán, aszfalton bőven elég, ha csak két kereket hajt a motor. Ilyenkor csendesebben, takarékosan lehet autózni. A Fiat Fullbackben ezt az üzemmódot a 2H felirat jelzi a terepváltó forgókapcsolóján. Eggyel tovább forgatva a 4H állás következik, itt már mind a négy kerék kaphat a forgatónyomatékből. Az első és hátsó tengelyek között zárható központi differenciálmű osztja el a nyomatékot, de ez az állás csak 100 km/h sebesség alatt kapcsolható.
A 4HLC szintén összkerékhajtást nyújt, de már zárt központi differenciálművel. Ezt csak laza talajon, havon szabad kapcsolni. Ha még nagyobb a baj, és komoly vonóerőre, meredek emelkedő leküzdésére van szükség, akkor a 4LLC az utolsó lehetőség. Ez a korábbiakon túl még egy lassító áttételt kapcsol, amivel nagyjából megduplázódik a nyomaték.
Mit vigyünk magunkkal?
A terepjárós legjobb barátja a jó gumi. E nélkül a legfejlettebb hajtáslánccal is csak a béna óriásként bukdácsol terepen a legjobb terepjáró is. A gumiválasztást érdemes jól átgondolni. Ha csak terepen használják az autót, akkor a legdurvább, rücskös terepgumi is bátran megvehető. Vegyes használat mellett, amiben autópálya is van, már bonyolultabb a választás, ott érdemes a terepképesség mellett más szempontokat is figyelembe venni. Fogyasztást, gördülési zajt és nem utolsó sorban a gumi vizes felületen nyújtott teljesítményét is. Az ilyen abroncsok sosem lesznek olyan jók a sárban, cserébe nem tébolyodik meg velük a sofőr egy hosszabb autópályás menet után sem.
A jó terepgumi a legfontosabb, ha az ember letér az aszfaltról. Ez nem az.
Ha számíthatunk műszaki segítségre – más autó is velünk tart – akkor érdemes egy hosszú, erős vontatókötelet is berámolni a kabinba. Egyedül járva az erdőt, mezőt az ásó, emelő, illetve a kerekek alá tehető trepni lehet még hasznos. Komolyabb beruházás a csörlő, azonban van olyan terep, ahol ez is nélkülözhetetlen. Amennyiben komoly esélye van annak, hogy elakadunk, akkor pár kanna üzemanyaggal – és a járó motorral fűtve, telefont, rádiót töltve – és vízzel, száraz étellel kihúzhatjuk addig, amíg a segítségünkre sietnek.
Hogyan vezessünk?
Az attól függ. Sárban, puha talajon bátran kihasználhatjuk a lendületet is, sőt, sokszor anélkül semmire sem jutunk, hiába van irgalmatlan erőtartalékunk. A lendületből autózást viszont csak ott érdemes alkalmazni, ahol nincsenek sziklák, fatörzsek, vagy feneketlen mélységek, ahová egy elhibázott mozdulat után lebucskázhatunk. Sziklák, nagyobb kövek között mások a lehetőségek, ott inkább megfontoltan, lassan haladjunk, hiszen egy nagyobb koppanástól már törhet a difi háza, vagy az olajteknő. Egyik sem vicces dolog.
Kényelmes forgókapcsoló segít kiválasztani a terepnek megfelelő hajtást
Gázló
Nincs menőbb dolog, mint 30-40 centis vízen átkelni. Ismeretlen gázlónál szálljunk ki, nézzük meg, hogy biztosan elegendő-e a feladathoz az autó gázlómélysége. Itt nem az utastérbe befolyó víz okozza a legnagyobb kellemetlenséget, hanem ha az elektromos berendezések áznak be, vagy ami még rosszabb, ha a motor szív vizet. És persze a raktérben elhelyezett teher szakszerű rögzítéséről is gondoskodni kell, ha már annyi minden elfér a platón.
