Még mindig Los Angeles, de a Mazda CX-5 bemutató – végülis ezért vagyunk itt – és az autószalon után végre kimerészkedünk a városba is. Igaz, csak villámlátogatás fért bele, de megérte. Alapvetően azért nem teljesen más világ itt autózni, de különbségek azért akadnak bőven.
Utazni élvezet?
Los Angeles nincs közel, bő 10 ezer kilométer repülés és egy szaladós átszállás után szállt le a gép. Általában egy rövidebb repülés is lehet rémes, de ez most hiába tartott 10 óráig, mégsem volt az. Szép nagy géppel, jó helyen utaztunk.
A „púpban” pöffeszkedéssel régi álom vált valóra. Kisgyerekként az újságból kivágott és a füzetemre ragasztott 747-est nézve is mindig az bizgerélte a fantáziámat, hogy milyen lehet OTT fent ülni. Persze akkoriban még elég kurta felső sor volt a 747-esen, mindössze 3 ablakkal. A 747-400-as sem kifejezetten új repülő, – van már nagyobb, modernebb is belőle – de szebb aligha. Az A380-as hiába nagyobb, külsőre a béna, puffadt delfinalkatával meg sem közelíti a klasszikus, gyönyörű testű 747-est.
Los Angeles fentről nem annyira izgalmas hely. Akinek jó a szeme, a Hollywood feliratot is kiszúrhatja
Az emeletre egy rövid lépcsőn lehet feljutni, aztán két sorban vannak az ággyá alakítható, egymástól kellő távolságban álló, egész jól elszeparálható fotelek. Itt nem dől az emberre az elöl ülő, nem is folyik át, vagy stoppolja a karfát a mellénk keveredett invazív utastárs. Maga a repülés is teljesen más, az emeletről távolinak tűnő kifutópálya komótosan gyorsul alattunk és egész valószínűtlen tempónál már el is emelkedik ez a rettenetes, telipakolva akár 400 tonnás szerkezet. Leírom mégegyszer: 400 tonna. És repül.
Így könnyű vidáman kiszállni a 10 órás után
Amerika összement
Hiába tudjuk, hogy Amerika már nem az, aminek gyerekkorunkból innen láttuk, azért a szívünk mélyén mindig olyan utcaképet várunk, mint amit San Fransisco utcáin-ban, vagy a Hazárd megye lordjaiban láttunk. Túlméretezett, hörgő V8-asokkal hajtott több tonnás, irracionális tepsikre vágyik a mezei autóbuzi. Persze ez már csak álom, de nézzük, mi van helyettük?
Kellemes, araszoló tömeg az utakon
Csalódás, de a sokszor soksávos autópályán ameddig a szem ellát, szinte kizárólag japán és koreai autók gurulnak. Siralmas. Mármint az elvárásokhoz képest, a bolygónak nyilván így a legjobb. Pláne, hogy a legtöbb autó hibrid, de legalábbis halkan duruzsoló benzines. De nemcsak az autók, hanem a buszok között is bőven találni benzinest, bár a tömegközlekedést jellemzően gázüzemű buszokkal bonyolítják. A dízel itt ha nem is annyira ritka, mint a fehér holló, de egyáltalán nem ez dominál.
Mi egy Mazda CX-9 essel róttuk a Los Angeles környéki utakat
CNG üzemű buszokkal dolgozik a helyi BKV
Ami valahol érthető is, ha egy gallon – 3,78 liter az amerikai gallon – üzemanyag 2,99 dollárba, 885 forintba kerül. (Egy liter így 234 forintra jön ki. Itthon ugyanennyit jelenleg 360 forintért mérnek.) A különbség nem annyira mellbevágó, mint gondolnánk, bár elkezdhetnénk havi átlagfizetést is számolni, ha ez nem vezetne túl messzire. Inkább hagyjuk.
Bonyolítja az értékátszámítást, hogy Los Angelesben 87, 89, és 91-es oktánszámú benzin van, regular, plus és premium fantázianévvel. Utóbbi 40 centtel drágább csak a mezei 87-esnél.
Itt nehéz lenne félre tankolni
87, 89 és 91-es benzin választható
Fura szabályok
Van néhány érdekes szokás, amire nehezen áll rá az európai agy. Például piros lámpánál gond nélkül lehet kis ívben jobbra kanyarodni. Ez az alapfelállás, ha valamiért mégsem, azt tábla jelzi. Valahogy így:
Itt épp nem szabad a pirosnál jobbra kanyarodni. Amúgy meg igen.
A legtöbb tiltótábla kis kiegészítést is tartalmaz, amely a várható büntetésről tájékoztat. Van ahol, csak a szokásos büntetési tétel megduplázásáról, de általában pontosan meghatározott dollármennyiség szerepel rajtuk. A több embert szállító autóknak fenntartott sáv indokolatlan használata 341 dollárba, a rokkantaknak szánt parkoló jogosulatlan használata legalább 250 dollárba kerül.
A piroson áthajtás izgalmas lehetősége mellett még egy vicces dolog van az amerikai közlekedésben, mégpedig a négy stop tábla. Lehet több, vagy kevesebb is, lényeg, hogy a kereszteződéshez érve mindenkit stoptábla fogad. Lényegében nagyon hasonlít a mezei jobbkezes kereszteződésre, csak itt túlbiztosították és muszáj megállni. A kereszteződést aztán az kezdi el előbb elhagyni, aki előbb ér oda. Bármennyire is félelmetesnek tűnik, a rendszer működik.
Korrket módon jelzik a várható bírság összegét
A rokkant parkoló használata nem olcsó
Az autópark távol-keleti tömegét a hazai gyártású, néha irdatlan méretű amerikai pickupok, SUV-k próbálják színesíteni. Sikerrel. A platós járgányokat itt arra használják, amire kitalálták őket: munkára. A legtöbbről vödör, talicska, szerszámok tengere, locsolócső-csombék lóg és latin vezető hajtja őket. Egyikük ízlésrendőrségért, másikuk egy jó Mozaik utcai műszaki vizsgáért kiált. A nagyobb munkagépek már nem okoznak csalódást, a gyakran dupla póttal haladó csőrős rémségek gyakori vendégek még a belsőbb városrészekben is.
Amerikából jöttem, híres mesterségem címere: MF, mint műfű
Platós jószág tengernyi cuccal minden négyzetcentijén
Patkányfurgon
Ami még szembetűnő, hogy a gyalogosokat nagyon előzékenyen elengedik, és méterekre a zebrától már megállnak az autók. Emellett nem jellemző a kereszteződésbe beragadás és a másik szívatása sem, vag az elmebeteg cikázás, index nélkül száguldás. Ja, és elképesztő tisztaság van, közmunkások nélkül is. Viszont Los Angeles nagy része egyáltalán nem csábító. Ha nem lenne varázslatos éghajlata, csodás tengerpartja, nehezen találnék mellette érveket. Mondjuk nem is kell. Az autópályák zsúfoltak, hatalmas távokat kell keserves kínok közt autózni, és a közterületek nélkülöznek minden közösségi teret. Se kávézó, se park, se semmi. Bár lehet, hogy csak rossz helyen kerestük.
