Nemrég adtunk hírt róla, hogy készül a nagy rendszámforradalom, ami a segédmotorok rendszámozását is magában foglalja. A becslések szerint mintegy hatszázezer érintett jármű többsége tíz évnél idősebb lehet, így első forgalomba helyezésük környezetvédelmi jellemzőik alapján – az uniós előírásokon alapuló hazai szabályozás szerint – meg sem történhetne.
A rendszámosítás jelentős, a motorkerékpárok értékéhez képest aránytalanul nagy költségeket róhatna az üzemben tartókra, a bevezetéshez így valószínűleg jogszabály-módosításokra és egy egyszerűsített, költségkímélő eljárásrend bevezetésére lenne szükség.
De miért is lesz az jó, ha rendszámot kapnak a segédmotorok? Néhány éve ezt remekül összefoglaltuk, tessék olvasni.
Idézet a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesületének 2011-es sajtóközleményéből:
Jelenleg – becslések szerint – hazánkban mintegy 200 ezer segédmotoros kerékpár fut regisztráció és rendszám nélkül (2017-ben ez a szám 600 ezer), ezek vizsga és kötelező felelősségbiztosítás nélkül közlekedhetnek. Ez a legtöbb EU-s országban már nem lehetséges, ezeket a járműveket is ellátják rendszámmal és regisztrálják. A probléma megoldásra módosításokat javasoltunk „A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény” szövegében, a 35/2000. (XI.30.) kormányrendeletben, valamint az 5/1990. (IV:12.) KÖHÉM rendeletben és a 29/2004. (VI.16.) BM rendeletben.
De mire is jó a regisztráció és a rendszám?
1, nehezebb lenne robogót lopni, lopott robogót eladni, lopott robogóval járni
Ma egy robogó adásvétele kicsit bonyolultabb, mint az ellopása. A szabályos átruházáshoz ugyanis két ember kell, egy vevő és egy eladó, sőt, a kötelező biztosítás megkötéséhez szükséges adásvételi szerződés tanúival együtt négy. Míg egy lopáshoz elég a tolvaj maga, ő egymaga meg is tudja írni a kamu szerződést, hamis tanúaláírásokkal együtt, és ugyanolyan könnyen megkötheti a kötelezőt, mintha vette volna a gépet.
A rizikót legfeljebb az erkölcsi gátlás vagy a konkrét tettenérés veszélye jelenti. Utólag lebukni nagyjából lehetetlen; még ha fel is írta a vázszámot az eredeti tulaj, és nem is pattintotta le az adattáblát az új, akkor is lehet azt mondani, hogy a piacon vettem a robogót egy idegentől, és nem kértem el a személyijét, hogy leellenőrizzem.
2, nehezebb lenne robogóval felülemelkedni a közlekedési szabályokon
A robogókra jelenleg a KRESZ gyakorlatilag nem vonatkozik. Míg az autósokat-nagymotorosokat traffipaxszal, térfigyelő kamerával vadássza a rendőrség az államkassza gazdagítására, a rendszám nélküli robogóval (erős túlzással) akár halomra gázolhatjuk a gyalogosokat is a Teve utcában a járdán egy sötét plexis bukóban, soha senki nem fogja tudni számon kérni rajtunk, amit tettünk.
Gyakorlatilag a robogó kivételével minden, közúti közlekedésre alkalmas járműnek, villamostól repülőig van valami azonosítója, rendszáma, lajstromjele, háromszögrendszáma, még a trolikon is van egy fehérrel festett szám. Sőt, még az utánfutóknak is van rendszáma. Ha ezek közül bármelyik elsodor egy gyalogost, tanúk, videók, fényképek tudják tanúsítani, a forgalom milliónyi járműve közül melyik volt a bűnös. Kivéve a robogót.
Bicikli és lovas kocsi: rajtuk sincs rendszám
A szerkesztőségben valaki (nem mondom meg, ki) teljesen komolyan felvetette, hogy a bicikliken is legyen rendszám. Válaszul természetesen hamar előjött a lovaskocsi-rendszám, illetve a gyalogoshomlok-tetoválás lehetősége is.
Gyakorlati értelme a bicikirendszámnak tényleg kevés volna, viszont jó dolog, hogy aki akarja, regisztráltathatja kerékpárja vázszámát egy rendőrség által is használt adatbázisba. Persze ennek az adatbázisnak a tökéletes működéséhez az kéne, hogy senki ne vehessen kiflexelt vázszámú biciklit…
3, rendeződhetne a „125-ös, 150-es, 250-es robogó 50-es papírokkal eladó” típusú probléma
A 10-15-20-30 lóerős motorkerékpárok vezetését a magyar hatóságok erre vonatkozó jogosítványhoz és időszakos, hivatalos műszaki vizsgálathoz kötik. Nem is baj ez; a lakosság számottevő részére valóban nem lehet rábízni, hogy csak saját józan eszére és ítélőképességére hagyatkozzon annak eldöntésében, elég ügyes-e a motorozáshoz, motorja pedig alkalmas-e arra, hogy becsatlakozzon vele a közlekedésbe. Bár a világ számos pontján egyszerűbb jogsit szerezni, mint nálunk, és meg számosabb ponton ismeretlen a műszaki vizsga fogalma, a magunk részéről úgy véljük, nem árt, ha a motoros és a motor is hivatalos alkalmassági vizsgán, vizsgálaton esik át időnként.
Ez az elmélet.
A gyakorlat pedig, hogy ha egy 14 éves srác levizsgázik a Simsonnal, megszerzi a kismotor-jogsit, már mehet is felfele az internetre, hogy ilyen gépcsodákat vetethessen apucival, rendszám nélkül, papíron teljesen jogszerűen:
„Eladósorba került 150-es Aprilia Leonardóm kategóriaváltás miatt. 50-esként használtam, biztosítás is van rajta! (14 lóerős)
Aprilia Leonardo 250 ST: Esztétikailag tök jó, a motorja pöccre indul viszont zörög valszeg főtengely! Elöl -hátul jó gumik! Ülés javított! Papírja nincs! (17 lóerős)
Aprilia Leonardo 150: Eladnám gyönyörű robogómat kategóriaváltás miatt. Az ár írányár! hidegen-melegen rögtön indul, semmi baj nincs vele, jó gumik szervíz után(olajcsere, légszűrő. )ÚJ aksi. Alacsony fogyasztás erős megbízható motor. 50esként használt. (20 lóerős)”
Ezek csak az első A betűs, 250 köbcenti alatti robogók egy használtmotoros hirdetőoldalról. A vásárlás után csak egy biztosítást kell kötni (ehhez elég az adásvételi szerződés), és már ülhet is a kiskölök a 120-130 km/h végsebességű segédmotoros kerékpárra.
Sajátos amszterdami gyakorlat robogórendszámra
A holland fővárosban mesélte az idegenvezető a minap a Hankook-túrán, hogy nem szabálytalan ám a sok bukósisak nélküli robogós az utakon. Amszterdamban ugyanis kétféle robogórendszám van robogókra. A kékkel lehet bicikliúton menni, és nem kötelező hozzá a bukósisak – viszont a maximális sebesség ilyennel 25 km/h. A sárga rendszámhoz már kell bukó is, de szabad a száguldás.
Ha a rendőr némi túlbuzgalomból kifolyólag fel is kel a traffipax mellől, és el is kéri egy ilyen „50-es papíros” robogó biztosítási igazolását, akkor se tehet sokat a jelenség ellen. Egy 125-ös, 150-es, netán 250-es matrica az idomokon önmagában kevés, ahhoz pedig, hogy hatósági szakértői vizsgálatra küldjék a gépet, több elszántság kellene, mint ami a rendőrségben van.
4, némi pénzhez jutna az állam, beszállna a költségvetésbe a robogós
Nyilván nem túl népszerű gondolat, de objektíven nézve a helyzetet kétségtelen: ha a robogósok is fizetnének mindenféle közlekedéssel kapcsolatos sarcot, igazságosabb lenne a rendszer. Az utak fenntartása, a forgalomszabályozás költségei a robogók bevonásával az adminisztrációba kicsit szétterülhetnének, és az autók-motorok üzemben tartóihoz hasonlóan a robogósok is részt kapnának ezekből a terhekből.
A rendszámozás, regisztráció költségeiért cserébe pedig a robogósok megkapnák az 1. pontban vázolt előnyöket: nehezebben ellopható járművük lenne.
—
Abban viszont megegyeztünk a szerkesztőségben, hogy csupán egy adminisztratív regisztráció nem hozza el rögtön a Kánaánt. Még a robogórendszámoknál is fontosabb lenne, hogy tevékeny, értelmes, a polgárokat valóban szolgáló és védő rendőri munka folyjon az utakon. Nem kell ugyanis ahhoz rendszám, hogy a rendőr megállapítsa, a robogó nem 50-es, az adásvételi nem kóser. Ehhez csak olyan rendőr kell, aki kellően képzett és felhatalmazása is van az önálló munkához, gondolkodáshoz, és persze olyan közlekedési rendőrség is kéne, ami nem mondvacsinált indokokkal megmagyarázott traffipaxos pénzbehajtással üti el a java idejét.
Cikkünk egy sorozat része, melyben sorra vesszük a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesülete és az Autós Nagykoalíció lobbiakciójának témáit. Ezek:
B-s jogsi kiterjesztése 125 köbcentis motorkerékpárokra
A személyautókhoz kötődő áfaellentmondások feloldása
Külföldi rendszámmal közlekedő magyarok megregulázása
Kilométeróra-manipulálás szigorú büntetése
Gazdasági totálkár intézményének újragondolása
Szürkeimport visszásságainak kezelése
Regisztrációs adó korszerűsítése
Forgalomból kivonás szabályainak átgondolása
Környezetvédelmi ellenőrzések gyakorítása
Illegális bontók felszámolása
(cikkindító képünk csupán illusztráció)