Januári kora estén tartott a fővárosi konferenciáról hazafelé három pedagógus, amikor tizenéves kisbuszuk bal első gumija defektes lett az M6-os autópályán. Olyan fél hat körül álltak neki kereket cserélni a sztrádán, már rég besötétedett, és szemerkélt az ónos eső – így indul a közlekedési balesetek bírósági utóéletét bemutató sorozatunk e heti története.
Sikítottak, de a kamionos nem mozdított a kormányon
A Ford kisbuszt vezető István a későbbi szakértői vélemény szerint első kerekével 50 centire, a hátsóval 55-re állította le a kisbuszt a leálló sáv vonalától jobbra, természetesen azonnal bekapcsolta a vészvillogót. Megkérte két kolléganőjét, addig semmiképpen ne szálljanak ki, amíg a jármű farából elő nem kotorja a valamikor oda begyűrt láthatósági mellényeket.
Éppen háromra emlékezett, de végül csak kettőt talált meg: egyiket magára húzta, másikat huszonéves kolléganőjének adta. Vera három éve tanított törit és magyart a határszéli kisváros általános iskolájában, ahol István igazgató-helyettesként dolgozott. A nyugdíjhoz közeli matek-fizika szakos Marikának nem jutott mellény, így az egyik hátsó ülésről figyelte kollégáit.
István bebújt a kabátjába, majd a kisbusz árok felőli oldalán gyorsan összepattintotta az elakadásjelző háromszöget, amit Vera állított fel a Ford mögött olyan 40-45 méterrel. Ott is maradt a fényvisszaverő műanyag mellett a leállósávban, és amíg főnöke nekiállt lecserélni a defektes kereket, ő integetett a gyér forgalomban éppen arra járó pár autónak. Túl sokan nem jöttek, ezért visszasétált Istvánhoz segédkezni, aki átadta mellényét Máriának, majd megkérte őt, hogy a leállósávban maradva integessen, ha közeledő járművet észlel.
Kálmán élelmiszer-szállítmányt fuvarozott Horvátországba cége kamionjával. Tizenöt éve járja a kontinenst, rutinos sofőrnek számít, ennek ellenére nem lassított, amikor meglátta az idős tanárnő integetését. Későbbi elmondása szerint a Ford vészvillogóját (és szintén működő világítását) olyan 200 méterről látta meg, Marikát meg talán 100-120 méterről a változatlanul szemerkélő ónos esőben.
A későbbi szakértői vélemény szerint a kamion 76-78 km/órás sebességgel közelített a kisbusz kerekét éppen akkor leszedő két pedagógushoz a külső sávban. Közvetlenül a jobb oldali sávszélt jelölő vonal mellett haladt, járműve kormányán semennyit nem mozdítva, amikor Marika sikítására felugrott István és Vera a kisbusz mellől. Egy pillanat múlva elgázolta a fiatal tanárnőt a Renault kamion, sajnos azonnal életét vesztette.
A gyorsan kiérkező rendőrök a helyszíni szemle jegyzőkönyvébe rögzítették, hogy a baleset közvilágítás nélküli úton, éjszakai látási viszonyok mellett és szemerkélő esőben következett be, jó minőségű aszfalton, amelyen tisztán láthatóak voltak az útburkolati jelek.
Nem keltett veszélyérzetet a vészvillogó
Szintén az utólagos szakértői jegyzőkönyvből idézünk: a kamion és a kisbusz között 70-80 centiméter lehetett, azaz a Renault teljes terjedelmével a saját, külső sávjában haladt, míg a Ford teljes terjedelmével a leállósávban állt. Viszont a két sávot elválasztó záróvonaltól maximum 10 centire suhanhatott el a tehergépjármű.
Kálmán vallomása szerint a tanárnő elütésekor hallott „hanghatásra figyelt fel”, azért állt meg, hogy megnézze, mitől származhatott. Rövid időn belül gyanúsított lett, védelmével Janklovics Ádám közlekedési büntetőügyekre szakosodott ügyvédet bízta meg, akihez a Vezess olvasói is jogi segítségért fordulhatnak.
Vallomásában a kamionos elmondta, hogy járművét és az útvonalat jól ismeri, átlagosan hetente egyszer közlekedik erre, minden alkalommal előírásszerűen, másodmagával. Hosszú-hosszú évek óta vezet sztrádán, a tachográfot 75 km/órára állította, ennyivel közlekedett aznap este. Valószínűsítette, hogy nagyjából a sávja közepén haladt, itt jegyezzük meg, hogy a kamion széle 10 centit lógott ki a kerék nyomvonalától.
Talán a legérdekesebb állítása vallomásának, hogy a kisbusz vészvillogója nem keltett benne veszélyérzetet, mert „ez megszokottnak számít a pályán”. Ezért nem húzódott a belső sáv felé, és ezért nem lassított. Aztán amikor a Ford mellett elsuhanva ütődő hangot hallott, azt valószínűsítette, egy szerszám csapódhatott fel. Megállása után sokkolva vette észre a földön fekvő fiatal nőt.
Illusztráció (forrás: MTI)
Különösen fontos lett, mit mondanak a szakértők
Az igazságügyi járműszakértő leginkább azt vizsgálta, hogy sötétben, ónos eső közepette mit, milyen messziről láthatott a kamionos. Szerinte a Ford lámpái 108 méterről, a mellette mellényben tevékenykedő személy 85 méterről volt észlelhető, míg a mellény nélküli 42 méterről – csakhogy ő állt közelebb az érkező kamionhoz, így takarhatta is az elhunytat.
Mindezzel kapcsolatban talán a legfontosabb mondat jogásznyelven megfogalmazva így hangzik: „A valószínűsíthetően hajlott testhelyzetű, részben takart, illetve korábban guggoló testhelyzetű sértett észlelési lehetősége tompított fényszóró alkalmazása mellett 25-30 méter lehetett, vagyis a tényleges féktávolságon belül válhatott csak a vádlott számára felismerhetővé.”
Csakhogy a kivilágított, sőt villogó lámpás járművet ennél sokkal messzebbről látta a kamionos, akinek 76-78 km/órás sebességgel haladva több másodperce lett volna, hogy eltávolodjon a leállósávban veszteglő járműtől. A bíróság kimondta: „A vádlott anélkül, hogy a belső forgalmi sávot igénybe vette volna, hirtelen irányváltoztatás nélkül hajthatott volna végre egy méteres kitérést bal irányban. Ebben az esetben a kisbusz mellett tartott oldaltávolsága 1,5-1,7 méter körül alakult volna, és a baleset elkerülhető lett volna. Ugyanakkor, ha a kisbusz a leállósáv szilárd aszfaltburkolatát teljesen kihasználva húzódik jobbszélre, a mellette elhaladó kamionhoz képest 1,2 méter oldaltávolság lett volna, így szintén elkerülhető lett volna a baleset.”
Előjött az ítéletnél a jobbra tartási kötelezettség
Jó pár KRESZ-szabályt kellett értelmezni a bíróságnak, hogy megállapítsa, mit szegett meg, és mit nem a kamionos, és mi minden más játszott még közre a tragédiában, és ezek a vádlott büntetését enyhítik-e, vagy súlyosbítják.
Ítéletének indoklásában kimondta a bíróság, hogy a vádlott kamionos megszegte a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontját, miszerint a közúti forgalom résztvevőjeként köteles a személy- és vagyonbiztonság veszélyeztetése nélkül közlekedni. Érdemes ezen a ponton felidézni, és minden autósnak megjegyezni a KRESZ bevezető szakaszának ezt a részét: „ A biztonságos és a zavartalan közlekedés alapvető feltétele, hogy a közlekedési szabályokat mindenki megtartsa és számíthasson arra, hogy azokat mások is megtartják. Emellett szükséges az is, hogy a közlekedés résztvevői előzékenyek és türelmesek legyenek egymással szemben.”
Ezek mellett azonban mindenki ismeri a KRESZ 36. § (1) bekezdését, ha nem is tudja ezt a számot. Azonos irányú forgalmi sávok közül a jobb szélsőben kell közlekedni.
A megfelelő sávon belüli haladásról a 25. § írja elő, hogy az úttesten, annak a menetirány szerinti jobb oldalán, az út és a forgalmi viszonyok szerint lehetséges mértékben jobbra tartva kell közlekedni. Az ide kapcsolódó miniszteri indokolás arra hívja fel a figyelmet, hogy a jobbra tartás lehetséges mértéke objektív követelmény. Ez azt jelenti, hogy általában az úttest jobb széléhez húzódva kell közlekedni, és csak akkor lehet, vagy kell beljebb haladni, ha a forgalom – ideértve az úttest szélén álló vagy várakozó járműveket is – ezt megkívánja.
Elnézést a kedves olvasótól, hogy ezt ennyire aprólékosan citáljuk, de ezeken a részleteken múlt ebben az ügyben is a vádlott sorsa.
Természetesen a műszaki hibás járművek javításáról is rendelkezik a KRESZ. „Rendkívüli események” címszó alatt, az 56. § előírja a leállósáv használatát, a bekapcsolt világítást, az elakadásjelző villogását és a háromszög kihelyezését is megfelelő távolságba. István mindezeknek majdnem maradéktalanul eleget tett: hármójuk közül csak ketten viseltek mellényt, és állhatott volna közelebb az árokhoz.
Bűnös a kamionos
A baleset és a sértett halála között ok-okozati összefüggés van, mondta ki a bíróság. Kálmánt végül halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt mondta ki bűnösnek. Súlyosító körülményként értékelte a közlekedési szabályok nem megfelelő betartásából eredő közúti balesetek nagy számát, különösen a halálos balesetekét. Enyhítő körülmény lett kifogástalan közlekedési múltja, és hogy két kiskorú gyermekről gondoskodik.
Utóbbi ellenére a 2 évre felfüggesztett 1 éves fogházbüntetés mellékbüntetéseként 2 évre bevonta a bíróság a jogsiját.
